2005. március 31. csütörtök 23:20

 

A Palóc Barbi

avagy hogyan védjük gyermekeinket a világ káros hatásaitól

 

Budapest vonzáskörzetéből messze költözve szembesültem azzal, hogy  kiszakítottam gyermekeimet abból a burokból, amely engem is körülvett gyermekkoromban.

A főváros környékén az ember kiválaszthatja a templomot, a közösséget, ahova szívesen jár, ahol saját értékrendjének megfelelő emberekkel veszi körül magát. Kiválaszthatja gyermekének a legtökéletesebb óvodát, iskolát, ahol kicsinye semmi rosszat nem tanul és a világ káros hatásai nem érik el. Itt magába szívja erkölcsünket, és - környezetében is ezt látva - reméljük kamaszkorában nem kérdőjelez meg mindent.

Budapesttől messzebb az ember abba a közintézménybe adja be gyermekét, amelyik elérhető számára. A mi óvodánkban nagyon jó pedagógusok vannak. Ennek ellenére nagy nehézségekbe ütköznek, amikor a gyerekek nem fogadnak szót, nem azért mert rosszak, hanem mert már a szüleiknek sem állított fel senki szabályrendszert, amelyhez alkalmazkodniuk kellett volna. A gyerekek lógnak a levegőben, elvesznek a TV bűvöletében, a televízió lesz számukra a valóság. Mindent szabad nekik, mindent megvesznek nekik, "csak csönd legyen" - ez a szüleik mottója.

Ebben a környezetben, hogyan nevelje a keresztény ember a gyermekét? Amikor nap, mint nap azt halljuk, hogy „neki bezzeg vettek a szülei ezt meg azt, nekem miért nem veszel?” Amikor a verekedő, szemtelen és káromkodó 3 éves gyerek szülei azt mondják a pedagógusnak, hogy „na és te…?” A burokból kikerülve ezekkel és gyakran ennél sokkal komolyabb kérdésekkel találjuk szembe magunkat.     

Itt van például a Barbi baba. Nekem is volt gyermekkoromban. Sokáig nem értettem, mi benne a rossz, egészen addig, míg a gyerek nem kapott valakitől egy Barbi újságot. Képregény volt benne, mely arról szólt, hogy melyik baba, melyik butikban, milyen ruhát vett, és hogy egy este a bulin két babán is ugyanaz a pulóver volt, és hogy ez milyen ciki. S ezt olvasták fel a gyerekemnek!!!

Él bennem a remény, hogy mindezek ellenére a családi környezet a legmeghatározóbb, hogy kamaszkorukban is tudok majd gyermekeimmel úgy beszélgetni, mint ma. Remélem, ha nem utasítok el mindent, ami divatos és népszerű, megérti, hogy bizonyos dolgokat mégis miért kell elleneznem. Ehhez persze sok lelemény és praktikus ötlet kell. Mint a legnagyszerűbb kilencunokás Nagymama ötlete: a népviseletbe öltöztetett Barbi!  

kalocsai

kalotaszegi

palóc

székely

 

R.Orsolya

 

Vissza a kezdőlapra