2005. január 19. szerda 23:10
Ködösítők
A strukturális alapokból 2003 és 2006 között felhasználható uniós pályázati pénzeknek tavaly kevesebb mint egy százalékát sikerült elkölteni, illetve 28 százalékát szerződésekkel lekötni - írta a Népszabadság január 19-i számában Szabó Brigitta.
Az uniós pénzek felhasználása érzékeny politikai kérdés. A lehetőségek elherdálása a kormány felkészületlenségét mutatja, tehát politikai tőke a 2006 választásokon győzni kívánó ellenzék kezében, fordítva az Unió által adott lehetőségekkel létrehozott értékek a kormánypártok dicsőségének tűnhetnek.
Ha a kérdésről hitelesen akarunk szólni, nagyon fontos olyan kijelentéseket idéznünk, amelyek mögött nem kampányfogásnak tekinthető állításokat sejt a tisztelt olvasó. Ha tehát most a Népszabadságot idézem, nem akarom eltagadni, hogy ezt a lapot elfogultnak, a baloldali érdekeket szolgaian kiszolgáló sajtóterméknek tartom. Minek is tarthatnám másnak, ha nem más? Most azonban épp ez az érték a számunkra. A Népszabadság is megírta, hogy "Kormányzati körökben a ténylegesen kifizetett pénzeket a 2004-2006 közötti keret (675 milliárd forint) 6-8 százalékára taksálták. A prognózis optimistának bizonyult: a január ötödikéig kifizetett alig több mint ötmilliárd forint a keret egy százalékát sem teszi ki." Ellenzéki oldalról ezt nyugodtan elhihetjük.
A kérdéssel kapcsolatban várható, hogy a kormány nem sokat törődik majd a tényleges kifizetésekkel, hanem a lekötött szerződések nagyságrendjét tartja irányadónak. Hogy a kötelezettségvállalás fontos dolog, nem vitatom. A mai helyzetünk megítélés azonban mégiscsak azon áll vagy bukik, hogy mennyi euró ment ki az országból az Unióba, azaz menyi tagdíjat fizettünk és mennyi jött be ennek fejében. E két szám különbsége dönti el, hogy befizetők vagy nyertesek voltunk 2004-ben. A kormány nem ismerteti velünk ezeket a számokat, mert még - a miniszter állítása szerint - maga sem tudja. Jó, legyünk türelmesek.
Van azonban egy további gond is: ha a kötelezettségvállalásokkal biztosított pénzeket nem kezdik el a pályázók gyorsan és szabályszerűen elkölteni, ha a tényleges munka csak hosszabb idő múlva indulhat meg, akkor beleütközhetünk az un. N + 2 szabályba. Minden a kötelezettség vállalásától számított két éven belül fel nem használt összeg elvész, azaz vissza kell fizetni. A kötelezettség vállalásokra részben azért hivatkozik a kormány, mert ezen a téren nem olyan nagy a lemaradás, sőt az eredmény akár jónak is tűnhet. 2004- és 2006 között az Unió strukturális alapjaiból 675 milliárd jutott Magyarországnak. Ebből bő 5 milliárdot már ki is fizettek, 189 milliárdra pedig kötelezettséget vállaltak. A kötelezettségvállalás időarányos teljesítéshez közeli összeg, tehát jó eredmény. Azt viszont csak a jövő fogja megmutatni, hogy a nyertes pályázatok hány százalékban képesek a lekötött összegeket szabályszerűen fel is használni. Nem kell jósnak lenni, - de még ellenzéki károgónak sem - ahhoz, hogy tudjuk: ezen milliárdok egy része vissza kerül még Brüsszelbe. A száz százalékos elköltés ugyanis ritka, mint a fehér holló.
Várnunk kell tehát még arra, hogy tudjuk: már az első évben is megérte, hogy beléptünk az Unióba, avagy ezt az év veszteséges volt számunkra: most fizettük meg az iskolapénzt. Ez se lenne tragédia, ha gyors ütemben folytatódnék a felhasználás, és sokan megtapasztalnák az uniós források elnyerésének és felhasználásának módját. 2007 után ugyanis nagyságrenddel nagyobb összegek várnak hazánkra. De ez már egy új műsor lesz, amelyhez tudjuk: új férfi kell... Olyan valaki, aki számolni is tud. Ezzel ugyanis van még néhány aprócska gond. A kötelezettségvállalás értéke - idézek ismét - "189 milliárd forint, ami a három évre rendelkezésre álló forrás mintegy 28 százalékát teszi ki." Erre az összegre hivatkoztam az imént. Ám mit olvasunk még a cikkben? Bizony kitalálták: valami mást. Mindössze azt, hogy a kötelezettségvállalásnak van szerződéssel rögzített formája és van olyan, ahol a szerződést m ég nem kötötték meg. Íme: "az egységes monitoring információs rendszer (EMIR) január ötödikei adatai szerint - a beérkezett 16,2 ezer pályázatból 1118 jutott el a szerződéskötésig, a 2004-2006 között az öt operatív programra előirányzott több mint 675 milliárd forintból 211 milliárd értékű programra vállaltak kötelezettséget, 59 milliárdot kötöttek le szerződésekkel, és ötmilliárdot fizettek ki a pályázóknak." Nekem nem sikerült ez utóbbi idézet számai között megtalálnom a korábbi idézet 189 milliárdját.
Tisztelettel jelezzük a Népszabadságnak vagy a Nemzeti Fejlesztési Hivatalnak, vagy mindkettőnek: a hitelesség megkívánja a pontosságot. Még akkor is, ha kevesen veszik a fáradságot, hogy bóklásszanak a számok között. A pontatlanság ködösítő szándékra utal.
Surján László dr.
