2005. március 02. szerda 22:15
Kenessey Csaba, Svájc
Amikor a Miniszterelnök valamit megköszön...
Mint a médiából értesülhettünk, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök moszkvai látogatása alkalmával Putyin elnöknek megköszönte Magyarország a fasizmus alól való felszabadítását. Mindez történt a Magyar kulturális évad megnyitóján.
Úgy érzem a Miniszterelnök úr többek között nagymértékű időzavarban szenved hiszen ezt a köszönetet már nagybecsű elődei Rákosi Mátyás, Kádár János és még sokan mások az akkori nomenklatúrából sokszorosan megtették, valamint Putyin elnök úr nem a Szovjetúnió elnöke... Továbbá történelmi és geológiai tudás hiányosságáról is tanúbizonyságot tett, ugyanis fasizmus csak Olaszországban volt! No de ha már a köszönésnél tartunk, mióta illik megköszönni egy tolvajnak, ha visszaadni szándékszik az ellopott tárgyakat? Ilyen – többek között – a sárospataki református kollégium könyvtárából elhurcolt anyag is. Mi van itt megköszönni való? Egy magyar miniszterelnöknek kötelessége lett volna az ellopott tárgyakat visszakövetelni! Ezen felül még kb 1000 értékes művészeti tárgyat tartanak nyilván, amelyeket egy orosz speciális osztag „gyűjtött be” (zabrálta el) az egész országban.
Nagy öröm számunkra, hogy Putyin elnök úgy szeretné a két ország kapcsolatait fejleszteni, hogy többé ne váljon olyan beavatkozás szükségessé, mint amilyent a SZU 1956-ban tett.. Úgy látszik, hogy az időzavar a volt szocialista országok mostani vezetői körében járvány jelleggel terjed. Magyarország ma a NATO tagja, szuverén állam (nem csatlósa a SZU-nak), hogyan is lehetne olyan helyzetet elképzelni, amikor olyan rajtaütésre kellene Putyin elnöknek elszánnia magát, mint azt valamikori (az ENSZ-ben cipőjével asztalt verő..) dicső elődje, Hruscsov tette!
Kérdem a Miniszterelnök urat, gondolt-e a köszönö szavai alatt azokra a szerencsétlen magyar lányokra, asszonyokra, nagyanyákra, akiket a dicsőséges Vörös Hadsereg katonái megbecstelenítettek, sokan az áldozatok közül ebbe a „felszabadításba” bele is haltak. Tud-e a Miniszterelnök úr – ha felidézi magában a fent leírt mérhetetlenül barbár tetteket – nyugodtan elaludni, vagy kísérteni fogják álmait a magyar nők jajgatása, sikolya, halálhörgése? És végül miért nem mondott köszönetet az utcákról hősiesen „hadifogolyként” elhurcoltak félmilliós tömegéért, kiket rabszolgaként haláltáborokban tartottak és sokuk többé a hazáját nem is láthatta meg?
Ez is szerves része a feledhetetlen magyar-orosz „kulturális” kapcsolatoknak.
Gyurcsány miniszterelnök ezúttal mind erkölcsileg, mind emberileg újfent alulmúlta önmagát. Ilyen kijelentései súlyosan sértik Magyarország, a magyar nép önbecsülését, nem méltó egy magyar miniszterelnökhöz.
Üdvözlettel:
Mit freundlichen Grüssen / Best regards
Kenessey Csaba
.
