2005. március 10. csütörtök 21:53
Amit nem mondhattam el dr. Eörsi Mátyásnak
Négy gondolatomat kívánom megosztani keresztyén
testvéreimmel vallásra, felekezetre való tekintet nélkül, valamint barátaimmal
is.
1. Megfogadtam 2005. január elsején, hogy ahol megjelenhetek, mindenkit
emlékeztetni fogok olyan történelmi személyiségekre, akiknek jövőképük volt
Erdélyről, és azt bátran közölték a nyilvánossággal is. Márton Áron,
gyulafehérvári római katolikus püspök, Fodor Pál, csíkszeredai mérnök, Lakatos
István, az Erdély című lap főszerkesztője, Kertész Gábor, zilahi ügyvéd,
nyolcvan kilogrammos izomkolosszus, akit a román börtönökben halálra kínoztak.
Ma sem tudjuk, hol van eltemetve, de ha élve marad, hat gyermek édesapja
lehetne. És még sokan lehetnének apa-anya jelöltek, ha átvészelték volna a
román börtönök kínzásait, akkor pedig jelenleg más lenne a létszámunk
Erdélyben!
Márton Áron püspök úr, rabruhában, a bukaresti katonai törvényszéken
megalkuvás nélkül ezeket közölte vészbíróival: „Ami a második vádpontot illeti
– mely szerint indítványoztam a magyar–román határ rendezését is (ha már annyi
ország határait újrarendezték) – az megfelel a valóságnak, és ezért vállalom a
felelősséget. Ugyanis egy közös tulajdont nem lehet úgy megosztani, hogy
odaadom az egészet az egyik társtulajdonosnak. 1910-ben a románok 43%-ban
voltak jelen Erdélyben. Ennyi jár nekik és nem az egész Erdély két millió
magyarral, akiket a franciák, mint juhnyájat, odaajándékoztak Romániának csak
azért, mert átpártolt hozzájuk. – Emlékiratomban valóban indítványoztam, hogy
egész Erdély csatoltassék vissza a Szent Korona közjogi fennhatósága alá,
minden nemzetiségi kisebbségnek teljes autonómia biztosításával. Ha ezt sem
akarják, akkor osszuk ketté, és az Észak-Erdélyi románok cseréljenek helyet a
Dél-Erdélyi magyarokkal." Eddig az idézet. Dr. Eörsi Mátyás úr! Gondolkozzék
el e három variáció felett, és beszélje meg felekezeti hittársaival is.
2. Meg van írva a Szentírásban: „A jó pásztor életét adja a juhaiért. Ha csak
egy is elkóborog, elmegy, megkeresi és visszahozza juhai közé." Tévesen
állítják egyesek, hogy a magyar királyok, Mátyás király is, az erdélyi
fejedelmek, az Osztrák–Magyar Monarchia, mind-mind rossz pásztoroknak
bizonyultak, és ezért 1920. június 4-én egy „jobb pásztorra" bízták a
Kárpát-medencei népeket. Románia akkor bizonyult volna „jobb pásztornak", ha
az erdélyi szászok, zsidók létszáma megduplázódik, ha a szászvárosi Református
Árvaház mellé még egy másikat is építettek volna, vagy a szászvárosi
Református Kollégium – ahol dr. Petru Groza is érettségizett és ahol a
véndiák-találkozóit rendezte – magyar főiskolai rangra emelkedik, s ha a
kolozsvári Hunyadi-téri Magyar Színház, a Farkas utcai Egyetem, a Mikó utcai
Klinikák épületei stb. stb. mind a birtokunkban maradhattak volna, hiszen maga
Nicolae Iorga is így álmodta meg Erdély jövőjét. „Nem azért szereztük meg
Erdélyt, hogy elvegyük a magyarok megvalósításait, hanem azért, hogy mi is
felépíthessük a mieinket."
