2005. február 05. szombat 18:59
Elnökök és elnökasszonyok a rostán
Kíváncsi lennék: vajon mennyi önjelölt jelentkezik még be köztársasági elnöknek? A minap Lévai Katalin, az MSZP európai parlamenti képviselője közölte, szívesen lenne köztársasági elnökjelölt. Ezt nem egy felkérés nyomán fogalmazta meg, hiszen a szocialisták még nem döntöttek személyi kérdésekről, hanem az MTI tudósítójának. Hozzátéve: ez ügyben már megkeresték gazdasági és értelmiségi körökből, és ha támogatást kap, nem zárja ki, hogy elvállalja a jelöltséget. „Olyan megkeresések érkeztek, amik arról szólnak (...), hogy egy új típusú köztársasági elnökre lenne szükség, aki nemzetközi színtéren jól tudná képviselni Magyarországot", aktív és nyertes országgá tudná tenni, mondta. Hozzáfűzte, hogy az új típusú köztársasági elnök - szigorúan értékalapon - bizonyos programok mellé állhatna.
A képviselő kijelentette, az, hogy jelöltsége felmerült, nagyon megtisztelő számára. „Nagyon örülök neki, hogy többen gondolták, hogy amit megtestesítenék, az nem lenne rossz" - mondta. Elismerte, hogy a jelöltségről még sem a miniszterelnöki poszt dublőrével, sem az MSZP vezetőségével nem tárgyalt…
Azért ez lassan kezd átmenni szomorújátékba. Hetente röppennek fel újabb és újabb nevek. Mintha egyesek úgy gondolnák, hogy a jelölés esetlegessége felértékeli a személyüket. De azt is pontosan kell látnunk: az MSZP – amely azért döntő helyzetet élvez a jelölés tekintetében – a legfőbb közméltóság rangját és felelősségét épp oly komolytalanul kezeli, mint a miniszterelnök személyét. Az utóbbinál maradva: sokan és sokszor leírták már, hogy alkotmányos szempontból, választójogi megfontolások alapján kérdéses Gyurcsány (gyurcsányi?) Ferenc legitimitása. Ám egy-két napja ezt éppen egy jóindulatú szociálliberális kormánypárti értelmiségi erősítette meg számomra – akaratlanul. Mert arról akart meggyőzni, hogy „önkényesen” vonom össze a Medgyessy-kormány és a Gyurcsány-kabinet országvezetésre kapott idejét. Semmi közük egymáshoz, kardoskodott, vegyem már észre, hogy a kettő teljesen elválik egymástól. Az egyik ciklus tartott 2004-ig, a másik ciklus tart 2004-től. Ez épp olyan, mondta, mint az Antall- és a Boross-kormány esete. A miniszterelnök halálának esetére és a lemondására is világosan rendelkeznek a paragrafusok, vetettem közbe. Pontosan lehet tudni, hogy ki az a miniszter, aki a miniszterelnök akadályoztatása esetén (halál, vagy tartósan életveszélyes betegség) előlép az ő ideiglenes vagy tartós helyettesítésére. (A „pletykák” szerint annak idején épp ezért kellett belügyminisztert cserélni. Antall nem szívesen látta volna utódaként Horváth Balázst…) Most viszont a miniszterelnök politikailag megbukott; s utódja személyéről hatszázvalahány ember döntött csupán. S ha „önkényesen” vonom össze működésüket egy választási ciklus intervallumára, folytattam, ez netán azt jelenti, hogy a következő országgyűlési választásokat majd csak 2008-ban tartják? Akkor telik le az „egészen más” kabinet működése? Értelmesen, persze, nem tudtuk tovább folytatni az álláspontok ütköztetését…
