2005. február 19. szombat 16:47

 

Zűrök és zavarok

Áttekinthetetlen helyzet a szaúdi-magyar kapcsolatban

Február 19-én a Magyar Nemzet robbantotta a bombát: lemondták Szili Katalin házelnök asszony szaúdi útját. E tényt a lap Gyurcsány terroristázásával és avval kötötte össze, hogy a szaúdi nagykövet nem tartózkodott Budapesten. A kormányszóvivő még szombaton cáfolta, hogy visszahívták volna a nagykövetet. Ha az újságíró csak az ügyvivővel, vagy még vele sem tudott kapcsolatba kerülni, akkor nehéz tisztán látni. Alighanem arról van szó, hogy a nagykövet jelentéstételre ment, de nem akarták a húrt annyira feszíteni, hogy ezt mint diplomáciai üzenetet    hivatalosan be is jelentsék. Az arab nagykövetek tanácsa is inkább  megoldást kereste, mint a konfrontációét. Bár  itthon is felnőnének a feladathoz...

A történet azonban jelenleg több mint zavaros. Három magyarázat is elképzelhető, de egyik rosszabb, mint a másik. Nézzük ezeket egyenként.

A változat:

Az út lemondására valóban amiatt került sor, hogy a kormánytöbbséget biztosítani lehessen. Ezt alátámasztja a MHL azon értesülése, hogy minden kormánypárti képviselő hétfői külföldi útját lemondták. magam is voltam hasonló helyzetben, de olyanban is, hogy egy váratlan szavazási kényszer esetén is megkaptam a kintmaradási engedélyt, hiszen egy tíz fős többség esetén egy-két szavazat hiánya nem veszélyezteti az indítványok átmenetelét. Ha ez a változat lenne az igaz, akkor az MSZP frakció-vezetése bután látja el feladatát. Bután, azaz rugalmatlanul, nem mérlegelve a következményeket. A labdarugók leterroristázását követően nem helyes ezzel a hirtelen jött lemondással újabb sértést elkövetni. Ennek egyetlen indoka lehet, ha hétfőn a frakció olyan szavazás előtt áll, amelyben nincs meg a teljes belső egység, s valóban akár egy szavazat is számíthat. Furcsa, hogy az országgyűlési futárposta egyik állandó eleme, az országgyűlés elnökének javaslata a napirendre, nem tölthető le az országgyűlési honlapról. Az ülésterv azonban kint van, s abban nincs olyan falrengető szavazás, amely megérné a szaúdiakkal szembeni udvariatlanságot.

B változat:

A magyar házelnök útját valóban a szaúdi hatóságok mondták le. Ez a változat kevéssé valószínű. Csütörtökön még egyértelmű volt az út. Azt is tudjuk, hogy a házelnöki delegáció fogadásához szükséges gépkocsikat is megrendelte a szaúdi fél. Ha valóban Rijad fújta le az utat, akkor az csak felső vezetői, utolsó pillanatban történő döntés lehetett volna. Péntek a mohamedán világban munkaszünet, a "bombának" már csütörtökön robbannia kellett volna. Teljességgel kizárni persze ezt a hirtelen beavatkozást Rijad részéről nem lehet, de túl nagy valószínűsége sincs.

C változat:

Pénteken magyarországi politikai döntés miatt kellett lemondani az utat. Ennek nem lehet indoka a "terroristázás", sőt épp ez az út lett volna alkalmas arra, hogy véglegesen elsimítsa a botrányt. Erre a magyar parlament elnöke különösen is alkalmas: Magyarország segítette be Szaúdi-Arábiát az Interparlamentáris Unióba, s ezért a két parlament vezetése között kifejezetten jó a viszony. Van azonban egy lehetséges indok: "Ne menjen Szili oda, mert egy sikeres út megerősíti köztársaság elnöki ambícióit." Sajnos az MSZP belső viszonyai nem zárnak ki egy ilyen lehetőséget. A kár, amit egy ilyen közbeavatkozás okoz, talán még a Gyurcsány okozta bajnál is nagyobb. Ez a változat azonban hamarosan tisztázódik. Szili útját hivatalosan halasztották. Amennyiben erre hamarosan sor kerül, akkor ez cáfolja, ha viszont végkép elmarad, akkor az megerősíti e változat valószínűségét.

 

A történet mindenesetre nagy indulatokat kavar. A B változatot feltételezve M. Szabó Imre reakciója, amelyet az alábbiakban közlünk, teljes mértékben indokolt. Ám a másik két változat sem szívderítő.

