2005. március 18. péntek 21:25
Tarr Béla nyílt levélben fordul
a Magyar Mozgókép Alapítványhoz
Tarr
Béla, akit két éve a brit The Guardian a világ negyven legjobb rendezője
között tizenharmadikként említett, majd a filmipar meghatározó amerikai
sajtóorgánuma, a Variety című szaklap sorolta a filmrendezés tíz európai
mestere közé – nehéz helyzetbe került. Új filmjének (A londoni férfi)
forgatását több váratlan esemény is megzavarta; a legsúlyosabb, kétségkívül,
a francia koproducer váratlan halála
volt. Az MMK Kuratóriuma és szakértői megvizsgálták a film befejezéséhez
szükséges összes körülményt - a jogi helyzetet, a finanszírozhatóságot, a
likviditási problémákat, valamint az új gyártási tervet -, és a rendezővel,
Tarr Bélával is egyeztettek a film sorsáról. A testület "a tények és
információk alapján egyhangúlag megállapította, hogy a produkció
megvalósíthatatlanná vált" - az MMK "nehéz döntéséről" értesítette a
kulturális minisztert és a koprodukciós partnereket. Tarr Béla az alábbi nyílt
levélben válaszolt a kuratórium közleményére.
Az Önök MTI-nek kiadott sajtónyilatkozatában és ezt követően a magyar sajtó hozzám eljutott részében azt olvastam, hogy Önök egyhangúlag, elutasító döntést hoztak „A londoni férfi” című, nemzetközi koprodukcióban készülő és forgatás alatt álló film rendkívüli válsághelyzetének megoldására vonatkozó kérésemre. Az indoklásban szinte meghatározó okként az szerepel, hogy én nem, vagy nem akartam az Önök kérdéseire válaszolni. Ezennel a következőket szeretném kijelenteni:1.Az MMKA-tól soha nem kaptam írásban feltett kérdéseket, így természetesen nem tudtam azokat megválaszolni.2. Grunwalsky Ferenc elnök úrral folytatott, segítséget kérő telefonbeszélgetésem után, a produkció helyzetéről és a segítség módjáról a lehető legobjektívebb tájékoztatást adtuk Téni Gáborral együtt, 2005. március 7-i levelünkben.
Az, a sajtóban többször emlegetett állítás, miszerint a visszautasítás egyik oka az, hogy én nem voltam elég együttműködő, azért meglepő mert az MMKA felügyelői két alkalommal is itt jártak Korzikán, és én minden esetben, minden kérdésükre szívesen válaszoltam. Szakácsi Lajos és vizsgálóbizottsága közvetlenül a francia koproducer halála után, február 11-én, tehát még a forgatás megkezdése előtt érkezett, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy a forgatás megkezdésének feltételeit ellenőrizzék és a magyar befektetések biztonságáról gondoskodjanak. Ne feledjék, hogy az első forgatási nap február 22-én volt! Tekintettel arra, hogy ekkor már a francia cashflow megállt, ezt csak úgy tudtuk véghezvinni, hogy a CIB Bankból a minden alkalommal előírt MMKA-s ellenjegyzéssel és jóváhagyással felvett pénzzel gazdálkodtunk. Tehát a forgatást – őszinte örömünkre, több mint egy heti, fizetett állás után – végre elkezdhettük az MMKA tudtával, egyetértésével, több mint egy héttel a bizottság elutazása után. Ezenkívül, egyedül az ARTE FRANCE sietett a segítségünkre: Humbert Balsan halálának éjszakáján már itt volt Korzikán a művészeti igazgató és a filmre megítélt támogatási keretből, közvetlenül 100.000 Eurót nyújtott a forgatás fennakadásának elkerüléséhez.
A forgatás rendkívül hamar, két-három nap után, február 24-én félbeszakadt, mivel a korzikai lebonyolító producer nem volt hajlandó tovább dolgozni addig, ameddig a francia partner felhalmozódott adósságát valaki nem rendezi. Ezt is a T.T.Filmműhely vállalta, természetesen az MMKA által folyamatosan ellenőrzött CIB számláról, a forgatás folytatása érdekében. Pedig ekkor már világosan látszott, hogy az Ognon Pictures már nem képes arra, hogy a film valódi delegált producere legyen. Ezt 2005. február 25-i levelükben meg is írták. Az MMKA második bizottsági látogatására a válság eszkalálódásának elkerülése érdekében került sor: a bizottság ismét megérkezett Korzikára március 2-án, kiegészülve egy könyvelővel és produkciós vezetővel. Átvilágították a produkció gazdálkodását, ellenőrizték számláinkat, áttekintették a könyvelésünket. Jelentésük tartalmát ugyan nem ismerem, de sem nekem, sem Téni Gábornak nem jeleztek kifogást. Mivel már nyilvánvaló volt, hogy a külföldi befektetők, a francia partner kiesése után, egy olyan producerre várnak, aki képes a film befejezését garantálni és a német és az angol oldal banki finanszírozását biztonságba helyezni, az összes külföldi partner úgy gondolta, hogy a legtöbbet befizető és kockáztató partner vállalja ezt magára és az pedig az MMKA. 2005. március 4-én, Párizsban koprodukciós értekezletet tartottak, amelyen az MMKA képviselői, dr. Endrényi Krisztina és Szakácsi Lajos az MMKA nevében aláírtak egy MEMO-t, amelyben mindezt kilátásba helyezték. A korzikai lebonyolító producerrel ettől a pillanattól az MMKA képviselői tárgyaltak, megrendeltek forgatási napokat és ismét mozgásba lendítették a reménytelen pszichológiai állapotban lévő stábot. Mindezért hihetetlenül nagy köszönettel tartozom nekik!
