2005. március 31. csütörtök 09:40
A következő napokban részletekben közreadjuk Tomka Miklós megjelent írását
Az öt részből álló cikk majd egybefüggően is olvasható lesz az "Olvasnivaló" rovatunkban.
Tomka Miklós:
Az egyházak - a civil társadalom szereplői (3)
2. Az egyházak belső igénye a civil társadalom részévé válásra.
Két különböző meggondolás vezet arra a közös eredményre, hogy a modern kor az egyházakat a civil társadalom részévé teszi. A társadalomtudományi érvelés lényege, hogy a társadalom most zajló változásai következtében az egyház igazi partnere egyre kevésbé az állam és egyre inkább maga a társadalom. Az egyház helye a világban egyre kevésbé tisztázható az államokkal kötött megegyezések segítségével. Ehelyett egyre jobban nő a társadalommal folytatott párbeszéd, valamint a társadalomban folytatott tevékenység meghatározó szerepe. Az intézményi megegyezések leértékelődnek a rohamos változásokban, de ez legkevésbé sem jelenti a vallás vagy az egyházak szerepének a csökkenését. Csak arról van szó, hogy a társadalomba való betagolódás az igazán döntő[12]. A teológiai és egyházszervezeti meggondolások hasonló eredményre vezetnek.
A világ számos egyházában folyamatos a kísértés, hogy az evilágot és a túlvilágot elválasszák egymástól és önmaguk és a vallás illetékességét mintegy a világon kívül fogalmazzák meg. Ugyanez a hajlam cseng vissza az egyházakon kívül "a vallás magánügy" jelszóban. Mindezzel szemben a kereszténységben nem szűnt meg az a meggyőződés, hogy Isten országa ebben a világban kezdődik. Az egyház a világ része és nem kerülheti ki a kapcsolatot és párbeszédet a világgal. Az elvi igény ellenben a világ szerkezetváltása, illetve az egyház központosított, hierarchikus hivatali struktúrája miatt (a katolikus egyházban értelemszerűen nagyobb mértékben, mint a reformáció egyházaiban) nehézségekbe ütközik. Az emiatt kialakuló feszültségre válaszul fogalmazódott meg a katolikus egyházban a világ felé nyitás igénye, és (a II. Vatikáni Zsinaton) az egyház egy újfajta értelmezése. Noha még mindig inkább egy folyamat kezdetéről, semmint végleges megoldásról van szó, az eddigi változások éppúgy figyelemre méltóak, mint a még megoldatlan kérdések.
A katolikus egyház (a II. Vatikáni Zsinaton) elutasította azt az elképzelést, hogy az egyház, a tökéletlen társadalommal (societas imperfecta) ellentétben, tökéletes társaság (societas perfecta) lenne. Azt a gondolatot is elvetette, hogy e kettőt egymással szembe lehetne állítani. Amellett foglalt viszont állást, hogy az egyház a világ része, benne van a világban[13]. Nem egyszerü azonban ennek az elvi megállapításnak és szándéknyilatkozatnak a társadalomtudományi és gyakorlati értelmezése. A világ immár nem egynemű és nem egyetlen központ köré szerveződő valóság. Célként megfogalmazható a világgal való kapcsolat. Ám ennek kivitelezése, ha az egyház eközben a világ autonómiáját tiszteletben tartja[14], nehéz feladat.
Alig elképzelhető, hogy az egyetlen elv szerint szerveződő, egyetlen hierarchia által összetartott egyházszervezet képes lenne a differenciált és sokféle világ számtalan dimenziójával, alrendszerével és csoportjával való kapcsolattartásra. Mivel pedig erre - saját meggyőződése szerint is[15] - képtelen, kikerülhetetlen az egyházszerkezet átalakítása. Ennek lényege a piramisszerű felépítés megszüntetése és a világi hívek szerepének a megnövelése. Ez a lépés az egyház társadalomszerkezeti pozícióját is alapjaiban átalakítja.
Amennyiben az egyház elkülönült és a vallási igények kielégítésére specializált intézmény, úgy versenytársként részt vehet a modern társadalomban zajló szereposztásban és aszerint számíthat kisebb vagy nagyobb súlyra, hogy hányan igénylik tevékenységét s azt milyen fontosnak tartják. Korábbi központi helyzetével ellentétben az egyház legjobb esetben is a többi életszféra és társadalmi intézmény mellé rendelt szerepbe kerül. A szekularizációs elméletek csak ezt a lehetőséget látják s ennek megfelelően beszélnek a vallás és az egyház szükségszerű háttérbe szorulásáról[16].