Surján László

 

---

Szaúd Arábia megalázásáért

 

Gyurcsány Ferencet azonnali lemondásra kell felszólítani

 

Kuvaitról szóló könyvem anyaggyűjtéséhez sokszor megfordultam a térségben.

Találkoztam szaudiakkal is, jártam nagykövetségükön, fogadásokon, teáztam velük sivatagi sátrakban, némelyikkel végigszáguldottam a kis emírségen.

Át, Szaúd-Arábiába, bizony vízum nélkül. Talán annyit bátran állíthatok, valamit megsejtettem róluk, lelki világukról, keménységükről, érzékenységükről s nagy szívükről.

Tiszteltem bennük a mohamedánt, ők meg bennem a keresztényt.

Még akkor is, ha nő az országban csak férfi kíséretével közlekedhet.
Ez így volt rendjén.  

Az egyik elvitt a Kuvait City belvárosában magasodó katolikus templomba.

Amíg én a lengyel plébános által celebrált misén tartózkodtam, ő illő türelemmel várt rám.

Ez így volt rendjén.   

Kíváncsi voltam sztoikus jellemükre mennyire hat a vallás, az Allah iránti hit, feltétlen tisztelet.

Az is izgatott, miért ragaszkodnak évezredes szokásaikhoz, hagyományaikhoz.

Mekkora erőt ad számukra a múlt, történelmük tisztelete.

Nem folytatom további élményeim felsorolását.

Csupán annyit,  valamit tudok róluk, ismerem őket.

Kuvait létrejöttében az 1710-es évtől meghatározó szerepe volt az Al Khalifa és az Al Szabah Szaúd Arábia-i családnak. Az előbbi  família utódai ma Bahrein, az utóbbi pedig Kuvait meghatározó gazdasági-politikai tényezői.

A szaúdi familiáris  befolyás tehát még ma is nagyon  erős, amit az is ékesen példáz, hogy az Al Szabah család leszármazottja a kuvaiti emír: Dzsaber Al Ahmed Al Szabah.

Magyarán: Szaúd- Arábia  a térség meghatározó politikai tényezője, hatalmas befolyással.

Nem tudom, legalább ennyit tud-e róluk a terroristázó?

Gyurcsány Ferenc.

A soha meg nem választott kormányfő.

Aki senkinek nem tartozik erkölcsi s államférfiúi felelősséggel.

A miniszterelnöki posztot bitorló  nyegle kommunista, deviáns, magamutogató ember elképesztő viselkedésével szerintem mérhető károkat okozott a Magyar Köztársaság s a  Szaúdi Királyság és bátran állíthatom: az Öböl-menti arab országok közötti gazdasági -  politikai - kulturális kapcsolatokban. 

Mert nemcsak Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés elnöke kényszerül elfoglaltságára hivatkozva saját kérésére elhalasztani fontos, gazdasági kapcsolatainkban nem elhanyagolható reményekkel kecsegtető látogatását. Hanem szaúdi sugallatra befagyhatnak majd egyéb, szomszédos arab államokkal éledő kapcsolataink.

A legkevesebb tehát, amit megtehetünk itt, a jobboldalon:  Gyurcsány Ferencet azonnali lemondásra kell felszólítani.

 

 

M. Szabó Imre

---

A Magyar Nemzet "bombarobbantó" írásai: 

 

Rijád hazahívta nagykövetét

Szaúd-Arábia nem fogadja Szili Katalint a sértő kormányfői kijelentés miatt
 

2005. február 19. 0:02

Magyar Nemzet
Szaúd-Arábia visszahívta nagykövetét Magyarországról Gyurcsány Ferenc kijelentése miatt – tudta meg a Magyar Nemzet. Emlékezetes, a miniszterelnök az MSZP születésnapi ünnepségén azt mondta, „nagyon-nagyon sok terrorista” volt a szaúdi futballválogatottban, a magyar labdarúgók pedig „halált megvető bátorsággal” játszottak ellenük. Szili Katalin ma utazott volna Szaúd-Arábiába, ám az utolsó pillanatban ezt az utat lemondták.
 

