2005. március 24. csütörtök 23:35
Patrick J. Buchanan:
A nácik, mint az orvostudomány "úttörői"
2005. március 23.
Országunkban a bíró nem ítélheti halálra a Washington-környéki orvlövész, többszörös gyilkos Lee Malvo-t, mert túl fiatal a halálra, de halálra ítélheti Terri Schiavo-t, mert ő túlságosan rokkant az élethez.
Schiavo még mindig haldoklik az éheztetéstől és vízelvonástól; egy olyan kivégzési módtól, amelyet a legtöbben bűncselekménynek tartanának, ha állaton követné is el valaki.
Ezzel
a módszerrel gyilkolták meg Auschwitz-ban
Maximilian Kolbe atyát,
amikor egy erre kijelölt többgyermekes lengyel rabtársa helyett átvállalta a
táborparancsnok által a fogolytársuk szökése miatti megtorlásul kiválasztott
tíz kivégzendő egyikének sorsát.
Miután az éheztetés és folyadék-elvonás nem ölte meg, náci fogva tartói fenol-injekcióval végeztek vele. Halálát az Egyház vértanúságnak nyilvánította, őt pedig szentté avatta*. Terri ugyanígy végezte volna, azzal a különbséggel, hogy őtőle a halálát ellenőrzők megtagadták volna a végzetes injekció beadását.**
Az a tény, hogy Terri tervbe vett kivégzését olyan hangos össznemzeti felháborodás fogadta, amelyet a Kongresszus és Bush elnök is meghallott és a megmentésére sietett, annak a jele, hogy Amerika nem erkölcsi halott - legalábbis m é g nem az. A halál-kultúra azonban már mélyen meggyökerezett Amerika lelkében.
Kétséges, hogy ifjúságunk - melynek a rájuk kényszerített iskolákban oly nagy hányadától elcsalják a történelmi ismeretek megszerzését - , tisztában van-e azzal, hogy e l i t ü n k hite és érvrendszere mennyire közel áll az 1920-as és 1930-as évek Weimari Köztársasága és náci Németországa elitjéhez.
1920-ban Dr. Alfred Hoche, a freiburgi egyetem pszichiátria-tanára, és Karl Binding lipcsei jogász-professzor megírta "Az élethez méltatlan élet elpusztítására szóló engedély"*** című munkáját. Ebben állami szabályozást sürgettek a gyógyíthatatlan betegségben, szellemi visszamaradottságban, agykárosultan vagy elmebetegen, "emberi lények üres héja"-ként tengődők "öngyilkossághoz segítésére".
1933. októberében a "The New York Times" idézte a náci Németország igazságügy-miniszterét, aki szerint hazájának ezektől a szerencsétlen teremtményektől történő megszabadítása "lehetővé tenné, hogy az orvosok - felkérésre - a valódi emberiesség érdekében véget vessenek a halálos betegek kínszenvedésének". "Ha nem akármilyen civilizációt akarunk" - mondta George Bernard Shaw - , "akkor ki kell pusztítanunk azokat, akik ebbe nem illenek bele".
"A Nyugat halálá"-hoz végzett anyaggyűjtés közben rábukkantam "Baby Knauer" esetére, amely egy ártatlan személy első publikált "jogszerű" megölése volt. A vak, szellemileg visszamaradott, félkarú és féllábú fiúcska édesapja engedélyért folyamodott a Führerhez, hogy halálba segíthessék. Hitler orvosához, Karl Brandt-hoz utalta a kérést. 1938-ban megadták az engedélyt.
A háború kezdetével, 1939-ben, "Aktion 4" fedőnéven életbe lépett egy program, minden, a Birodalomban vergődő "élethez nem méltó élet" módszeres kiiktatása céljából. 1940-re ezreket és ezreket öltek meg. Akkor Clemens von Galen püspök a münsteri székesegyház szószékéről "közönséges gyilkossággal" vádolta a Hitler-rezsimet, arra utasítva a német katolikusokat: "tartsuk magunkat és híveinket távol a befolyásuktól, nehogy megfertőzzön bennünket gondolkodásmódjuk és Istentől elrugaszkodott viselkedésük".
