2005. március 07. hétfő 20:39
Nagyobb óvatosságot a szolgáltatások liberalizálásában!
Európai hátraarc című cikkében a Magyar Nemzet (2005. március 7.) arról tudósít, hogy a szolgáltatások teljes liberalizációjáról szóló direktívát tárgyalja az Unió versenytanácsa. A tárgyalásra a Bruxinfo szerint többek között magyar kérésre kerül sor, de az irányelv elfogadása több mint kétséges. Helyesen fogalmaz a lap, mondván, hogy a jelek szerint az Európai Parlamentben a képviselők többsége ellenzi, vagy legalábbis nem támogatja az előterjesztést.
A javaslat a szolgáltatások versenyhelyzetét erősítené, amely verseny állítólag az árak letörésével a közösség érdekeit szolgálja. A szabad verseny lehetőségét az előterjesztés az un. közszolgáltatásokra is kiterjesztené.
Az ú. n. uniós szabadságjogok értelmében persze egy szolgáltató, mondjuk egy villanyszerelő vagy egy orvos eddig is áttelepülhetett az egyik tagállamból a másikba, de - bár ez a lehetőség számára alanyi jog – ekkor kénytelen a letelepedés szerinti ország előírásait megtartani. Márpedig az egyes tagállamok szolgáltatói viszonylag nehezen teljesíthető előírásokkal védték a saját piacukat, s inkább csak egymással akartak versenyezni. Némi joggal. Ha például egy tagállamban komoly munkavédelmi előírásokat kell megtartania a szolgáltatóknak, s jönne valaki, akire nézve ez nem kötelező, akkor a „kedvezményezett” hatalmas versenyelőnyhöz jut. A szóban forgó direktíva éppen ezt akarja lehetővé tenni. Megtartja ugyan az alapszabályt, hogy mindenki a telephelye szerinti előírásokat köteles megtartani, de lehetővé teszi, hogy a telephely áthelyezése nélkül vállalkozhasson valaki egy másik tagállamban. Ekkor pedig elég számára azokat az előírásokat megtartani, amelyeket az „anyaország” előír számára.
Ez a helyzet két szempontból is zavaros viszonyokat eredményez. Az egyik az ellenőrzés kérdése. Minden tagállam ellenőrző szerveinek meg kellene ismerni az összes tagállam előírásait, vagy ezen ellenőrző szerveknek a más tagállam területén szolgáltató cégeknek az ellenőrzésével is kellene foglalkoznia. Tudja-e a magyar ÁNTSZ-nek megfelelő szlovák hatóság a magyar előírásokat, vagy átmehet-e ellenőrizni a komáromi ÁNTSZ kirendeltség a Duna bal partján fekvő városrészbe, hogy kiderüljön, rendben folyik-e az utcai fagylalt árusítás?
A másik terület, amely véres vitákat váltott ki, a közszolgáltatások, s azon belül az egészségügy kérdése. Az előterjesztők ugyan arra hivatkoztak, hogy a tulajdonképpeni közszolgáltatásokat nem érinti a tervezet, a képviselők egy része ebben kételkedett, illetve nem volt meggyőződve arról, hogy a határokat eléggé világosan húzták meg. Félelmet keltett, hogy például a társadalombiztosítástól független egészségügyi szolgáltatás nem lesz-e valamiféle trójai faló, hogy előbb utóbb a közszolgáltatásokra is kiterjedjék a „liberalizáció”. Ehhez pl. az egészségügyben a társadalombiztosítás egész rendszerének összehangolására volna szükség, ami túl nagy falat, s ha megvalósítható is, kétséges, hogy mi lenne a haszna.
Ezért még az előterjesztést támogató képviselők többsége is szükségesnek tartja bizonyos területek, így épp az egészségügyi szolgáltatás kivonását az irányelv hatálya alól. Ez volt a véleménye többek között az Európai Néppárt – Európai Demokraták frakciójának vezetősége tagjainak is. Noha ebben a frakcióban sok híve van a versenynek és a szabad piacnak, a többség mégis az ellenőrzött piac híve, olyané, amelyben a közjó korlátozhatja és valóban korlátozza is a szabad versenyt. Éppen ezért szeretném tudatosítani, hogy a Bruxinfora hivatkozó tudósítással ellentétben messze nemcsak a szocialista frakció gátolja a direktíva bevezetését, hanem a kereszténydemokrata is.
Az pedig még a jövő zenéje, hogy születik-e egy kielégítő kompromisszum, avagy ez a javaslat fennakad a Parlament vagy a Tanács szűrőjén.
Mindazokon a területeken, amelyekre ez az irányelv végül ki fog terjedni, megindítja majd az említett szakmai előírások harmonizációját. Az Unió eddig gondosan vigyázott arra, hogy ilyesmi csak azokon a területeken következzék be, amelyeken az egységesülésnek előnyei vannak. Mivel az előírásoknak sok esetben például a helyi időjárási viszonyoknak is meg kell felelniük, s egészen biztos, hogy egy szicíliai háztető hó tűrő képessége nem kell azonos legyen egy észak svédországival, nem biztos, hogy ez a helyes irány. Ez a példa viszont alkalmat ad arra, hogy a jövendő, ha ugyan eljövendő, európai alkotmány egy fontos elemére rámutassak: az alkotmány életbelépése után a nemzeti parlamenteknek joga lesz az Európai Bíróság elé vinni minden olyan uniós jogszabályt, amely indokolatlanul beleavatkozik a tagállamok hatáskörébe. Ennek megvalósulásáig nekünk, az Európa Parlament képviselőinek fontos feladatunk, hogy védjük a tagállamok önállóságát. Ha már például a jelenlegi magyar kormány nem teszi ezt.
Surján László
.
