2005. március 06. vasárnap 21:58
Újabb áldozat a semmiért...
Már-már ismerős a történet: Az amerikaiak lőnek, ha gépkocsi közeledik hozzájuk. Giuliana Sgrena újságírónő kiszabadult ugyan az irakiak fogságából, de az amerikaiak golyójától élete feláldozásával tudta csak megmenteni Nicola Calipari ügynök, akinek holtteste vasárnap érkezett haza Olaszországba. Bush maga is érzi, hogy baj van, személyesen kért elnézést az Irak-politikát mindeddig támogató Berlusconitól.
A amerikaiak hivatalos magyarázata
szerint kézjelzésekkel és fénykürttel próbálták megállásra bírni a
gépjárművet. Ezek után figyelmeztető lövéseket adtak le. Az olasz újságírónő
másként emlékszik a történtekre. "Először azt sem tudtuk, hogy honnan jöttek a
lövések" - nyilatkozta Sgrena az Italia La 7 tévécsatornának. "Nem egy
ellenőrzőpontról lőttek ránk, hanem egy őrjárat katonái, akik előtte
reflektorral világítottak ránk". "Tűz- és golyózáporba kerültünk, és ezek
örökre elnémították a boldog hangokat" - írta Sgrena az Il Manifesto című
lapnak kórházi ágyából. A kocsi vezetője próbálta a katonákkal megértetni,
hogy ők olaszok. Calipari különleges ügynök rögtön a hölgy elé vetette magát,
hogy testével védje életét. "Éreztem utolsó lélegzetét, aztán meghalt" - írta
Sgrena. Az újságírónő bevallása szerint rögtön emberrablói szavaira emlékezett
vissza, akik figyelmeztették szabadulása előtt, hogy "az amerikaiak nem
akarják, hogy visszatérj".
Az Újságírók Határok Nélkül nevű civil szervezet ENSZ-vizsgálatot követel a
tragédiáról. Ettől a vizsgálattól sokat nem várhatunk. Az Iraki kaland nagy
baja, hogy nem ért véget, legnagyobb baja pedig az, hogy elkezdődött. Miért
is, Miért is, Miért is? Bizony nemcsak haza viszonyaink juttatják Adyt
eszünkbe. Calipari ügynök nevét viszont jó lenne megtanulnunk. Kevés olyan
emberről hallunk, aki élete árán is teljesíti hivatását. Tanulnunk kell tőle.
