2005. február 27. vasárnap 21:36
A megújulás reménye
Minden tavasszal, hóolvadáskor, természetes erőből szökik fel a tiszta karsztvíz a Bükk-hegység erdeiben. Ez a megújulást jelző természeti ritkaság erőt adjon emberségünk megújítására is.
Aki jólétet akart, abban a hiedelemben élt, hogy eléréséhez meg kell tagadnia az erkölcsöt;
aki a tudós rangjára vágyott, azt hitte, hogy szembe kell fordulnia az evangéliumi hittel;
aki az erkölcsi törvényektől nem akart tágítani, attól félt, hogy le kell mondania a modern világ örömeiről; …
aki örömet akart szüretelni az életből, azt gyanította, hogy ezt csak a kegyelmi életről való lemondás árán teheti meg;
s aki hívő akart maradni, azt hitte, ki kell vonulni a modern világból, amely csak bűnt terem és kárhozatot arat.A teljes, egyetemes, Istenbe táguló embernek még az eszméje is kiesett a kor öntudatából.
Kérdéseink:
Melyik korról, korszakról szól a fenti idézet?
Kinek a beszédéből idéztünk?
Mikor hangzott el a beszéd, és a beszéd tárgya milyen nevezetes, bár sajnálatos eseményhez kapcsolódott?
Megjegyzés:
A szerkesztők tudatában vannak annak, hogy csupán az első kérdés fejthető meg, amennyiben valaki csak a józan eszét használja.
Ám az Internet világában más a helyzet. Ha pedig valaki saját gondolatait is megírná a fentiekről, azt örömmel közölnénk a honlap többi olvasójával is.