De térjünk vissza a politikai barkohbára. Ki legyen a köztársasági elnök, tűnődik két asszisztens talán a Köztársaság téren. Te, figyu, mondja az egyik. Filmrendező, Oscarja is van, antifasizmusból jeles a pedigréje, pár éve egy tévéműsorban amellett kardoskodott, hogy 1945 igenis felszabadulás volt, az emberek szeretik – legyen ő. Hát, így a másik, mit szólnál az akadémia elnökéhez? Színes egyéniség, állandóan olyan jópofi csokornyakkendőkkel virít, meg milyen aranyos lenne, hogy a szilveszteri újévi köszöntőt egy valódi Szilveszter mondaná? És farigcsálják tovább a cerkát. Gondolkodhatnánk csajokban is, szólal meg egyikük. A Szili Kati. Vigyázz, így a másik, nomenklatúrázott, meg lelkiismeretről papolt a népszavazáson. Keveri… Dehogy, érvel az ötletgazda. Lehet, hogy csak az öreg nomenklaturistákra gondolt, hiszen a fiatalt megvédte, mint házelnök. A népszavazáson meg csak akkor szólt be, amikor látta, hogy a pártkampány nagyon átment neokomcsiba. Na és a Göncz Kinga, tért ki az érv elől egy újabb névvel a vitapartner. Hát, húzta a vállát okoska, nem szadeszes a nő? És ha 2006-ban, vagy mikor is, az ötszázalékot sem érik el? Akkor majd a köztársasági elnökön keresztül próbálnak bennünket pórázon rángatni. Meg egyébként is – dinasztiát alapítani? A sajtó rögtön lekóreázna bennünket. Elférne a többi mellett, vonja meg a vállát fokoska. Dumáljanak csak. Lehetne a Glatz… Azok közül is sokan elfogadnák. Hát ez az, hümmög okoska. Gyanús. Nagyon gyanús. Képzeld, fiatal korában bárzongorista is volt, és ezt egy tévéshowban mesélte el. Mi itt gőzerővel dolgozunk a „mindenki ferikéje” projekten, és akkor jön egy tudósféle, akit csak úgy, piárháttér nélkül, egy ország „leferiz”. Vigyázni! Bárándy – kérdi fokoska. Medgyessyvel összebalhézott, ez jó pont. Szo, szo, így a másik. De ebben a ciklusban tizenharmadszor (!) mondták ki az alkotmánybírák a kabinet vagy a parlament koalíciós többsége valamelyik fontos határozatáról, hogy az az alaptörvénybe ütközik. Alkotmányellenes. Csitt, szól riadtan fokoska. Jó, jó, nincs itt senki, a szerkesztő uraknak is szólva lett, hogy ne nagyon számolgassák össze. Külön-külön lehet emlegetni, a „szánom-bánom” jót tesz az imázsnak. Legfeljebb újra megszavaztatjuk, nem még aznap délután, hanem másnap… De azért, magunk között, gondolj csak bele. Tizenhárom mellényúlás. Nem vall valami nagyon mély jogérzékre… Hát akkor ki, sóhajt a másik. Nem kéne valami multiban gondolkodni? Figyelj, vadul el az ötletroham. Itt a Demján, legalább rendezné ezt a kicsit kínos bolgár vonalat. Legfeljebb a két part után a Dunába is beruházhatna. Vagy a Széles, esetleg az Erdős. Iparra, magyar, hangoztatná az egyik, a másik meg maga nyomtatja a tankönyveket. Ott lehetne bennük a fényképe. Gondold végig… Vagy lehetne, esetleg, a Tévémaci…
Csönd.
Ráébredtek, hogy túlpörögtek. Bár, tulajdonképpen, bármelyik keresztül vihető,
olvasható le az arcukról. És mit szólnál a Lévaihoz? Az Anikóhoz…? Döbbent
arcán a másik percekig röhög. Hát, nagy húzás lenne, mondja végül fuldokolva,
de azért talán mégse’. Hanem a Kati. A Lévai Katalin. Tudod. A volt
esélyegyenlőségi lédi, aki most kint van az EU-ban. Képviselőasszony. Aha,
gyullad ki a fény okoskában. Ha hazahívnánk köztársasági elnöknek, ki lehetne
küldeni a helyére a Hiller Pityut. Itt úgyis nagyon billeg mindkét széke, kint
meg újra előszobázgathatna a Kovácsnál. Biztosi buli lenne… Az ám, a Kovács.
Nem akart ő is köztársasági elnök lenni? Mintha… Aspiráltak, persze, a
Medgyessyvel együtt. Végül is ez sem rossz ötlet… Hazahívni a Kovácsot, és a
helyére küldeni Medgyessyt. Régi pénzügyi szakértő, jó kapcsolatokkal. Talán
nagyon is jókkal, esik le a poén a másiknak. Martadjunk csak a Lévainál.
Egyenlőre.
És néznek, elégedetten. A Lévai Kati. Amit megtestesít, az még most sem olyan rossz…. Na, szondázzuk meg őt is a sajtóval…
Tamási Orosz János
.
