2005. március 31. csütörtök 09:45

 

'Sok keserves küzdelem vár még ránk'

A BBC egyik vasárnapi vendége Sütő András író, az erdélyi magyar közélet jelentős képviselője volt

Az író marosvásárhelyi otthonában jártunk. A város most csendes volt, nem úgy, mint 15 évvel ezelőtt, amikor március 19-én és 20-án több áldozatot is követelő véres összecsapásokra került sor. Ezeknek egyik szenvedő alanya Sütő András volt.

BBC: Ön hogy látja, mi vezetett a decemberi forradalom egységétől a márciusi erőszakos cselekményekig?

Sütő András: Amikor már az új hatalmi centrum létrejött Bukarestben, újból megszólaltak azok a hangok, amelyek a korábbi állapotokat sírták vissza, illetve megrettentek azoktól a követelményektől, amelyek országszerte elhangzottak már az erdélyi magyar közösségek részéről. Szatmár, Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy, Temesvár ezektől a nemzetiségi tervektől, kívánalmaktól, követelményektől megrettentek azok a nacionalista, sovén erők, amelyek valójában a Caucescu évtizedek borzalmas lelki fertőzöttségét tükrözték.

Ez történt Marosvásárhelyen is, hogy mihelyt fölmerült többek között egy ősi magyar kollégium visszaállításának a gondolata, illetve az egyetemen fokozatosan elsorvasztott magyar nyelvű oktatás követelménye, rettenetes pánikkal indult ellentámadásra az a feltüzelt, félrevezetett román tömeg, amelyet nyilván a diktatúra maradványaiként működő belügyiek, aktivista körök, és katonai egységekben uszító személyek bujtottak fel.

A városban folyamatos felvonulásokban, tiltakozásokban, „magyarverésben” nyilatkozott meg az a fasisztoid nacionalizmus, amely egészen komoly veszedelmeket keltett már az országban. Március első felében már határozottan lehetett tapasztalni központi kormánykörökből kiinduló magyarellenes nacionalista áramlatokat. Az ideiglenes államelnök január végén visszavonta a magyarságnak kijáró kollektív jogokat. A diákság kezdeményezésére kerültem abba a helyzetbe, hogy március 17-én az ifjúság szervezeteinek egy országos konferenciáján arról beszéltem, hogy melyek azok az alapkövetelmények, amelyeknek a teljesítésével továbbléphetünk a rendszerváltás nagyon rögösnek mutatkozó útján.

Ezek között szerepelt az anyanyelvi oktatás általánosítása és az autonómiák változatos formáinak kialakítása. Ezt volt belügyi és katonai személyek, akik a város vezetésében helyet foglaltak, olyan politikai veszélynek és uszításnak minősítették, ami személyem felé fordította ezeknek a háttérben szervezkedő sovén nacionalista csoportoknak a dühét. Mindinkább az én személyemet és természetesen a Tőkés Lászlóét, majd később a Kincses Elődét is úgy emlegették, mint a város békéjének a megrontóit. Így tapasztalhattam az akkori sajtó támadásaiban azt a készülődést, amelynek egy későbbi időpontban a drámai végkifejletét tapasztalhattuk.

BBC: Ön mindvégig arra szólította fel a vásárhelyi magyarokat, hogy ne vegyék fel a kesztyűt és ne válaszoljanak a románok tiltakozására, kizárólag békés eszközökkel. Gyakorlatilag erről beszélt március 19-én az RMDSZ székház előtt összegyűlteknek is.

Sütő András: Tudtam, hogy a romániai magyar közösség jogainak a kivívása nem magányos magyar küzdelem eredménye, hanem a román demokratikus erőkkel való együttes küzdelem eredménye lehet csupán. Akaratom ellenére engem akkor megyei elnökké választottak a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szervezetében, amely bizonyos kötelezettségekkel is járt. 1990. március 19-én reggel az RMDSZ vezető testületi tagjai arra kértek, legyek ott azon a helyszínen, ahol súlyos támadás várható félrevezetett, vidékről beszállított román tömegek részéről.