A szocialista frakció azt kérte a házelnök asszonytól, hogy a szavazóképesség megőrzése érdekében ne utazzon el hétfőn – közölték a Magyar Nemzettel az Országgyűlés sajtószolgálatánál, megindokolva Szili Katalin útjának elhalasztását. Elmondták, mivel az MSZP-frakcióból Szili Katalin mellett Puch László is a delegációval utazott volna, a törékeny kormánytöbbséget megőrzendő döntöttek az utazás elhalasztása mellett. A Magyar Nemzet információi szerint azonban az igazság az, hogy Szaúd-Arábia utasította el a magyar házelnök fogadását, mivel nem elégedett meg a magyar kormány bocsánatkérésével. Szili Katalin útja során találkozott volna Abdullah bin Abdul-Aziz trónörökössel, Szaúd al-Fejszál külügyminiszterrel, és számos üzleti tárgyalást tartott volna. Ehelyett a házelnök asszony jövő szerdán Szíriába utazik. A budapesti szaúdi nagykövetségen jelenleg ügyvivő teljesít szolgálatot, de ő is elérhetetlen volt tegnap. A Magyar Nemzet szerint a nagykövet már visszautazott Rijádba. – A szaúdi nagykövet hazarendelése egyértelműen a két ország kapcsolatainak a romlását is eredményezi kormányzati, üzleti és kereskedelmi szinten egyaránt – mondta el a Magyar Nemzetnek Kardos Gábor nemzetközi jogász. Az ELTE docense szerint Rijád ezt teljesen egyértelművé is tette azzal, hogy a tervek ellenére nem fogadja a magyar Országgyűlés elnökét. A diplomáciai kapcsolatok jövőjét mindazonáltal nehéz pontosan megjósolni, hiszen a felek mindig az adott helyzet fényében mérik fel lehetőségeiket, s reagálnak a történtekre. A feszültség enyhítésének egyik módja a diplomáciai kiengesztelés, így például Gyurcsány Ferenc írásba adhatja bocsánatkérését, s akár még a távozó nagykövettel elküldheti Rijádba – tette hozzá Kardos Gábor. Ha ez sem hoz enyhülést, elképzelhető, hogy egy harmadik országban – ahol Szaúd-Arábia külképviselettel rendelkezik –, az ottani diplomaták bevonásával kerül majd sor további egyeztetésekre. A nemzetközi jogász elmondta: bár a rendszerváltás óta több diplomáciai baklövés történt, olyan súlyú, amely egy nagykövet hazahívását eredményezte volna, még sosem. Kedden az Egyesült Államok hívta haza nagykövetét Szíriából, mivel bizonyítottnak látja Damaszkusz részvételét a Rafik Hariri volt miniszterelnök elleni merényletben. Az amerikai diplomata előzőleg kemény hangú diplomáciai jegyzéket intézett a damaszkuszi külügyminisztériumhoz. Ismeretes, hogy az eljárás hasonló volt a mostani esetnél is, hiszen a szaúdi nagykövetet csak egy jegyzékváltás után hívta vissza Rijád. Az MSZP 15. születésnapját ünneplő Gyurcsány Ferencnek a szaúdi futballcsapatot sértő kijelentésével a világsajtó számos képviselője foglalkozott. Az angolszász világ újságjai mellett az arab lapok is írtak az eseményről, sőt, az Arab News című szaúdi napilap vezércikket szentelt az ügynek. Ebben az újságíró a nagykövet visszahívását szorgalmazza, valamint a gazdasági kapcsolatok ideiglenes befagyasztását. Szerencsétlen elszólásnak minősítette Kovács László volt külügyminiszter Gyurcsány Ferencnek a szaúdi focistákra vonatkozó kijelentését. A Hír Televízió vendégeként az unió adó- és vámügyi biztosa azt mondta: ő már a kijelentetés pillanatában biztos volt abban, hogy a terroristázás miatt diplomáciai kármentésre lesz szükség. „Én abban a pillanatban arra gondoltam, hogy ezt az arab országok budapesti diplomatái nem fogják viccnek tekinteni” – mondta Kovács László. Úgy vélte, vannak dolgok, amelyekkel nem szerencsés dolog viccelni. Hozzátette, Gyurcsány Ferenc egy pillanatig sem gondolta azt, hogy Szaúd-Arábia „terrorista ország” vagy a szaúdi focisták terroristák lettek volna, ám a „szerencsétlen elszólás” miatt feszültség alakult ki az arab országok és Magyarország között. „Én abban a pillanatban arra gondoltam, tizedmásodpercek alatt átéreztem, hogy ez így lesz, és bizony itt szükség lesz majd kármentésre. Ez azóta egyébként megtörtént” – szögezte le Kovács László.