Végre megindult a munka, a kamera mellett nyugalom volt és én is arra tudtam figyelni, ami az én dolgom: a rendezésre. Mindezek következtében sikerült elérnünk, hogy a gyártási tervhez képest meglévő lemaradásunkat szinte behoztuk. Sík Endre MMKA-s felügyelő szóbeli közlése szerint a forgatási napok felhasznált 20%-a alatt, a „hasznos” anyag 22%-át sikerült létrehoznunk. Ezt az eufóriát tönkretette az a döntés, amit Önök hoztak. Tökéletesen egyetértek Önökkel, amikor úgy gondolkodnak, hogy egy külföldi – francia – koproducer adósságát Önök nem hajlandóak finanszírozni. Véleményem szerint a március 4-i koprodukciós értekezleten az MMKA-nak nem ígérnie, hanem követelnie kellett volna: a koprodukciós szerződés végrehajtását minden partnertől! Ezt tartom a lényeges kérdésnek! Az MMKA döntés és annak külföldi kommunikációja meg végképp érthetetlen a számomra. A magyar nyelvű szöveg és az angol nyelvű levél ugyanis nem egyezik! Önöknek joguk van elutasítani ennek a szerencsétlen sorsú produkciónak a kérését, ezt én mindig respektálni fogom, de nagyon kérem Önöket, hogy az Önök nélküli folytatás lehetőségét – az én személyemet érintő megjegyzésekkel – legalább ne nehezítsék!
Önök ugyanis azt közölték a világgal, hogy én „kompromisszum képtelen” vagyok! Ez a hízelgő megállapítás sajnos nem érvényes, ugyanis kötöttem kompromisszumokat, például belementem operatőr-váltásba, évszakváltásba, lemondtam Volker Spenglerről és Emily Watsonról, és egy dramaturgiai szál kihagyásával elvállaltam, hogy az eredetileg tervezett hatvan nap helyett 48 nap alatt forgatom le a filmet. Ennél több kompromisszumot már csak azért sem lehet megkötni, mert ez már a készülő film súlyos rongálódásához vezetne, például történet-mesélési zavarokhoz. Kérem, hogy higgyék el, pontosan tudtam és tudom, hogy miről szól a film és azt milyen módon lehet lebonyolítani! Mindezt a stáb minden tagja által igazolhatóan tudom kijelenteni, ugyanis a rendezői igényeket tartalmazó „diszpós-könyv” 2003. óta változatlan, nem kértem és nem fogok kérni annál többet, mint ami abban foglaltatik! Nagyon kérem, hogy azt se felejtsék el, hogy ennek alapján készült a költségvetés! Nekem azért nincs okom a szégyenkezésre, mert az évek során bebizonyosodott, hogy egy szilárd és érvényes elképzelés alapján és az ezekre épülő számok betartásával dolgozom. Az Önök nyilatkozata viszont bizalmatlanságot gerjesztett a produkció iránt! A korzikai alvállalkozó elkezdte lebontatni a kétmillió eurót érő díszletet, amelynek minimum a fele a magyar adófizetők pénzéből származik és annak tulajdona. Minden tiltakozásom ellenére – ez megállíthatatlan! A befektetés nélküli koproducerek cinikusan vonogatják vállukat, mondván, hogy ha már a magyarok sem hisznek a rendezőjükben, akkor ők miért tegyék. Annak a több százmillió forintnak a megmentése érdekében, amelyet az Önök közreműködésével, egyetértésével és támogatásával költöttünk ennek a filmnek a megvalósítására, úgy gondolom, hogy egyetlen lehetséges út van, a film folytatása. A mai napon úgy látom, hogy a produkciónak még mindig komoly esélye van az életben maradásra, ugyanis találtunk új francia delegált producert, akivel lehetőségünk lesz arra, hogy az idáig blokkolt francia támogatásokat felszabadítsuk, végre kikerüljünk ebből a tehetetlen várakozásból és nem adjuk fel annak reményét, hogy ezt a filmet befejezzük.
Ítéljék meg Önök, hogy mit kívánnak tenni értünk! Üdvözlettel:
Tarr Béla (Bastia, 2005. március 15.)
.
