2005. február 18. péntek 16:15

Gondolkodjunk közösen

 

Lehet-e, s kivel összefogni?

 

Fontos levelet kapunk: Iván László professzor úgy látszik rábukkant tegnapi cikkünkre, s gondolatait meg is osztotta a nemzeti Hírhálóval. Levelét örömmel adjuk közre itt is, és nem annyira vitázva, hanem továbbvíve a gondolatot.

Komoly története van életünk több színterén is a: "fogjunk össze", - "csak együtt", - "szükséges konszenzus", - "ügyeink közös érvényesítése, itthon és az EU-ban", stb. felszólító és jól hangzó fogalmazásoknak. Ez természetesen fontos dolog, de ennek érvényesítése érdekében (mivel tapasztaljuk, hogy vajmi kevés foganatuk van!), ideje lenne választ adnunk alapvető kérdésekre:

1./ Milyen módon lehet elérni, hogy egymástól alapvetően eltérő nézetű és értékkövető Párt(ok) megegyezzenek az igazán meg sem vitatott és hazai viszonyaik alapján kellően nem értékelt szükséges célfeladatokat illetően?

2./ A hatalmi pozíciókban lévőket hogyan lehetne "szocializálni" arra, hogy eltekintsenek az előzőek szapulásától, leértékelésétől, becsmérlésétől és " saját értékeik szerint hirdetett eszméik alapján , példamutatóan kezeljék társadalmi ügyeinket, beleértve konfliktusainkat is"?

3./ Hogyan lehet összefogni és konszenzusra  jutni olyan elutasító, kisajátító, csak saját igazságát hívő elfogult, hatalomközpontú és hatalomérdekeltségű tisztségviselőkkel, akik minden vagy legtöbb "máshonnan érkező" javaslatot, ajánlást, észrevételt, akár kritikát is, "elvből és elfogultságból" elutasítanak ill. leszavaznak?

4./ Mivel jelen korunk egyezményesen a Pártokra támaszkodó demokráciák rendszere, amelyek természetszerűen alapvetően a "mindenkori győzelemre motiváltak" (mind Nemzeti, mind EU-szervezeti  színtereken), a fenti, hangzatos szólamok és fogalmazások elfedik, elrejtik, mi több összemossák "a szükséges, a pozitív, a nemzeti, a nagyobb szervezeti, a reális, a hasznos, a sajátos ÉRDEKEKET", - ily módon összetettségükben hatástalanok és csupán önmegnyugtatásra alkalmasak!

5./ Minden szinten, minden nyilatkozásban szükséges lenne kifejezni: ki, mikor, milyen helyzetben, miért és hogyan gondolja kijelentéseit!

Mindössze ennyit és ezen gondolatokat szeretném "közhírré tenni és elektronikusan is kidobolni".

Baráti nagyrabecsüléssel:

Iván László

Eddig a levél. Köszönöm Iván Lászlónak, hogy megírta és tovaküldte. Alkalmat adott ezzel, hogy az összefogás gondolatáról elmélkedjünk.

Az összefogás jó dolog. Az elvtelen és indokolatlan bratyizás azonban nem. A politikában a "nagykoalíció" olyan kartell, amelyet a gazdasági életben a Versenyhivatal büntetni szokott.

Minden összefogásnak kell legyen alapja. Valami, ami az egymásra támaszkodó erőket összeköti. Kell legyen a partnerekben valami azonosság. Egy hegyet meg lehet mászni jobbról is meg balról is. A csúcsra törekvők megvizsgálják merre érdemesebb. Soha sem fognak tudni dönteni, ha nincsenek arról meggyőződve, hogy a társuk szintén fel akar jutni a csúcsra.

Erre hivatkozott Gyurcsány, amikor azt mondta, hogy "Ugye, az itt ülők egyike sem vonja kétségbe, hogy valamennyien hazafiak, demokraták és európaiak vagyunk?"  Ott ültem és amint a tisztelt olvasók egy része talán emlékszik is, kétségbe vontam hazafiságukat, demokratikus és európai voltukat. Erre szokott jönni balról az a válasz, hogy ilyet Nyugat-Európa egyetlen mérsékelt jobboldali politikusa sem tesz. Persze hogy nem. Nincs is rá oka. Ott ugyanis nem a kommunista párt az ellenfél. Nálunk sajnos mindaddig, amíg nem hihető a szocialistákról, hogy a nemzet javát - és nem javait - akarják, mindaddig, amíg a folytonos névváltoztatásuk ellenére lényegében maradnak azok, akik voltak, addig nem tekinthetők a rendszerváltás legitim résztvevőinek, hanem csupán haszonélvezőinek és épp ezáltal gátlóinak is. Ki ne érezné, hogy ma Magyarországon rendszer visszaváltás folyik, ráadásul oly módon, hogy nem az kerül megint elő, ami 1950 és 1990 között jó volt, hanem ami rossz, sőt ami a legrosszabb? Az MSZP háza táján persze az ilyen kritikára nagyon érzékenyek. Hazugságnak mondják, hogy ők visszasírnák, vissza akarnák hozni a múltat. Annyiban még igazuk is van, hogy a "tervgazdaságból" nem kérnek.  Ez azonban kevés.

Az összefogást óhajtásként, feltételesen említem: "Összefogásra lenne szükség" A jelen körülmények között azonban - akár mekkora a szükség, - a baloldal részvételére nem számíthatunk.  Ehhez nekik el kellene ismerniük, hogy nagy gondok vannak, s azt is, hogy azok megoldására képtelenek. Ehelyett azonban a problémák eltussolásával vannak elfoglalva.

Talán érdemes arra is rámutatni, hogy ha a hazai politikai élet egészére kiterjedő összefogásról manapság egyáltalán beszélni lehet, akkor annak nem általánosságokra, hanem nagyon is konkrét dolgokra kell vonatkoznia. Így ajánlotta fel Orbán Viktor, hogy a Fidesz elkészíti Budapest fejlesztési terveit a II. Nemzeti Fejlesztési Tervhez való hozzájárulásként. Magam is csak oda koncentrálnék bármi együttműködést, ami az euró övezethez való közeledés kérdéseire vonatkozik, ide értve az adócsökkentés ügyét is.

(Önmagában már az is minősíti az MSZP gazdaságpolitikáját, hogy 2008-ról 2010-re tolta el a céldátumot. A korábbi dátum sokkal keményebb lépéseket kívánt volna a mai kormánytól, amit a választások miatt nem mert vállalni. A bevezetés új időpontja viszont az új Orbán kormány nyakába varja az összes gondot.)

Térjünk vissza az összefogás gondolatához. Ennek felemlítése egyrészt arra mutat rá, hogy a helyzet komoly, másrészt arra, hogy a kormányoldalon nincs felelős gondolkodás, csak - remélhetően meddő - választási szempontú gondolkodás, harmadrészt világossá teszi, hogy a jobboldalon az egymás ellen acsarkodás káros, ártalmas, MSZP segítő dolog. 

Surján László

Vissza a kezdőlapra