2005. február 24. csütörtök 08:57
Olvasói levél
Gyurcsány, a hun
A paprika, Gábor Zsazsa és a Magyar Köztársaság pillanatnyi kormánya az Ausztráliáéhoz hasonlatos hírnevet szerzett Magyarországnak az arab világban
A Szaúd-Arábia-i külügyminisztérium sajtóreferense által tegnap beígért, a magyar-szaúdi diplomáciai kapcsolat napjainkra történt erőteljes megromlásának ügyét összefoglaló hivatalos álláspont közzétételét megelőlegezve "Magyarország nem úszhatja meg!" címen olvasói levelet közöl vezércikként az Arab News nevű, mértékadó rijadi napilap mai, 2005. február 24-i internetes kiadása.
Ennek - kommentár nélküli, teljes - első magyar nyelvű fordítását találja az
olvasó az alábbiakban.
Magyarország nem úszhatja meg!
Dr. Mohammed T. Al-Rasheed, comments@d-corner.com
A szaúdiak okkal haragszanak Magyarországra, mert közszereplő nem beszélhet
össze-vissza, elvárva, hogy szavait csak tréfálkozásnak vegyék. Gyurcsány
Ferenc magyar miniszterelnök magát tette most nevetségessé, miközben
megpróbálja visszaszívni egyáltalán nem viccesre sikerült szavait.
Magyarország éppenséggel nem pózolhat katonai vagy kulturális nagyhatalomként.
Ha nem számítjuk a paprikájukat meg a Gábor-nővéreket, az emberiség
történelméhez való feljegyzett hozzájárulásuk kimerül a hun Attilában, nem
éppen civilizációs hatású népével.
Kirohanások helyett azonban vizsgáljuk meg közelebbről, miről is van szó.
Az az igazság, hogy a nemzetek közösségében mindenfélét megtalálhatunk:
hatalmasat, előkelőt, műveltet, militarizáltat; a csavargókról és gazfickókról
nem is beszélve. Ide sorolhatjuk még a magukat nagynak képzelőket, akiknek
azonban mára már csak üres titulusuk maradt.
Az elmúlt négy esztendőben leckét kaptunk a politika brutalitásából: az
erőssel alkudozni, a szélhámost lerohanni, az engedetlent megrendszabályozni,
a hatalmasat megnyerni kell, az utcakölyköt pedig helyére rakni. Beletartozik
ez a világ bármely külügyminiszterének napi munkájába.
Ki-ki eldöntheti, a fentiek között hová sorolja Magyarországot. Semmiképpen
sem kielégítő válasz azonban a nagykövet hazarendelése, ha Szaúd Arábia
komolyan gondolja a Togo-hoz, Cook-szigetekhez hasonlatos országoktól
elszenvedett sértések kivédését.
A politikai jelentéktelenség nincs összefüggésben egy ország földrajzi
méretével: itt van például Ausztrália.
Tenisze, birkái és kengurui nélkül azt sem tudnánk, hogy létezik. Nekik mégis
túl kellett tenniük mindenki máson: az araboktól vízumot követelnek, még ha
gépük csak szervizért száll is le a földjükön, amint például, a Fidzsiből
Szingapúrba tartó járatnak üzemanyagért le kell ereszkednie egy órára
Sydney-ben. A gépet senki nem hagyja el, még a repülőtéri vámmentes boltokért
sem. Mégis, az araboknak a feltankolás alatti, repülőgépen való üléshez is
vízummal kell rendelkezniük. Keserű tény azonban az ausztrálok számára, hogy
országukat olyan kevés arab látogatja, hogy pélául az Öböl-országok polgárai
részére csak Dubaiban állítanak ki vízumot. Szóval, Ausztrália nem tartozik
éppen a kedvenc úti célok közé...
Mi lenne, ha az arab államok vízumot követelnének minden, az országuk felett
Ausztráliába tartó gép utasaitól? Vagy még inkább, ha kötelezővé tennénk a
partjainkra szálló ausztrál birkák patalenyomatának levételét? Nyilván érthető
a célzás: ostoba emberek elkövetnek ostobaságokat. Az ostobaság azonban
veszedelmes, ezért idejében meg kell állítani.
Nagykövetek hazarendelése jó kezdő lépés, de nem elég. Használni kell a
(katonai vagy gazdasági) erőt is; naponta tanúi vagyunk ennek a nemzetek
között. Ha valaki nem vigyáz a szájára, vagy ostoba szabályokat hoz, az drágán
fizessen is meg érte! Ez nemcsak helyénvaló napjaink politikai színterén,
hanem szükséges is.
Mert az elmulasztása azt a látszatot keltheti, hogy rejtegetnivalónk van, vagy
azt, hogy tényleg terroristák vagyunk.
Ugyan melyik a kívánatos?
SZ.M.I.
.