3. A Trianon film bukaresti bemutatását egy kerekasztal-beszélgetés követte,
amelyen Cristian Tudor Popescu főszerkesztő szó szerint ezt mondotta:
„teljesen megértem a magyarok „Trianon traumáját", mert hasonló traumát én is
átéltem 1940. augusztus 30-án, amikor Észak-Erdélyt elvették Romániától és
Magyarországhoz visszacsatolták." Erre a válaszom egy szimbolikus példa: a
szomszédom 1100 éven át birtokol egy nagy értéket. 1920. június 4-én a
nagyhatalmak nekem ajándékozták. Húsz év múlva – más nagyhatalmak – felét
visszaadják az eredeti tulajdonosnak. Nekem, a megajándékozottnak, aki csak
felével maradtam az ajándéktárgynak, jogilag, erkölcsileg lehetnek „traumáim"?
A vita kedvéért elfogadom a „bécsi döntés traumáját" is a trianoni trauma
mellett. Igen ám, de a románok 1947. február 10-én a párizsi Békediktátummal
megszabadultak, kigyógyultak a „bécsi traumájukból" és azóta vidáman élnek.
Én, erdélyi magyar, továbbra is szenvedjek a trianoni trauma miatt? Engem nem
illet meg a „gyógykezelés"? Az én nemzetem nem tartozik az európai közösségbe?
A magyar nemzetért a „jó pásztorok" nem vonhatok felelősségre szétkallódásunk
miatt?
4. 2005 februárjában Habsburg Ottó úr az Európai Parlamentben kijelentette:
„Az a tény, hogy az RMDSZ benne van a román kormányban, azt igazolja, hogy
Románia példamutató módon megoldotta a nemzetiségi kisebbségek gondjait,
terheit, vívódásait, traumáit"!
Fülébe szeretném súgni az Elnök úrnak, hogy más ne is hallja: Románia ilyen
„jó pásztornak" bizonyult, akkor indítványozza Románia nyugati határának a
Tiszáig való kiterjedését, mert ha ma lehet Ártándnál, ezen az alapon
holnaptól kezdve miért ne lehetne a Tiszánál?! És garantálom Önnek:
Nyíregyháza, Debrecen, Karcag, Kisújszállás, Törökszentmiklós, Szolnok,
Mezőtúr, Békéscsaba, Orosháza, Hódmezővásárhely, Makó, Szeged rövidebb időn
belül jutnak – a valamikor színtiszta magyar Szatmár, Nagyvárad, Kolozsvár –
sorsára, amelyekben jelenleg 30%, 28%, 18%-ban vagyunk jelen, mert a román „jó
pásztor" megfelelő elnemzetietlenítési gyakorlattal rendelkezik.
Csíkszeredában a székelyek nyakára felépítették az ortodox Érsekséget,
Sepsiszentgyörgyön és Kovásznán épülnek az új rendőrlaktanyák. Mindezek azt
igazolnák, hogy a székely városok is elnemzetietlenednek, ha karba tett
kezekkel szemléljük a beindított folyamatokat, és nem teszünk
ellenintézkedést.
Dr. Eörsi Mátyás úr, ha ez bekövetkezne, akkor az ország, amelynek a
Parlamentjében Ön havonta zsebre teszi több százezer forintját, össze fog
zsugorodni a Margit szigetre!
Ezek a mi összmagyar nemzeti gondjaink, vívódásaink, küzdelmeink! Erdélyben
nyolcvanöt éve vagyunk háborúban földi fegyverek nélkül, de az Úristenbe
vetett hit kardjával védjük és megtartjuk 1100 éven át jogelődeinktől reánk
hagyott javainkat, amelyet az említett háborúnkban el akarnak orozni tőlünk!
Mert ez az ellenünk beindított háborúnak a célja!
Dr. Eörsi Mátyás úr vigye haza magával ezeket a vívódásainkat és a nyolcvanöt
éves védekező háborúnkban kelt álmatlan éjszakáinkat!
Kelt Kolozsvárott, 2005. március 5-én.
Dr. Újvári Ferenc
forrás: erdely.ma.
