2005. március 20. vasárnap 21:11
A "könnyű(?)"drogokról, több tételben
1. London felülvizsgálja a liberális drogpolitikát
A
liberális drogpolitika egy év után megbukott Nagy-Britanniában. A brit kormány
tavaly januárban enyhítette a marihuánafogyasztás büntetését. A csekély
kockázatú drogok közé sorolták a füves cigit, egy csoportba a nyugtatókkal és
szteroidokkal. A lebukott füvezők többségét nem is tartóztatták le. A döntést
akkor azzal magyarázták, hogy a rendőröknek a kemény drogok, a kokain és a
heroin ellen kell harcolniuk - írja a hirtv.hu. A belügyminiszter egy holland
egyetemi tanulmányra hivatkozva elismerte, hogy tévedtek. A kutatás ugyanis
bebizonyította az eddigi sejtést, azt, hogy a rendszeres marihuánafogyasztás
fiatalkorban tudathasadást okozhat. A füves fiataloknál kétszer olyan gyakori
a skizofrénia, mint tiszta kortársaiknál. A tanulmány megjelenése óta a
liberális drogpolitikájáról ismert Hollandia is fontolgatja a szigorítást.
HírTV
2.SZÖRNYŰFŰ AZ AGYBAN
Hogy is van ez,
kedves szadeszos-konrádos- gusztusosak (?!), mit harsogtatok a Vörösmraty
téren, ti minősíthetetlenek, mit akartatok a
fűliberalizálással, dohányt még több dohányt Sorosnak, még több marihuánát
Sorostól, a választás szabadságát, rátok jellemzően agresszíven szajkózva-
hadd butuljon, szédüljön csak a magyar. Miközben ti meg tiszta és higgadt
aggyal alázzátok meg ezt a sokat szenvedett magyarságot, külditek halálba,
elvonhatatlan örök-elvonókba, ténfergő csövesnek a tiszta lelkű, reményt
vesztett nincstelennek a mégis valahol megérinthető magyar ifjúságot.. Ti,
akik megfertőztétek a fiatalokat, ti, megrontók. Tudtátok, pontosan tudtátok,
milyen károkat okoz ez a szörnyűfű az agyakban - ezt akartátok és ezt
akarjátok.
Ki fizeti meg nektek a kamatokat, galád emberiségellenesek, kik teremtik elő
majd búsás garantált hasznotokat, kik teremtik elő nektek, kik tálalják
asztalotokra a fenséges, roskadozó zabálótálakat, kik teremtik meg a jövőt, a
magyar jövőt, ha az élet perifériájára, netán a halálba ösztökélitek őket,
derék, tisztességes magyarokat? Ti, magyarbálintos agysilányító
oktatásreformerek, történelemhamisítók, ti, csahos sajtótokkal, tótawécés bűzű
ál-érvrendszeretekkel, szakállas bácsis jelzős szerkezetekre oly érzékenyen,
ti mások, ti egészen mások, ti, magatokat felsőbbrendűnek tartó
szerencsés-szerencsétlenek, ti, velejéig romlottak, ti bátrak, akik teszik, és
merik, ti, akik meritek, merészelitek deheroizálni heroinotokkal,
marihuánátokkal az emberi máltóságot, az embert, a méltóságteljes embert, aki
képes és akar küzdeni, ti, akik azt sugalljátok, az általatok leteperteknek,
nehogy fel akarjanak kelni, nehogy a kelj fel és járj keresztényi
ihletettségében erőre kapjanak az általatok földre zuhantatottak, maradjanak
csak ott leverten, hogy ti, mellesleg gyávák, erőszakosak, ellentmondást nem
tűrők, ti uralkodhassatok felettük. Ti rómaiak - néróisták, anarchisták,
nihilisták, szektariánusok, ti örök kisebbségiek, ti melegházasok ámulói, ti,
magatokat mindenek fölé emelni szándékozó, bolsevita tanokon szocializálódott
ál-liberálisok, ti gojozók, ti falra aggasztott képűek, ott, a terrorfalon,
ávósősök sarjai, ti madarasok, ti konok keresztény- és egyházüldözők, ti,
magyarparaszt-gyalázók, félmilliót fölöslegesnek tartók, ti, pénzzel-
