2005. február 17. csütörtök 21:42
Kísért a múlt
„…Magyarországon ma nagyon sokan vannak, nem állítom, hogy a többség, de nagyon-nagyon sokan vannak olyan emberek, akik úgy gondolják, hogy az a jó, ha kevesebben vagyunk. Az a jó, ha kevesebben vagyunk” – hallhattuk Orbán Viktor szavait, évértékelő beszélgetésében. S nekem ekkor bevillantak egy vers sorai: „egyre szaporodtok, egyre többen lesztek”. Bár igaz lenne – de ha jobban belegondolunk, akkor vajon miért nem igaz…? A gyurcsányi szentencia („Hanem miből? Honnan? Erre feleljetek!”) is ismerős volt, ugyanebből a versből… Megérdemli hát, hogy ideidézzük Szente Imre szarkasztikus munkáját, amelyre 1992-es stockholmi kötetében bukkanhatunk rá. Ekkor volt hetven esztendős; de esszéivel, reflexióival azóta is találkozhatunk a folyóiratokban.
Szente Imre:
A Központi Bizottság kiáltványa a szovjet néphez, 1962. június 2-án
Minden rendű s rangú jó szovjetpolgárok!
A Centrálkomité fordul ím hozzátok.
Nem szívesen tesszük, de ez egyszer baj van:
megfogyatkoztunk a húsban és a vajban.
Ha nem likvidáltunk volna urat-papot,
Szocit és kulákot, találnánk bűnbakot;
elővennénk most az osztályellenséget,
s hagynánk a fenébe az őszinteséget.
Igaz – de ne szólj szám! – egyszer még kiderül,
miféle ellenség működött itt belül,
ki a mások fején mind magasbra hágott,
s elfuserálta a mezőgazdaságot.
De most elég ennyi: ötvenhárom óta
egyre emelkedik a termelés és kvóta,
úgy dolgozunk, olyan ütemben haladunk,
ha ez így megy tovább, végül éhen halunk.
Mert ki csodálkoznék, hogy Amerikában
csak a nyomor nő a gürcölés nyomában?
De hogy ez megérje a kolhozparasztot,
azt senki se hinné, ha olvasta Marxot.
„Belső ellentmondás…” – tudja minden gyermek,
„a kapitalizmus…” – de ha fejbe vernek,
akkor sem fogom fel kulcsát e rejtélynek:
„Mennél többet ád el, lesz annál szegényebb.”
Ki a bűnös? Egyet szögezzünk le már most:
nem a Párt s a Kormány. Mennyi gyárat, várost
épített és épít! Szűzföld, fürdőszoba,
rakéta, Gagarin s ég tudja micsoda!
Talán a kolhozok? Hm, részben, mondhatom:
magas az önköltség, csekély a buzgalom…
De kertelés nélkül… legyetek erősek!…
ti vagytok, elvtársak, a fő felelősek!
Városokban laktok s egyre többen – házban.
Ez még maga nem baj, de valami lázban
egyre szaporodtok, egyre többen lesztek,
és – itt a bökkenő! – mindig többet esztek!
De nem is akármit. Nektek nem elég a
paszuj, sárgaborsó, krumpli, kása, répa;
Hogyha elég lenne, probléma se volna:
lenne elég tej, vaj, tojás, hús, szalonna.
Tessék, itt a számok: búza, rozs, zab ennyi.
Tehén, birka, disznó – Isten tudja mennyi!
Csak azért nem elég, mert mind föleszitek,
s mindig ami nincsen, épp azt keresitek.
Bezzeg ott nyugaton: lakbér, kórház, adó,
munkanélküliség – spórol a dolgozó!
De ti, mint akinek nincsen gondja másra,
temérdek pénzt adtok vajra és kolbászra.
De csak adjatok is: az apa gondja:
mit gyermeke kíván, soha meg ne vonja.
Hanem miből? Honnan? Erre feleljetek!
Vagy ne! Elég, hogyha szónkra biccentetek.
Csökkentsük talán a kolhozok segélyét?
Veszedelmes út ez, nem látni a végét.
Lakást ne építsünk? Ne menjünk a holdba?
(Dehogy ne menjetek, akár a pokolba!)
A nehézipartól? Hadikiadástól?
Vegyük el a pénzt az atomkutatástól?
Elvtársak, nem lehet, amíg a Kennedy
életlen bicskáját miellenünk feni.
Tartsa fel az ujját, aki azt akarja,
hogy drágább legyen a vodkája, szivarja!
Ugye senki? Így hát csak egy marad hátra:
szorosabb szíjat kell kötni a nadrágra.
Öntudatos polgár rég érezte máris:
nagyon olcsó a hús, nem lehet reális!
Igazatok van. Most itt van az ideje,
- rossz propaganda volt – leszámolunk vele.
Hallottunk mi sóhajt, nem egyet, nem tizet:
„Igen olcsó a vaj, az állam ráfizet!”
Ami igaz, igaz. Csökkentsük azután,
majd ha nem kocogunk már a Nyugat után.
Harmincöt százalék: jobb, ha nekünk adod,
semhogy hízlaljad a fekete piacot,
ezt a fene sárkányt, ezt a szívós gyomot,
amely gyökeret ver, leljen csak egy nyomot.
Szocializmusnak göröngyös az útja,
nem szánkázni való: sok a gödör, bucka.
Volna szovjetember, aki ezt nem érti?
„Ez a bölcs tervezés?” – gyanakodva kérdi?
Dehogy van! Ne búsulj, elvtárs, föl a fejjel!
Vigaszul olcsóbb lesz az ágy két rubellel.
Nem jó a sok hús, vaj: könnyen epés leszel;
s nem álmodol sokat, ha keveset eszel.
.
