2005. március 23. szerda 21:17
Az SZDSZ az értékek ellen
Interjú Semjén Zsolttal
– Ezen a héten hány feljelentés vagy petíció érkezett Semjén Zsolt nevére,
illetve ellen?
Semjén Zsolt:– Gondolom, jó pár érkezhetett. Meg kell mondanom, hogy ezek
számomra nem jelentenek mércét. Az én számomra filozófiai szempontból, morális
tartás szempontjából a mérce Buttiglione professzor úgy is, mint filozófus,
Ratzinger bíboros, Magyarországon Bolberitz Pál professzor, nem pedig Tamás
Gáspár Miklós, Heller Ágnes, vagy mondjuk Terry Black.
– A legutolsó, amiről én tudok legalábbis, az egy petíció, ami a
házelnökhöz érkezett, amelyben Szili Katalint arra kérik, hogy hasson oda,
hogy önt eltávolítsák a frakcióból, illetve az emberjogi bizottság alelnöki
posztjáról.
– Jellemző az SZDSZ holdudvarának és az SZDSZ-nek arra a politikájára, hogy
aki az SZDSZ-t kritizálja és nincsenek vele szemben érveik, akkor ilyen módon
próbálják a szabad véleménynyilvánítást korlátozni. Az a petíció, amit írtak,
az leginkább a Szabad Nép stílusára emlékeztet. Belemagyarázásokkal, és maga a
totális intolerancia. Nyilvánvaló az, hogy Szili Katalinnak nincs
kompetenciája a kérdésben, és magának a parlamentáris demokráciának a tagadása
az, hogy egy bizonyos csoport a politikai ellenfelét ilyen módon próbálja
eltávolítani. Megjegyzem, ilyen alapon nem lenne különösebb probléma tízszer,
százszor vagy akár ezerszer ennyi aláírást összeszedni ahhoz, hogy például azt
mondjuk, hogy Gyurcsány úr nem alkalmas arra, hogy Magyarország
miniszterelnöke legyen. Azt is meg kell mondanom, hogy az SZDSZ hanyatlása
látszik abból, hogy mindössze néhány száz nevet sikerült az aktivistáikból
összekaparni ebben a tekintetben. Az én számomra a mérce az, ahogy a
Keresztény Értelmiségiek Szövetségének sok ezer tagja egyházi személyiségek és
a társadalom minden rétegéből árad felém a biztatás, a támogatás, hogy igenis
szükség van arra, hogy nevén nevezzük a dolgokat, és kimondjunk igazságokat.
Főleg akkor, amikor a társadalmunknak az alapjait fenyegeti az, ami az SZDSZ
programjában megfogalmazásra került.
– Mondják azt, hogy tulajdonképpen túlzó volt a megfogalmazása, most idézem
ezt a mondatot, amiről ugye már hetek óta szó van: „Aki azt szeretné, hogy
gyereke egy szakállas bácsitól szerezze első szexuális tapasztalatait, az
szavazzon nyugodtan az SZDSZ-re. Tegyen így az is, aki azt akarja, hogy
gyermeke szájába marihuánás cigarettát nyomjanak az iskolában.”
– Így van. És még úgy folytatódik, hogy az szavazzon az SZDSZ-re, aki azt
szeretné látni, hogy a gyereke egy extrém szekta szeánszán veri magát a
földhöz, vagy aki az abortusz és az eutanázia halálkultúráját képviseli.
– Mi okozhatta ebben a megfogalmazásban ezt a rettenetes sértődöttséget?
– Gondolom az, hogy találva érzik magukat. Itt hadd mondjam azt, hogy ezek a
kijelentések nem a homoszexuálisokról szólnak, nem is annyira a destruktív
kultuszokról vagy a narkósokról, hanem az SZDSZ politikájáról. Az a 44 pont,
amivel az SZDSZ megfogalmazta azt, amit a legfontosabbnak tart az ország
sorsában, ebből az internetes programjukból az következik, amit én nagyon
plasztikusan és mindenki számára közérthető, ha tetszik, megdöbbentő formában
megfogalmaztam.
– És nem durván?