Ott tapasztalhattam azt, hogy a székház köré gyűlt 150 körüli gyanútlan magyar olyan veszélynek teszi ki magát, amiről addig álmodni sem lehetett. Tudván, hogy a városba már betörtek a vidékről beszállított román paraszti tömegek fejszével és egyéb gyilkolásra alkalmas szerszámmal. A veszedelem és erőfölény megmutatkozott már a délelőtti órákban, amikor magyar feliratokat, Petőfi Sándor nevét viselő utcatáblákat vertek szét, ablakokat, szobrokat kezdtek rongálni. Ekkor ajánlottam annak a 100-150 főnyi magyar közösségnek, hogy vonuljon gyorsan védelembe. Nem az volt a helyzet, hogy fölfegyverzett támadókkal szemben asszonyok, gyermekek, és puszta kézzel érkezett magyarok fölvegyék a küzdelmet.

Még arra sem maradt idejük, hogy hazamenjenek, ugyanis a székházat megtámadó román tömeg máris betört kaput, ajtót, és így a székház elé vonuló magyarságnak egy része velem együtt bemenekült a székházba. A padláson estig tartó védekezésre kényszerülve próbáltuk az életünket menteni.

BBC: Maradandó sérülés érte Sütő Andrást ezen az estén, hiszen akkor vesztette el a fél szeme világát.

Sütő András: Igen, tehát mi fölszorultunk a padlásra. Alattunk a termeket elfoglalták fejszés, botos, részeg alakok. Miután meggyőződtem arról, hogy az épület felgyújtására készülnek, kénytelen voltam onnan eljönni, mégpedig a pogromszervezés egyik vezéralakjának, Zsudja ezredesnek a kitartó követelésére.

Vállaltam tehát annak a kockázatát, hogy el kell hagynom azt az épületet, amelyben 70 ártatlan ember élete forog kockán. Természetesen hittem abban is, amit ez a román ezredes mondott nekem, hogy rendőrkordon védi majd az életemet, míg eljutok egy engem onnan kimentő katonai teherautóhoz. Nem juthattam el azonban, mert a székház és a teherautó közötti utcában leütöttek és eszméletemet vesztve kerültem föl a teherautóra, ahol nem csupán a szememet verték ki, hanem bordáimat, kézcsontomat, homlokcsontomat törték össze.

Végül pedig sósavval megtöltött labdákat akartak a szemeimbe nyomni. Megmentőm ebben a drámai helyzetben Gábor József nevű magyar altiszt volt, aki rámborulva védett és indíttatta el velem a sürgősségire a teherautót. Másnap hajnalban már Bukarestben a katonai kórházban találtam magam, majd onnan a magyar kormány segítségével a budapesti honvédkórházba jutottam.

BBC: Az imént megszervezett pogromot említett. Mire alapozza azt, hogy ez nem egyszerűen etnikai villongás volt?

Sütő András: Azért nem etnikai összecsapásról beszélek, mert az rendszerint kölcsönös konfliktusok, illetve érdekek ellentéte. Ez azért tartozott a pogrom kategóriájába, mert az Oroszországból jól ismert zsidó pogromok alapján megítélve, annak minden feltételét kielégítette. Pogrom az, amelyet egy fegyveres testülettel megerősített többségi nemzet alakulatai intéznek egy védtelen nemzeti kisebbség ellen, amelynek egyetlen bűne, hogy a léthez szükséges elemi, emberi, nemzeti, illetve nemzetiségi jogait követeli. Itt pontosan ez történt.

BBC: Azóta eltelt 15 év. Mekkora változást hozott Ön szerint ez az időszak? Hasonló helyzetben – ha a magyarok a románok számára elfogadhatatlan követeléssel állnának elő -, hasonló esemény ismét előfordulhatna?

