2005. február 17. csütörtök 21:26

 

Körcsarnoki beszámoló

 

Orbán Viktor üzenete polgárokhoz s minden magyarnak

 

Erősen intellektuális, mégis közérthetően megfogalmazott mondanivaló, pontos kór-  és jövőkép megalkotása jellemezte Orbán Viktornak, a  rendkívül tehetséges, művelt, összefüggésekben látó, gondolatait széles rétegekhez eljuttatni képes politikusnak mai, államférfiúi magaslatba emelkedett beszédét.

Nagy élmény volt egészen közelről szemlélnem, milyen bensőséges hangulatot teremtett, miként vonta be a közös gondolkodásba a publikumot, mennyire élvezte a szigorú forgatókönyv szerinti, de mégis improvizatív, olykor spontán végszóra rögtönzött előadási lehetőséget. A széles társadalmi rétegeket képviselő közönség minden poénját, megállapítását, a jelenlegi kormány hibáit ostorozó-soroló érvrendszerét jól reagálta, pontosan követhette, akár a Hír TV nézőinek milliói.

Nagy szükség volt már erre a beszédre, amit megihlettek az országszerte lezajlott találkozók, a befutott sms-ek, Kudlik Júlia és Rákay Philip jól megfogalmazott, fegyelmezett, nem túlbeszélő kérdései. Kudliknak néha nem volt szerencséje, hiszen olykor nem érezte meg a dramaturgiai pontokat, azokat a pillanatokat, amikor közbe lehetett szólni. Néha kifejezettem zavaró volt- de ez elnézhető a kiváló bemondónak, hiszen ez az egyik legnehezebb riporteri feladat, különösen egy ilyen gyors észjárású-gondolkodású politikusnál.

Aki elemében volt.

Orbán Viktor, leendő miniszterelnök, úgy beszélt a jövő feladatairól, kilátásairól, az iszonyatosan nagy államadósságról, hogy az elmúlt időszak kontextusába helyzete, így vált igazán érthetővé, szuggesztívvé a jelenlegi- jövőbeni képtelen helyzet, a 3500 milliárd forintos adósság, amit 2002 óta halmozott fel az MSZP-SZDSZ koalíció, amelyre a Fidesz MPSZ megfelelő, de nem azonnali megoldást ajánl. Az új mértékegység, a hantaméter fogalmi adekvációja egyáltalán nem hatott bulvárelemként, hanem pontosan kifejezte a megtévesztő politizálás eszköztárának "gazdagságát", fő kellékét. Orbán Viktor bátran vállalta a várhatóan legnépszerűtlenebb, legtöbbet támadható feladatkijelölést:  a következő kormányváltás után a spekulációbarát adó- és gazdasági rendszerről vissza kell térni a polgári kormány munkabarát rendszereihez.
Külön érdeme a beszédnek, hogy minden társadalmi réteg számára akadt mondanivalója.

Megragadó és megdöbbentő volt az óbudai lakótelepi közös képviselő statisztikája, aki arról számolt be, mennyivel növekedett azoknak a lakóknak a száma, akik képtelenek a közüzemi díjakat kifizetni. Hogy a korábban versenytárgyalásokon bérbeadott üzlethelyiségek most ott állnak üresen, mert a tőke hiánya  s a gazdaság szerkezetének átalakulása ekként is hat a kis- és középvállalkozókra, akik egyébként a legtöbb embert foglalkoztatják hazánkban. 

Orbán Viktor ezúttal is hitet -erőt sugározva bizonyította be, hogy Európa legkiemelkedőbb tehetségű politikusa, aki rögtönzéseivel, asszociációival, mérnöki pontosságú meghatározásaival, gondolatgazdagságával az egyetlen ember, aki képes kivezetni Magyarországot a jelenlegi képtelen helyzetből. A kiábrándult embereknek is jutott bíztatás, a nyugdíjasokról is őszintén szólt, mélyen átérezve lehetetlen helyzetüket. Megemlítette, hogy a munkanélküliek száma harmincezerrel növekedett, ám ez a szám minden bizonnyal sokkal magasabb is lehet. A munkahelyteremtés kérdésköre is szóba került, mint egyik fontos megoldási lehetőség.

Amit hiányoltam ezen tenniakarást sugalló estén, az a hazai média egyoldalúságának kritikája, s azt, hogy milyen megoldást tartogat a Fidesz MPSZ ennek az áldatlan, hosszú távra is  káros hatású helyzetnek a megoldására. Bizonyára létezik megoldási terv, ám ezzel - vélem én -nem szándékoznak most előállni.

A kár viszont nagyon nagy, amit az agymosó televíziókból áramló szenny okoz fiatalok és idősek tudatában egyaránt.

Összességében: a furcsa, 2002-ben elszenvedett választási vereség óta először sikerült egyértelműen megszólítani széles társadalmi rétegeket.

Kifelé menet politikus barátaimmal, televíziós műsorom nézőivel diskurálva azt az eufórikus, de józan lelkesedét tapasztaltam, amelyre oly hévvel várt már a magyar társadalom meghatározó része. S hiszem, a "másik " oldalon álló magyarok, az egyelőre nem túlzottan  mediatizáltak  is  átérezték ennek a jó két órának a varázsát, tisztaságát és megkerülhetetlen igazság-üzenetét.

Nekem különösen imponált a magyarság- és kereszténységtudat megemlítése, amely fontos üzenetet hordozott mind a jelenlegi szabaddemokrata ateista: keresztényellenes hadjárat kiagyalói, mind pedig a 2004 december 5-én mélyen megbántott,  határon túl élő nemzettestvéreink számára.

Egy színes apróság: előadása közben a bájosan okos és még most is szép Kudlik Júlitól kért egy tollat, amely majdnem  leesett. Volna. Mert miközben beszélt, a levegőben - nagy taps közepette - elkapta, s szépen visszatette az asztalra, s mintha misem történt volna, beszélt tovább. Ez is mutatja, milyen gyorsan reagál intellektuálisan , mily remek reflexekkel áldotta meg a Jóisten. Ezekre a tulajdonságokra s mindennapi hasznosításukra  remélhetőleg -sajnos és szerencsére - mielőbb nagy szüksége lesz ennek a sokat szenvedett hazának. 

A nemzetnek.

Az egyetemes magyarságnak.

 

M.Szabó Imre 

 

.

Vissza a kezdőlapra