 

 

Fekete humor
Sitkei Levente
2005. február 19. 0:01


Magyar Nemzet
Történelmi mélypontra süllyedt a magyar diplomácia, miután Szaúd-Arábia hazahívta nagykövetét Magyarországról, hogy konzultáljanak vele, miként folytatható tovább a kétoldalú kapcsolat a példátlan Gyurcsány-viccelődés után.

 

A kormány fejének sikerült az a bravúr, amely a rendszerváltozás óta még egyik elődjének sem: megrendítette a diplomáciai kapcsolatotMagyarország egyik fontos szövetségesével, amely nem mellékesen az Egyesült Államok stratégiai partnere is. Ne feledjük, az elmúlt évek során számos alkalommal volt feszült a viszony valamely szomszédunkkal. Ennek ellenére még soha nem került sor a nagykövet hazahívására, ez a lépés ugyanis már igen komoly diplomáciai jelzés (Amerika a napokban hívta haza konzultációra szíriai nagykövetét, amiért az arab ország a volt libanoni kormányfő meggyilkolásával összefüggésbe hozható). S ne feledjük azt se, hogy egy szaúdi lapban a főszerkesztő vezércikkben kérte hazáját a mielőbbi lépések megtételére. Úgy vélte, egy ilyen otromba támadásra – legyen az vicc vagy komoly – mindenképpen a nagykövet hazahívásával kell válaszolni, valamint a kétoldalú kapcsolatok időleges befagyasztásával. Az első már megtörtént, de nem lehetetlen, hogy az utóbbira is sor kerül. A kapcsolatok kihűlésének első jele az, hogy Szili Katalin házelnök épp a mai napon indult volna el Szaúd-Arábiába hivatalos delegáció élén. Tegnap értesítették a magyar sajtót, hogy a tervezett út Rijádba elmarad, s csak később látogat el a sivatagi királyságba. Hogy miért? A parlamenti sajtószolgálat közlése szerint az MSZP-frakció kérte fel a házelnök asszonyt a szavazótöbbség védelmében a maradásra. Az indok azonban köszönő viszonyban sincs az igazsággal, hiszen nem Budapest, hanem Rijád döntött az út elhalasztása mellett. Nem hajlandók ugyanis fogadni egy olyan párt politikusát, amelynek miniszterelnöke nemrég terroristának nevezte futballistáikat. Gyurcsány Ferenc nagyon könnyen napirendre tért az ügy felett. Elég volt számára egy nyilatkozat a sajtónak (amelyben azért jól odabökött az ellenzéknek), s lezárta a botrányt. A szaúdiak azonban nem, ez nyilvánvaló. Leadták a diplomáciai jegyzéket a Külügyminisztériumnak, amelyet a Bem tér urai azonnal letagadtak, majd elismertek. Később újra letagadták, s azt a bravúrt is véghezvitték, hogy néhány óra eltéréssel nyilatkozott egymásnak ellentmondóan a miniszter és szóvivője. A cél nyilvánvaló volt. Azt akarták elhitetni, hogy az ügy le van zárva, kis „félreértés” volt csupán, az érintettek elrendezték egymás között. Most már tény, ez is csak újabb terméke a kormányzati kommunikációnak. A szaúdiak nem felejtették el a Gyurcsány-pofont, és azt is tudni kell, hogy ők sokkal, de sokkal nagyobb játékosok a nagyvilág diplomáciájában, mint a neveletlen magyar miniszterelnök és tehetségtelen csapata. Emlékezhetünk: a Benes-dekrétumok ügyének felvetésekor Kovács László akkori MSZP-elnök élesen kikelt Orbán Viktor ellen, súlyos diplomáciai bonyodalmak okozásával vádolva meg őt. Most nem jön ilyen szózat baloldalról, pedig ez az ügy összehasonlíthatatlanul komolyabb károkat okozott már eddig is, mint bármely más lépés a rendszerváltozás óta. Itt most olyan országot sértett meg a miniszterelnök, amely nem fog egykönnyen megbocsátani. Hiszen Gyurcsány Ferenc durván visszaélt a jóindulatukkal, s otrombán felrúgta a diplomácia játékszabályait. Vajon ez a „briliáns” alakítás a nagypolitika színpadán a sokat emlegetett diplomáciai offenzíva? Vagy az is csak egy jó vicc?