Sütő András: Azt hiszem, hogy az azóta végbement romániai politikai, gazdasági és tudatbeli változások már nem hozhatnának ilyen fordulatot. Maga a magyarság is, mint nemzeti közösség nyugodtabb parlamentáris küzdelmi körülmények között próbálja az alapvető törekvéseit megvalósítani. 1990. február 10-én egyetlen toborzó szövegre, amelyet magam írtam és olvastam be két ízben az akkori helyi rádióba, 100 ezer magyar jelent meg és vonult föl a város terein.

Ez a tömeg ma már a normális választások, az RMDSZ józan, racionális, a román demokrata erőkkel együttműködő, következetes és törvényes küzdelmei közepette szerzi meg fokozatosan azokat a jogokat, amelyek hozzásegítik, hogy az önrendelkezés határozottabb formáit is ki tudja alakítani. Tehát egy lassú, de az autonómia követelményeinek a megvalósításához közelítő folyamat áll fenn.

BBC: Lehet ezt a folyamatot gyorsítani? Volna olyan stratégia, amely rövidebb távon megvalósítaná a célkitűzéseket?

Sütő András: A parlamentáris jelenlét, a törvényes küzdelem mostani formáinak nincs alternatívája. Kezdettől fogva tapasztaltuk, hogy a romániai magyar nemzetiség küzdelmének eredményei szorosan kapcsolódnak az egész ország demokratizálódásához. Ez a folyamat Romániában kétségtelenül megindult, ezt mutatják a legutóbbi választások is. Ez azonban még távolról sem az a szintje az európai demokráciának, amelyben a mi követeléseink viszonylag rövid idő alatt megvalósulhatnának.

BBC: Ön már 1989 előtt is közszereplő volt. 1989 után aktív politikai szerepet vállalt az RMDSZ megyei elnökeként, jelenleg is tagja a Szövetségi Egyeztető Tanácsnak. Mekkora része volt a politikának az Ön tevékenységében?

Sütő András: Nem volt nagyobb, mint amennyit elvárt bármelyik írójától a közösség. Olyan évtizedeket éltünk, amikor egy értelmiségi ember, beleértve az írót is, nem vonhatta ki magát egy közösség törekvéseiből. Mindig természetes volt számomra, hogy az író hivatása nyilván az írás, de emellett kötelessége is van. Tudomásul kell vennie azt a világot, amelyben él, amelynek ír, és amelynek sorsa, történelmi, nemzeti állapota őt bizonyos kötelezettségre kényszeríti.

Ennek jegyében vállaltam minden esetben olyan közügyi megbízatást, amikor szólhattam ennek a nemzeti közösségnek a jogairól, elnyomatásáról, kifosztottságáról és követeléseiről. Így nem egy alkalommal nehéz helyzetbe kerültem. Amikor arra kértek fel, hogy valamilyen társadalmi szerveződés felső régiójában szóljak az alant élők gondjairól. A hatalom mindig azt várta el az értelmiségi rétegtől, hogy a saját hatalmi érdekeiről szóljon az alant lévőknek. Én ez utóbbit soha nem tudtam elfogadni. Mindig az alant élők gondjairól szóltam a fent lévőknek, azért, hogy vegyék tudomásul a valóságot.

Ez konfliktusokhoz vezetett és a konfliktusok diktatórikus velejáróit is megismerhettem. Húsz éven keresztül a lehallgató hálózattól kezdve a Securitate állandó zaklatásain keresztül egészen az írói lehetőségeim betiltásáig. 1980 és`90 között csak román törvényt tiporva közölhettem a munkáimat Magyarországon.

BBC: Ez `89 után egy csapásra megváltozott?

Sütő András: Igen, a lehetőségek egy csapásra megváltoztak, csakhogy addigra már itthon összeomlott a kiadói hálózatunk és az írói létnek egészen más gondjai kezdtek támadni.

BBC: Hol jelennek meg mostanában a könyvei? Romániában kiadják a műveit?

