2005. február 23. szerda 18:54
A sajtó inkább a gazdák mellett...
Olvasónapló
Azt gondolhatnánk, hogy a politikai élet árkai mentén felsorakozó média egyértelműen foglal állást mindenben. Tehát a gazdatüntetés dolgában is. Ám a sajtó munkásai bizonyos értelemben reklám szakemberek is. Tudják: az ő hatalmuknak is vannak korlátai. Mindent nem lehet. Például a mezőgazdaságban kialakult helyzet nem védhető. Nem is védik, illetve nagyon nyakatekerten teszik, ha teszik.
Nézzünk néhány példát a február 23-án megjelentekből.
A Népszava 7. oldalán Bihari Tamás cikke.
A cím is figyelemkeltő: "Gazdálkodj? Okosan?" Az egyetlen, amivel megpróbálja
hitelteleníteni a tüntetőket, az annak a feszegetése, hogy miért nem vonultak
az utcára az előző kormány idején. Szerinte az Orbán–Torgyán-kormány
agrárpolitikája kimerült a búza, sertés és egyéb bombák rövid távú
hatástalanításában, a Fradi-pálya füvesítésében, vagy a chilei
cseresznyeszállításban. Miért hallgattak ezek a szervezetek, amikor tudniuk
kellett, az előző kabinet egyetlen szalmaszálat sem tett keresztbe a
Sapard-támogatások kifizetéséhez elengedhetetlen uniós intézményrendszer
kiépítéséért?
Nos a kérdésben benne van a felelet: ha rövid távon is, de hatástalanították a bombákat. A Fradi és a chilei ügyek felfújtsága mégsem érinti a gazdákat ugyanúgy, mint a ki nem fizetett, de ezerszer megígért járandóság. A Sapard hivatal ügyben lehetne jogos kritikát mondani, de nem azoknak, akik a kész hivatalt azonnal átszervezték, hogy politikai bizalmasaikat ültessék be a vezető posztokba. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy a Népszava is leírja: "Ettől függetlenül persze igazuk van azoknak, akik azért vonultak az utcára, mert az ígéretek ellenére nem kaptak meg bizonyos támogatásokat, vagy még mindig nem vásárolták fel tőlük intervenciós áron a gabonájukat.”
Menjünk tovább a Szabad Nép utódlapjára, arra a lapra, amely - ha jól emlékszem - két alkalommal "megúszta" a névváltoztatást. A Magyar Kommunista Pártot és a Magyar Dolgozók Pártját Szabad Nép címmel szolgálta, a Magyar Szocialista Munkáspártot és a Magyar Szocialista Pártot viszont Népszabadságként. Nos e szép múltú legolvasottabb a harmadik oldalon írja: „a mostani és előző kormány egyaránt hosszú hónapokkal korábban turbó fokozatba kapcsolhatta volna az apparátust, pénzt, paripát, fegyvert adhatott volna a kifizetéseket hátráltató gondok megoldására. Ez ráadásul valóban egy olyan intézkedés lett volna, ami nem kerül sokba, de ki lehet vele állni a traktorok tetejére. Soha ilyen olcsón nem nyerhetett volna gazdavoksokat a kormány. Ehelyett hiába fizeti ki a megígért pénz javát, támogatót már aligha nyer vele." Így ír Tóth Levente a Határ, idő című műben. Érdekes felvetés: ha Orbán turbóztatja az apparátust, kifizethette volna a gazdáknak a föld alapú támogatást, amely 2004. május elseje után illeti meg őket. Nem is lenne rossz. Ehhez csak azt kellett volna elérni, hogy az Unióba való belépésünk idején Orbán legyen a miniszterelnök. Mindamellett a cikk ostorozza a kormányt és nem elégedett annak üzeneteivel: Szerinte ha a idejében fizetnek, akkor "legalább úgy tűnt volna, hogy a kormánynak fontos a mezőgazdaság és a termelők baja. Lehet, hogy fontos, de ki hiszi ezt el?… A kormány – nyilatkozataiból ítélve – úgy gondolja, hogy mindent megtett az agrártámogatások kifizetéséért. Lehet, hogy sokat tett, de messze nem eleget. Pénz helyett magyarázatot ad, abból viszont eddig is volt elég, ráadásul ezt szeretik a legkevésbé a gazdák.”
Végh Alpár Sándor, aki a Magyar Nemzetben publikál, úgy véli, hogy ez a tüntetés a kezdet, és a folytatásból földcsuszamlás is lehet. Szerinte ahhoz, hogy "az lehessen, az értelmiség támogatása kéne. Vezekelje le vétkeit, mindazt, amit a rendszerváltozás óta tett, vagy nem tett. De lesz-e olyan valaki, aki feláll, és azt mondja: gazdák, nemcsak mögétek állunk, de mögétek állítunk mindenkit, aki érzi, hogy itt már nem csupán az agráriumról van szó. Nemcsak a nemzetközi cégek élelmiszer-áruházainak pimasz felvásárlási árairól, arról, hogy az ipar után most már a magyar mezőgazdaság szétverése következik, hogy utána tönkretegyék az oktatást és a kultúrát. Itt már az ország függetlenségéről van szó, mert lehet-e ilyesmiről beszélni akkor, ha idegen kézben van már csaknem minden, s emiatt a létbizonytalanság a legbiztosabb létező. Aki legyint a gazdatüntetésre, a maga jövőjére legyint” – írja Végh Alpár. Közben figyelmezteti a „fölöttébb nyegle” kormányszóvivőt, hogy szálljon fel egy vonatra, vagy üljön kocsiba, és menjen el Nógrádba vagy Somogyba, győződjön meg saját szemével arról, hogy milyen is a magyar vidék helyzete. Nos, ha Nógrád mellett döntene, szívesen segítek az út megszervezésében.
Surján László
.
