2005. március 31. csütörtök 09:42
A következő napokban részletekben közreadjuk Tomka Miklós megjelent írását
Az öt részből álló cikk majd egybefüggően is olvasható lesz az "Olvasnivaló" rovatunkban.
Tomka Miklós:
Az egyházak - a civil társadalom szereplői (4)
3. A hívek szervezett közösségei a civil társadalom részei
"Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt." - tanított Jézus a János evangélium szerint (Jn 13,35). A kereszténység a világot igenlő közösségi vallás. Ez a két tulajdonsága a civil társadalom egyik oszlopává teszi.
A keresztény egyház közösségi-társadalmi természete legalább három vonatkozásban tény. (1) A kereszténység területi-lakóhelyi gyülekezetekbe, egyházközségekbe szerveződik. (2) Elkötelezettebb tagjai csoportokat, mozgalmakat alkotnak. És (3) a keresztény tanítás a másokért és a társadalomért való felelősség vállalására ösztönöz.
Az egyház leginkább közismert közösségi formáját az egyházközségek és gyülekezetek képezik. Minden településen van belőlük egy, vagy több, a felekezetek száma szerint. A társas kölcsönösség a legtermészetesebben a lakóhelyen tud kibontakozni. A szomszédság, a közös gyermekkor, a lakóhely közös adottságai összekötnek. A modern kor meggyengíti a helyi társadalom kötelékeit. A mai ember általában csak élete bizonyos szakaszait tölti otthon. Sokan csak aludni járnak haza. A keresők életét általában erősebben formálja a munkahely, mint a lakóhely. A helyi ügyekért való érdeklődés és felelősség csökken. Annál fontosabbak a helyi társadalom intézményei. A helyi sportklub, pártszervezet és szűlői munkaközösség is fontos, noha ezek csak az élet egy szeletére figyelnek. A templomjárók közössége egymásra figyelő, egymást a mindennapokban is segítő emberek együttese. Olyan együttes, amely igyekszik egymásnak és másoknak is hasznára lenni. Foglalkozik a fiatalokkal, gondol az öregek gondozására, támogatja a rászorulókat. Néha közös akciókat szervez (a betlehemezéstől az utcatakarításig), néha kirándulást vagy kultúrprogramot hirdet. A hívő gyülekezet nem valamilyen konkrét feladatra specializálódott csoport, hanem az egy lakóhelyen élő emberek olyan közössége, amely tagjai hitéből következően is feladatának tartja a másokra figyelést, mások segítését. Ez a közösség több okból is a civil társadalom része: mert társas cselekvésre nevel és ösztönöz, mert közösségbe fog és közös tevékenységet végez, mert mások, a helyi társadalom hasznára van s végül mert tanítja és tanulja a tágabb társadalmi környezettel való intézményes kapcsolatokat. Nem egy egyházközségnek, gyülekezetnek saját alapítványa, valamilyen intézménye, szervezete is van, de elsődlegesen nem ezzel válik a civil társadalom részévé, hanem következetes közösségi tevékenységével.
Joggal lehet kifogásolni, hogy a gyülekezetek és egyházközségek nem mindenütt cselekszenek így és nem teszik meg mindazt, amit tehetnének. Erre még vissza kell térnünk. Itt elég annyit megjegyezni, hogy a kevesléssel nem lehet az egyházi közösségek civil társadalmi jellegét kétségbe vonni. Sőt, aki további igény támaszt, ezzel valójában azt a meggyőződését fejezi ki, hogy az egyházközségek és gyülekezetek nem csupán azonos hítű, hanem közösen és a helyi társadalom javára cselekvő emberek közösségei. És még egy megjegyzés: az országban mintegy 8-10 ezer egyházközség és gyülekezet lehet. Nincsen olyan település, ahol egy sem lenne. Van a civil társadalom gerjesztésének még egy ilyen nagyságrendű hálózata Magyarországon?
Az egyház civil társadalmi jellege nem merül ki a gyülekezetekkel. Vallásos inditással a legkülönfélébb mozgalmak működnek és végeznek karitatív, oktató, gondozó vagy egyéb munkát. Ma Magyarországon közel ugyanannyi szerzetesrend működik, mint ahány kisegyház. Az előbbiek minden bizonnyal több intézményt működtetnek és lényegesen több ember szükségleteit elégítik ki a maguk területén, mint a kisegyházak együttesen. Ez a legkevésbé sem célzás arra, mintha a kisegyházak ne lennének a civil társadalom részei, vagy mintha a kisegyházak ne végeznének a társadalom számára fontos és hasznos tevékenységet. Ám semmi sem menti, hogy a közgondolkodásban és a tömegkommunikációban méltatlanul háttérbe szorul a nagyegyházi társulatok, mozgalmak, szerzetek és lelkiségek tevékenysége. Ráadásul esetükben a legkevésbé sem merül fel az önhasznúság, vagy a saját érdek érvényesítése. Munkájuk egészében mások javát szolgálja.
Végül az egyházak harmadik civil-társadalmi funkciója inkább elvi. A modern társadalom verseny szemléletével szemben az egyházak azt sürgetik, hogy a társadalmi cselekvés és megítélés mércéjének az ember és a társadalom javának kellene lennie. A kereszténység mások segítésére, alkalomadtán a saját érdekről való lemondásra nevel. A keresztény társadalometika[19] az emberközpontúság és a szabadság mellett két alapvető célértéket képvisel. Az egyik a szolidaritás, ami megköveteli a rászorulók és a hátrányos helyzetűek megkülönböztetett támogatását. A másik a szubszidiaritás elve, amibe beletartozik mind az önállóságra és társadalmi szerepvállalásra nevelés, mind a társadalom decentralizálása, mind a civil társadalom hálózatainak megteremtése. Ennyiben a civil társadalom építése a keresztény és az egyházi társadalomerkölcs követelménye. A keresztény társadalmi tanítás normái egyaránt szólnak egyéneknek, csoportoknak, intézményeknek és az államnak. S az egyházak kötelességüknek tartják, hogy ezt a tanítást folyamatosan és nyilvánosan képviseljék.
[19] Büchele, Herwig: Keresztény hit és politikai ész. Budapest-Luzern, Egyházfórum 1991.
Horányi Özséb (szerk.): A keresztény társadalmi tanitás. Budapest, Vigilia - Pécs, Pannonia 1990.
Tomka Miklós - Goják János (szerk.): Az egyház társadalmi tanítása. Dokumentumok. Budapest, Szent István Társulat 1993.
(folytatjuk)
forrás: http://www.szochalo.hu/upload/egyhazas.doc