Az "Aktion 4"-t ettől fogva a nyilvánosság kizárásával működtették. Sikeres "végzőseinek" egyikét, Franz Stangl-t két évvel később már mint Treblinka parancsnokát látjuk viszont.
A háború után azokat a német orvosokat, akik a hyppokratészi eskü megszegésével végrehajtották Hitler rendelkezéseit, "emberiesség elleni bűnök"-ben marasztalták el. A Hollandia megszállása alatt a nácik "élethez méltatlan élet" elpusztítását célzó programjával együttműködni nem hajlandó doktorokat viszont egy erkölcstelen korszak erkölcsi hősei között tartják számon.
A sors különös játéka, hogy - miközben az elmúlt hétvégén a Schiavo megmentésére irányuló tiltakozás nőttön nőtt - , "Szombati Arckép" című rovatában a "The New York Times" nagy rokonszenvvel mutatott be egy m á s f a j t a hollandus doktort. Amint a "Times" ismerteti, Dr. Eduard Verhagen azzal vált ismertté Európában, hogy "négy, rendkívül beteg újszülött orvosilag megindított halálát felügyelte".
"Ezek miatt az - általa 'elviselhetetlennek és gyógyíthatatlannak' mondott - szenvedések megszüntetéséért tett erőfeszítései miatt" - írta róla Gregory Crouch - , "Dr. Verhagen-t 'doktor Halál'-nak, 'második Hitler'-nek, és még ezeknél is rosszabbaknak nevezték; leginkább az euthanázia amerikai ellenzői".
Verhagen önmagát úgy jellemzi, mint aki "a gyermekek számára meghozza a békét és boldogságot". Azt mondja: amikor ezek a szenvedő kicsinyek meghalnak, "a gyermek elalszik. ...Megvan ennek a szépsége. ...Ezek a gyerekek súlyos betegek, nagy fájdalmakkal. Akkor látszanak nyugodtnak először, amikor már meghaltak. Olyan az arcuk, amilyennek életükben kellett volna lennie."
Maga Franz Stangl sem mondhatta volna különbül. Kiderülhet, hogy Hitler doktorai a huszonegyedik század orvostudományának úttörői voltak.
*
[*A Szentatya, II. János Pál pápa által 1982. október 10-én "a karitás vértanúja"-ként kanonizált Szent Maximilian Kolbe emlékünnepe ("dies natalis") - a legtöbb mártíréhoz hasonlóan - mennyei születésnapján - testi halálának napján, augusztus 14-én van. A drog-függők, családok, bebörtönzöttek, újságírók, politikai foglyok, az "életért"-mozgalmak patrónusa.
**A feltételes mód a cikk írása utáni jogi fejlemények következtében jövő időként értelmezendő.
***A 62-oldalas röpirat címe "Die Freigabe der Vernichtung lebensunwerten Lebens".
(a fordító - SZ.M.I. - megjegyzései) ]
Az eredeti angol szöveg is elérhető az internetről.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
A szerző két ízben a Republikánus Párt elnökjelöltségéért versenyzett, 2000-ben pedig a Reform Párt jelöltje volt. Alapítója és szerkesztője a "The American Conservative" nevű új magazinnak. Három elnök (Nixon, Reagan és G. Bush) közvetlen munkatársa volt a Fehér Házban; hét könyv szerzője. Jelenleg az MSNBC politikai elemzője; cikkei több száz lapban jelennek meg.
A MHL megjegyzése.
Van halál, amelyből élet támad: mikor nem látnánk ezt, mint Húsvétkor.
Van élet, amelyből halál fakad: az önzés, a terhek alóli kibújás világa. Döbbenetes a szerzőnek az az állítása, hogy a mai halál-kultúra zászlóvivői, - bizonyára nem is tudván, hogy mit cselekszenek – a náci ideológusok nyomában járnak. Ha egy-egy vitában ez az érv előkerül, élénken tiltakoznak, felháborodnak. Azok az idézetek, amelyeket a szerző felsorakoztat, semmi kétséget nem támasztanak: az eutanázia mai bajnokai akár Hitler népe is lehetnének. Jó lenne, ha a mai emberek pontosan ismernék a múltat: ez az egyetlen biztosíték arra, hogy ne legyen jövő belőle.
Képünkön Eörsi Mátyás érvel az eutanázia mellett az Európa Tanácsban.
