2005. január 30. vasárnap 00:00
Arcok, álarcok, képmás
Hogyan is szokták
mondani? Az arc, illetve a szem a lélek tükre. Nap nap után arcokkal,
emberekkel találkozunk. És mindegyik találkozás más és más.
Gyakran szoktuk mondani – látva a világot –, hogy ilyen meg olyan a világ. És én sem lehetek másabb, mint a világ. Pedig amilyen világ rejtőzik bennem, az is formálója, alkotó eleme a világnak. Végül is milyen világ él énbennem?
C.G. Jung szerette megfigyelni a farsangi mulatságokat, felvonulásokat, öltözékeket, maskarákat, álarcokat. ő azt mondta, azért szerette nézni ezeket, mert az emberek ilyenkor mutatják meg az igazi énjüket. Megijedek.
Az Úr Jézus is bizonyára szerette a mulatságokat, szeretett nevetni, sőt biztos az is, hogy volt humora. Jól érezte magát az emberek között. ő az Atya igazi képmása. Ezért mondta azt, hogy legyetek tökéletesek, szentek, amint mennyei Atyám is az. Persze mindezt hogyan? ő ezt is megmutatta nekünk. Ezért szólít fel mindig a követésére.
Egy alkalommal, a farsangozás előtt, megkérdeztem a gyerekektől, hogy farsangkor leginkább minek szeretnének látszani. Mondtak ilyet és olyat is. De ilyenek akartok lenni? Mire ők: – Nem! – És akkor kire akartok hasonlítani, milyenek akartok lenni? És jött a szívük mélyéből fakadó válasz: – Olyanok, mint a szentek! Meglepetésemre, a farsangi bulira mindegyik gyerek egy-egy szentnek a jelmezét választotta. Senki se gondolta volna előre, hogy így is lehet ünnepelni, hogy az ember így is jól érezheti magát. Sokan hozzá is tették: de még mennyire jól!
Igaza van egy papnak, aki azt mondta, hogy e földi élet egy megkezdett mennyország. Álarcok nélkül, teljesen nyitottan, tiszta szívvel, a Megváltó nyomában járva, élve az igazi énemet.
fr. Anaklét OFM
http://topnet.topnet.ro/vasarnap/
.
