2005. február 23. szerda 18:36
Több mint szolidaritás
Született egy felhívás, amelyről különösen nekünk nem szabad hallgatni. Pedig, első olvasatra, talán sokan nem is tudják: milyen sok személyes közünk van hozzá. Csak egy szolidaritási felhívás, mondják, persze, hogy aláírom, így a jobb érzésűek, pedig – lehetséges sorsunkról van benne szó. Annak metaforájáról… A mari nép (nyelvrokonaink) a Volga középső folyásának bal partja mentén lakik. Területe 23 000 km2. Az 1989-es népszámlálás szerint a mari nép lélekszáma 670 686. A mari nép 48,3 %-a él a köztársaságban, több mint 50 %-a pedig a köztársaságon kívül… Saját köztársaságukban a marik nemzeti kisebbséget alkotnak – egy sajátos, bár számunkra talán nem is annyira ismeretlen kisebbségellenes politika következményeképp. Amelynek egyik eszköze a tudatos nyelvrontó politika volt; a mari nyelv eloroszosítása. Egy évtizeddel ezelőtt készült felmérés szerint a marik körében eluralkodott a nihilizmus, a nép és anyanyelve jövőjével szembeni szkepszis. A Mari Köztársaság parlamentjében kisebbségben vannak a mari képviselők, ezért sokszor legszerényebb törekvéseik is meghiúsulnak az orosz többség ellenállása miatt. 1993-ban a marik harmadik nagy kongresszusán programot fogadtak el az anyanyelvi oktatási hálózat újraélesztésére az óvodától az egyetemig. Célként tűzték ki az elvándorlás megállítását, a szétszóródott mari nép visszahívását a köztársaság területére. Szabályozni kívánják az orosz bevándorlás mértékét is.
A történelem adott egy utolsó lehetőséget a mariknak. Talán képesek lesznek még egy csodára, s nem tűnnek el az asszimilálódó népek arctalan tengerében. Most egy puszta gesztusnál talán valóban többet teszünk a szolidaritásunk kifejezésével.
(tamási)
A szolidaritási aláírásra az
alábbi
oldal alján
van lehetőség:
www.ugri.info/mari/index.hu.html
.