– Nem állítom, hogy ez egy kedveskedés volt, de amikor nagyon-nagy baj van a
társadalomban, amikor az alapértékeinket támadják, akkor nyilván nem lehet
finomkodni. Hiszen az SZDSZ egy olyan támadást indított a legalapvetőbb
értékek, a házasság, a család, a gyerek egészséges fejlődése, a valódi
vallásszabadság és így tovább, ezek az értékek ellen, ami tekintetében föl
kell sikoltani és azt mondani, hogy nagyon nagy baj van. Ha megengedi,
összefoglalnám pontosan, hogy mi a különbség a kereszténydemokrata felfogás és
az SZDSZ programja között. Mi, kereszténydemokraták azt mondjuk, hogy a
családot kell védeni, és a házasság egy férfi és egy nő elkötelezett
kapcsolata. És mi azt mondjuk, hogy az esélyegyenlőség tekintetében arról
beszéljünk, hogy az anyák esélyegyenlőségét biztosítsuk, hogy ne legyen
hátrányban az, aki gyereket vállal, vagy több gyereket vállal. Ezzel szemben
mit mond az SZDSZ? Az ő számára a 44 pontból 7 foglalkozik a
homoszexuálisokkal, azoknak a házasságával és azzal, hogy gyereket
fogadhassanak örökbe. Mi azt mondjuk, hogy nem akarunk diszkriminálni senkit,
csak azt gondoljuk, hogy nem indokolt a házasság szót kiterjeszteni az
egyneműek kapcsolatára, mert egyébként ilyen alapon akkor ki kellene
terjeszteni a muszlim többnejűségre, a bigámiára, vagy akár a
csoportházasságokra. Hogyha házasságnak ismerik el az egyneműek kapcsolatát,
ráadásul gyereket fogadhatnak örökbe, akarva-akaratlanul ez a szentesítése
ennek az életformának, mintegy társadalmi modellé válhat; aminek az lehet a
következménye, amit én nagyon plasztikusan megfogalmaztam. És én azt gondolom,
hogy a gyereknek az egészséges testi, szellemi, lelki, pszichológiai
fejlődéshez való joga erősebb, mint a homoszexuális pároknak a gyerek iránti
igénye. Mert azzal vádolnak engem, hogy én meg akarom fosztani az egyneműek
kapcsolatát a gyerektől. Bocsánatot kérek, nem én fosztom meg, hanem a
természet rendje fosztotta meg. A másik, a drogkérdés. Mi azt mondjuk, hogy a
gyereket kell védeni, nem a büntetés a lényeg, hanem a gyerekeknek a védelme.
És ezért ellene mondunk a drogliberalizációnak. Ehhez képest ugye az SZDSZ
liberalizálni akar, láttuk a kendermag-tüntetésen, ahogy exponálták magukat, a
törvényjavaslatukat, aminek a lényege a drogliberalizáció, aminek az a
következménye, hogy fennáll a reális veszélye annak, hogy a gyerekünk szájába
az iskolában marihuánás cigarettát nyomnak.
– Talán a szabadságjogok jegyében?
– Az Alkotmánybíróság pontosan megmondta, hogy nem létezik semmiféle
kábulathoz való jog. A harmadik, amiről beszéltem, a vallásszabadságnak a
védelme. Mi azt mondjuk, hogy az egyházaknak a vallásszabadságát kell védeni,
nem pedig olyan destruktív kultuszoknak és álvallásoknak, akik például
családellenes tevékenységet folytatnak. Én egyet kérek azoktól a
liberálisoktól, a magukat liberálisnak mondóktól, akik most ezen ennyire
fölháborodtak: menjenek el a Segítő Barát, vagy a Szalmaszál nevű
egyesülethez, beszéljenek tíz, húsz, száz olyan édesanyával, akit ilyen
destruktív kultuszok tettek tönkre, akinek a gyerekét agymosással,
pszhichoterrorral elszakították a családtól, megnyomorították és tönkretették.