Kérdés azonban, hogy elegendő-e pusztán a vallás és a profán dolgok elkülönüléséről beszélni, megfeledkezve azok összetartozásáról és együttes jelenlétéről, legalábbis a hívő emberek életében. A hívek jelen vannak az élet legkülönfélébb színterein s ott hívőként élnek s az ottani viszonyokat hívőként értelmezik. A modern társadalom rendszere funkcionálisan differenciálódik. Ez nem változtat azon, hogy az individuum és a közvetlen közösségek szintjén, a mindennapi élet gyakorlatában kikerülhetetlen valamilyen egyéni viszonyítás és szintézis. A hívő, ember a világot is vallásos szemmel értelmezi. S ha az egyház igényt tart világi hívei tapasztalatára és közvetítő szerepére[17], akkor a világ sokfélesége megjelenik az egyházon belül és megfordítva a hívő meggyőződés megfogalmazódik a világ öntörvényű szektoraiban. Ez azt jelenti, hogy a hívő közösség (mint az egyház nem hivatali, hanem közösségi dimenziója) strukturálisan is ráhangolódik a társadalom szerkezetére és igyekszik saját közösségi hálózatát azon belül megvalósítani. A hívek csoportjai és kapcsolatrendszerei a civil társadalom egyik metszetét alkotják[18].
Nem titok, hogy az egyház bürokratikus és hivatali szervezete nincs teljes összhangban az informális kapcsolatok világával. Az egyházi koordináció, az irányítás, a nyilvános képviselet a tisztségviselők kezében van. A hivatali rend pedig sem terjedelmében sem működésmódjában nem illeszkedik a civil társadalom adottságaihoz és követelményeihez. Ez a tapasztalat az egyházat kevésbé ismerőket könnyen megtévesztheti. Az egyház ellenben nem azonos a papsággal. S a hierarchia nem a hívő néptől elidegenedett, elszakadt társadalmi réteg. Az egyház formális és központosított szervezete nem szünteti meg azt az alsó szintű öntevékenységet és a közösségi létet, amellyel az egyház a civil társadalom részesévé válik. Ahhoz ellenben, hogy a dolog "fajsúlyát" megítéljük, részletesebben is szemügyre kell venni, hogy miben mutatkozik ez az egyházi-vallási közösségi és társadalmi lét és tevékenység.
[12] Casanova, José:
Public Religions in the Modern World. Chicago-London, University of
Chicago Press 1994.
Shanks, Andrew: Civil Society, Civil Religion. Oxford-Cambridge, Blackwell
1995.
[13] A több mint 2000 zsinati résztvevő jóformán egyhangúan döntött az egyik kulcsfontosságu dokumentum, "Az egyház a mai világban" konstitució (Gaudium et spes) ciméről. A döntésre azért volt szükség, hogy az egyház és a világ akár csak stiláris szembeállításának még a gyanúját is kizárják. (V.ö: Rahner, Karl - Vorgrimmler, Herbert: Kleines Konzilskompendium. Freiburg, Herder 1966., Lexikon für Theologie und Kirche 14. Freiburg, Herder 1968., Pesch, Hermann Otto: Das Zweite Vatikanische Konzil. Würzburg, Echter 1993.) A magyar kiadás ellenben, tíz év késéssel, "Az egyház és a mai világ viszonyáról" cimmel jelent meg. (V.ö.: Lelkipásztori konstitucio az egyház és a mai világ viszonyáról. 415-509.o. In: Cserháti József - Fábián Árpád (szerk.): A II. Vayikáni Zsinat tanítása. Budapest, Szent István Társulat 1975.)
[14] A profán valóság autonómiájának elfogadásával kapcsolatban jellemző II. János Pál pápa egyik budapesti mondata: "A kultúrának szüksége van az igazi szabadságra még a vallásos hittel szemben is. Mert két megismerési rend létezik: az ész és a hit rendje." (V.ö.: Békés Gellért - Cz.Balassa Mária (szerk.): A pápa szól hozzánk. II.János Pál pápa hazánkban 1991.aug. 16-20. Róma, Katolikus Szemle 1991. 77.o.)
[15] II. Vatikáni Zsinat. Dogmatikai konstitúció az egyházról. Lumen gentium 33. In: Cserháti - Fábián i.m. 63.o
[16] Tschannen, Olivier: Les théories de la sécularisation. Geneve-Paris, Droz 1992
[17] Hogy például a katolikus egyház milyen óriási mértékben igényli világi hivei aktivitását és az egyház életében való tevékeny részvételét, arról hosszasan ír a II. Vatikáni Zsinat számos dokumentuma, vagy újabban "II. János Pál pápa Christifideles laici kezdetű szinódus utáni apostoli buzdítása a világi hívőknek az Egyházban és a világban betöltött hivatásáról és küldetéséről." Budapest, Szent István Társulat 1990.
[18] Thomas, Pascal: Ces chrétiens que l'on appelle laics. Paris, Les Éditions Ouvrieres 1988.
(folytatjuk)
forrás: http://www.szochalo.hu/upload/egyhazas.doc