politikával gazdasági hatalmat megragadók, azt el nem engedők, ti, agyat
sulykoló marketingelők, ti, magatokat igazhitűnek valló igaztalanok, hazugok,
ti magyar médiát bitorlók, ti, de csakis ti: az a kevés, a sok tisztességes,
jóhiszemű, becsületes, jámbor sorsosaitok közül; ti igazi hitetlenek- ősi
hitetekhez méltatlanok, milliárdok által gyakorolt, krisztusi hitet
felhígítók: a hatalmat konokul megragadók; ti, annak a szűk rétegnek
“alkotó”-rombolói, akik békés testvéreitek megvetését is kivívva egymás között
osztogatva díjaitokat; ti, akik hamis előjogokat kiáltva béemesen-ávéhásan
beleültetek más sassvábhegyi házába, a készbe, ti, al- ál- és főkurátorok,
kiemelkedő tehetségű személyiségeket alkalmatlannak titulálva, elfoglalva
kulcspozíciókat, ti, ál-szabaddemokraták, híveitekkel egyetemben, ti, akik az
írott sajtó, a rádiók, a televíziók, a film- a kabaré harsogói, keresztények
kifigurázói, ti, igazmondókat perre vivők, ti, hetihetesesek, ti, színházi
világ korlátlan, politikacsinálóvá előrukkolt mérlegnyelv-urak, ti, lealjasult
sugalló-diktátorai a globalizációnak, az ál-piacgazdaságnak, ti, a
visszafejlesztés, az elidegenítés, a nemzetszétszakítás, nemet erőszakoló,
csonkoló nagymesterei: ti, a bűnös agitátorok, most mit szóltok?!
Beismeritek-e, hogy szolgaian átvéve-ránkerőltevte idegen tanokat, hamis érvrendszereket, azt békés,- immár parkokban, padokon, aluljárókban, heverő fetrengő elveszett- magyarokra erőltetve súlyosan tévedtetetek? Elismeritek-e, hogy sok áldozatot követelően mily nagy kárt okoztatok a magyar társadalomnak, a magyar nemzetnek, a népességnek? Bevalljátok-e, hogy ezért akár a politikai életből való eltűnésetekkel is, de felelnetek kell, kunczéstól, konrádostul, fodorgáborostul, horngáborostul, gusztosostól, eörsistől, petőstől valamennyiőtöknek?! Ha másként nem is, akkor szívjátok narkós, marihuánás szörnyfüveiteket időtök végezetéig, bódult elmúlásotokig!
M. Szabó Imre
3. Keresd a megoldást!
Többen
talán túlzásnak tartják M. Szabó fenti sorait, s nem kétséges, erős
felindulásból születtek, érződik ez a fogalmazáson, a szóválasztásokon. Nem
tagadható azonban, hogy van rá indok. Más kérdés, hogy mennyire hasznos ez a
megfogalmazás. A Magyar-Hon-Lap épp e más oldalról látja a témát. Érzelmeink
szabadon engedése alkalmas-e arra, hogy meggyőzzön bárkit is a mások oldalról?
No nem Fodor Gábor vagy társaira, az új-liberális eszmék hangos szószólóira
gondolok. De ők – mérhetetlen médiaerejüknél fogva képesek voltak sokakat
megtéveszteni. Olyanokat, akik jobbat érdemelnek, mint a füvezés adta
„boldogságot”. Nekik vajon ki viszi el az örömhírt: van nagyobb öröm, minta
bódulat. Fogják-e nagyszombat este énekelni: „…a bűnből mink is támadjunk!”
A kábítószerrel élő ember kis bajból nagyot csinál. Bajban van tehát, s vajon talál-e valakit, aki melléje áll és kisegíti belőle? Bizony gyakrabban találják meg az ilyen embert a kábulatot ajánlók, mint mások. Olyan társadalmat kell alkossunk magunkból, amely nyitott az egyes ember gondjára-bajára, megértő és melléálló. Ettől, a valódi keresztény felelősségtől áthatott társadalomtól messze kerültünk. A drog-liberátorok pedig még messzebb térítenek, ha engedjük. Ne tegyük, inkább higgyünk a szeretet és összefogás erejében, de e hitünkből cselekvés fakadjon, ne puszta szó.
Surján László
