2005. január 08. szombat 23:13
Flopy
A szilveszteri rádiókabaréban ismét leporolták Szilágyi György örökbecsűjét. Nem igazán a lényeget fogva meg; nem igazán úgy látva a történéseket – ahogyan, például, én…
Új eresztés
Hanyas vagy? Nyolcvanhármas? Akkor mi félflopyból is ér’csük egymást. Azt mondom: kabaré. Azt mondod: ez tényleg az. Emlékszel még az óvónénire? Naná, mondod, még mindig megvan a fotója a kacsából. Piszok nagy dudái voltak. Azt mondom: iskola. Barátok. Tágul a világ. Azt mondod: tágulj innen, világ. Azt mondod: a havert kivették, mert a sulit visszakérték a templomosok. Majd újraíratták, merthogy a faterja szerint itt már csak az ima segít. Áldozni? Nincs miből. Nincs már mit. Gyónni? Nincs annyi barátfüle. Azt kérdem: ima? Azt mondod: naná. Egy hátoktávos sumák ima az óvónéni pedofil partiján...
Azt mondom: történelem. Azt mondod: hát az van elég. Össze is keverem folyton a váltószámokat. Hogy egy bocskai mikor mennyi atilla, a téglapufajkát nem semlegesíti semmilyen háromszögbermuda, s a nagyi már recsketeg, de állítja, hogy minden érv a múltjából annyit veszt, amennyi az általa kizáródott sérv súlya, s ezért az ávós annyi éves most, pont, amennyi ezerben a nyugdíja. Ezerben, kérdezem. Máris rávágod: álomalapító nagykirályunk, közös múlt a fehérjékben és szénhidrátokban gazdag trianoni medencében. Azt mondom: írd össze. Azt mondod: kuláklista, ügynöklista, szakértőlista, médialista, biciklista, odaállista, idealista.
Hanyas vagy? Nyolcvanhármas? Akkor mi félflopyból is ér'csük egymást. Azt mondom: kiscserkész. Azt mondod: te még kisdoboltál. Azt mondom: úttörő. Azt mondod: addigra már becserkésztek. A faterral meg kicsesztek: akkor ballagott ő is, amikor én az alsóból. És nekem csak egyszer kellett aztán felvételiznem, neki meg hetente. Mindig máshol. Amíg meg nem unta. Azt mondták neki: hogyhogy nem hozott magával kétváltás rendszert? Na: váltson lépést, mint Osztyapenko. Azt mondta: Iván viszont csak ruhát váltott. Itt maradt, civilben, és lődöz. Vagyonátmentés? Ugyan. Nekünk egy rendes maffiára sem telt. Behoztuk az ukránt meg a kínait. Bár az ügyes belecsecs(cs)en. A calányosba. Hanyas vagy? Nyolcvanhármas? Akkor mi félflopyból is ér'csük egymást. Azt mondom: ötvenhat. Azt mondod: nyolcszor hét. Hét: kit utcán agyonlőttek. Hét: kit aztán kivégeztek. Hét: ki innen elmenekült. Hét: ki itthon elcsendesült. Hét: ki kintről rikoltozott. Hét: ki kintről tettet adott. Hét: ki végül dísztemetett. A nyolcszorhét – csak felejtett.
Azt mondom: kilencven. Azt mondod: akkor potyogtak ki a tejfogaid. Nem is vérzett; mégis ünnepeltek. Hogy milyen hős vagy. Pedig csak arra vigyáztál: le ne nyeld. Aztán végül csak megetted, mondom. Csak megetették, mondod. Koravén vagy, rettenek meg. Beleragadt a kenyérbe, mondod tovább, a kilencvenkilenc forintos árengedményesbe. Pont akkor mondta a fater: ki kell próbálni ezt is. Mielőtt. Volt egy kettese. Kipótolta, s vett egy veknit. Nyertük a lottón, mutogatta hazafelé a szomszédoknak. Akkor ott mindenki nagyon nevetett. Hanyas vagy? Nyolcvanhármas? Akkor mi csak félflopyból értjük egymást. Azt mondom: tizenkét apostol. Azt mondod: megint választás lesz? Azt mondom: stációk. Azt mondod: kész vakáció. Azt kérdem: mi leszel, ha nagy leszel? Azt mondod: tag. Tag? Tag, mondod keményebben.
Vagy fölöspéldány.