Sütő András: Természetesen megjelennek könyveim Erdélyben. Mint említettem, 10 éven át egyetlen munkám sem jelenhetett meg Romániában és mindegyiket a törvényszegés kockázatát vállalva csempésztettem át Magyarországra, ahol megjelent. A fordulat óta azonban itthon is rendre megjelennek azok a könyveim – és az újak is -, amelzeket addig nem ismerhetett meg az erdélyi közönség. Csíkszeredán a „Száműzött könyvek” sorozatban immár a negyedik kötetem jelenik meg. Örömmel tapasztalhatom, hogy a közönség nem fordult el ezektől a könyvektől.

BBC: Ön `89 után is Marosvásárhelyen maradt. Milyen a viszonya az anyaországgal? Hogyan tudja tartani a kapcsolatot, ami nyilván könnyebbé vált a `89-es fordulat után?

Sütő András: Az anyaországi kapcsolataim már a`70-es években kialakultak egyrészt az ottani könyveim kiadásával, másrészt a színházi élettel. A színdarabjaim jó részét is budapesti színházak mutatták be. Így az ottani közönséghez kerültem közel. A Magyar Írószövetség pedig a tagjai közé fogadta az erdélyi magyar írókat is, ami szintén egy kapcsolati lehetőség. Harmadrészt a Magyar Televízió az erdélyi értelmiség iránti gondjával gyakran megkeres engem.

Azóta, hogy mi nem csupán deklaráljuk, de gyakoroljuk is azt, hogy az egységes magyar nemzet egységes kultúrájának vagyunk részesei, azóta – tehát az elmúlt 15 év alatt -, ez a régebben a „Haza a magasban” című vers formájában létező reményünk valóra vált és egy mindennapi szerves kapcsolat él a határon túli magyarság és az anyaország között.

BBC: Legalábbis a határon túliak lelkében. Hogyan fogadta Ön a december 5-i magyarországi népszavazás eredményét? Vagyis a magyarországi magyarok állásfoglalását a határokon kívül élő magyarok magyar állampolgárságáról?

Sütő András: Ugyanazzal a szomorúsággal és keserűséggel fogadtam, mint minden más erdélyi magyar. Annál is inkább, mivel azok közé tartozom, akik egy értelmiségi csoport nevében fordultak az anyaországi választókhoz, hogy szavazzák meg a kettős állampolgárságot. Az, hogy ezt most nem érhettük meg, nyilván nagy keserűséggel fogadta az egész határon túli magyar nemzetrész, viszont permanens döbbenetben, csalódottsági állapotban élni és cselekedni nem lehet.

Ezért ezt úgy kell felfognunk, hogy egyik szakasza volt a határok fölötti nemzetegyesítés törekvéseinek. Biztos vagyok benne, hogy nem vonható morális felelősségre olyan milliós tömeg, amelyik nem értette meg e mostani szavazatnak a súlyát. Nem azért nem értette meg, mert kivetné érzelmi világából a határon túli közösségek gondját, hanem mert a saját egzisztenciális gondjai közepette úgy ítélte meg, hogy ez most korai. Pláne olyan körülmények között, amikor mintha a futballról lenne szó, mindenki nagy hozzáértéssel beszélt a kettős állampolgárság mibenlétéről.

A legellentmondásosabb személyi és csoportos véleményeket hallhattuk mind a kormány részéről, mind ellenzéki oldalról, akár falun, akár városban. Ezekkel a véleményekkel kapcsolatban a Zetelaki polgármester azt mondta nekem, hogy ettől még nem veszett el a világ, mi tudunk várakozni és hiszünk abban, hogy ez a nemzeti folyamat mindenképpen folytatódik, akkor is, ha most ezt a zökkenőt el kell szenvednünk. A magam részéről mindig határozottan vallottam, hogy az anyaországnak kötelessége minket, határon túliakat támogatni, úgy, ahogy azt már Antall József megfogalmazta.

Az anyaországnak kötelessége, de nekem nem áll jogomban semmi olyat követelni, ami ennek az anyaországnak a létgondjaihoz kapcsolódó aggodalmat is okozhat. Nekem ahhoz van jogom és kötelességem, hogy a saját országomban harcoljam ki magamnak mindazt, ami minden román állampolgárnak kijár, és csak ez után sorolhatom föl, hogy mit várok el az anyaországtól.

BBC: Hogyan látja a két ország jelenlegi viszonyát? Külső szemlélő azt mondhatná, hogy szinte teljes az egyetértés. Mennyire van konkrét tartalma az egymás iránti gesztusoknak?

Sütő András: Az EU-s érdekeltségek Romániát arra kényszerítik, hogy erősítse gazdasági, politikai, művelődési feladatait konstruktív módon azokkal az országokkal, amelyek már tagjai az EU-nak. Ez esetben Magyarország uniós tagsága kétségtelenül pozitív hatással lehet a román vezetésre, ami az együttműködést illeti.

A román törvényhozó és végrehajtó hatalomban ilyen szándék – ha nem is egységes, de mindenképpen van. Úgy gondolom, hogy az RMDSZ jelenléte a kormányban, az államhatalomban rendkívül fontos. Ez sin equa non-ja a mi itthoni önrendelkezési törekvéseinknek. Ilyen tekintetben az eddigi nemzetiségi küzdelmek legeredményesebb szakaszáig jutottunk el. Túlzás lenne nagy csatanyerésekről beszélni, hiszen rettenetesen lassú ütemben zajlik az erdélyi magyarságtól elkobzott anyagi javak visszaszerzése, és roppant távolság van egy Bukarestben megszavazott anyanyelv használati törvény és annak vidéki alkalmazása között.

Jól tudjuk azt is, hogy egy-egy országos keretben született nemzetiségi jog milyen keserves utóküzdelmek eredményeként érvényesül a valóságban. Mindenképpen van azonban egy kapaszkodó, elvi alkotmányos jogok alapján alkalmazhatunk újabb és újabb jogokat. Románia bekerülésével az EU-ba valószínűleg minőségi ugrás lehetősége válik be a romániai magyar közösség életében is.

BBC: Az unión belül is többféle állam létezik. Románia például továbbra is nemzetállamként határozza meg magát, csakúgy, mint Franciaország. Viszont az EU több más állama szövetségi vagy több hivatalos nyelve is van, ahol sokkal tágabb jogaik vannak az ott élő nemzetiségieknek. Hogyan látja ebből a szemszögből a romániai magyarság helyzetét Románia uniós tagságát követően? Milyen európai modellt lehet itt alkalmazni?

Sütő András: Régi, szomorú tapasztalatunk, hogy a demokrácia ősi államában, Franciaországban úgy vélekednek nemzeti, nemzetiségi jogokról, autonómiáról, amely valójában a román retrográd nemzeti erőknek kedvez. Ez Franciaország régi, napoleoni nacionalizmusának következménye, viszont az EU-n belül a mi hivatkozási és kapcsolatteremtési lehetőségeink nőnek az által, hogy a skandináv államok megoldásait hozhatjuk fel példának, vagy az angliai, vagy a spanyolországi autonómiák változataival tudunk előhozakodni.

Másrészt pedig a Romániában régi hivatkozási alapnak számító francia minta talán gyengülhet, elhalványulhat. Sok keserves küzdelem vár még ránk az unióban is azért, hogy az itthoni igazi önrendelkezési formáinkat megteremtsük. Éppen tegnap hallhattuk Basescu elnök úrtól, milyen szenvedélyesen utasítja el a területi autonómiát. Így ebben az elvi vitában a győztes, nem baloldalinak nevezett román politikai erő legfőbb képviseletével is vitatkoznunk kell.

.forrás: bbc.co.uk

Vissza a kezdőlapra