És utána mondják azt, hogy nincs ilyen veszély a társadalomban. És nézze, az
se egy normális dolog, hogy azonos jogi státusban van ma Magyarországon a
katolikus egyház, a református egyház és például a boszorkányok egyháza. Ez
nem egy normális dolog és azt, hogy az álkultuszokat és a társadalom- és
családellenes, negatív tevékenységet folytató álegyházakat ki tudjuk szűrni az
egyházak közül, ezt tizenöt éve akadályozza meg az SZDSZ. Az utolsó kérdés –
ebben tudom, hogy kisebbségben vagyunk –, de mi a keresztény humanizmus
jegyében igenis kiállunk a legjogfosztottabb és legkiszolgáltatottabb
kisebbség mellett, a magzati korukat élő embertársaink mellett. Azok mellett,
akiknek ember voltát és az élethez való jogát is elvitatja az SZDSZ. Ők,
amikor az abortuszt és az eutanáziát tűzik a zászlójukra, akkor II. János Pál
pápa szavaival igenis a halál kultúráját képviselik, szemben az élet
kultúrájával, amit mi próbálunk kifejezni a keresztény humanizmusnak a
jegyében.
– Az az érzésem, hogy ezek a problémák, ezek a gondok, ezek a viták nem
csak Magyarországra korlátozódnak. Az az érzésem, hogy Európában is hasonló
tendenciák próbálnak teret nyerni.
– Buttiglione professzor ma, azt állítom, hogy ő olyan ma napjainkban, mint
amilyen Keresztelő Szent János volt Jézus idejében. Keresztelő Szent János az
erkölcsi törvény nevében azt mondta, ugye, Heródesnek, hogy a testvérének a
feleségét Heródiást nem veheti feleségül. Ezért, miután a bűnt bűnnek mondta,
tálcán hozták a fejét. Hasonló a helyzet Buttiglionéval. Ő valóban egy
prófétai jellem, és ő az, aki kimondta az Európai Unióban, hogy mint katolikus
ember bűnnek tartja a homoszexualitást. Az egész kérdéskörben az a sátáni,
hogy a bűnt a priori, eleve tagadják; hogy létezik olyan, hogy bűn. És a mi
szabad véleménynyilvánításunkat akarják korlátozni, hogy mi ne nevezhessük a
bűnt bűnnek. Ebből viszont az következik, hogy akkor például katolikus vagy
református ember nem is vehetne részt a közéletben. Bocsánatot kérek, nekem,
mint katolikus embernek jogom van a katolikus álláspontot kifejtve azt
mondani, hogy nem akarom diszkriminálni, nem akarom büntetni, de a bűn bűn.
Bűnnek tartom a homoszexualitást, bűnnek tartom a drogozást, bűnnek tartom az
abortuszt és az eutanáziát, és bűnnek tartom a családellenes destruktív
kultuszokat. Nem az a fő probléma, hogy bűnt követnek el, hanem az a probléma,
hogy a bűnt úgy állítják be, mint erényt, sőt eleve tagadják azt, hogy
lehetséges olyan, hogy bűn. Nagyon érdekes még az a vita, ami Buttiglione
professzor és Daniel Cohn-Bendit között volt, aki a legélesebben támadta és
gyalázta Buttiglione-t – megjegyzem, hogy az illetőnek sikerült egy pedofil
könyvet írnia – és ott világosan kiderült, hogy Buttiglione-nek az a bűne,
hogy kimondta azt a szót, hogy bűn. Hogyha a közéletből ki lehet szorítani
azokat, akik a bűnt bűnnek nevezik, és akik a lelkiismeret- és vallásszabadság
alapján azt mondják, hogy jogunk van arra, hogy a társadalmi folyamatok
tekintetében a katolikus vagy református lelkiismeretünk alapján igenis bűnnek
mondjuk a bűnt – ha ezt kétségbe lehet vonni, és minket le lehet söpörni a
közélet színpadáról, akkor ez azt jelenti, hogy az egyházakat, a keresztény
értékeket visszanyomták a sekrestyébe, sőt, ugye hát láthatjuk, hogy még onnan
is megpróbálják őket eltüntetni.
– Eddig tulajdonképpen szinte a hitéletre korlátozódott, amit mondott, de
vannak ennek politikai vetületei is.
– A következőről van szó: az SZDSZ-nek láthatólag nincs meg az ötszázaléknyi
szavazótábora. A másik az, hogy az MSZP föladta a szociális tartalmat, és a
Gyurcsány-féle neoliberális vonal egyszerűen elszívta a levegőt az SZDSZ
szokott témáitól. Ezért, miután nincs meg az öt százalék, megpróbálnak olyan
csoportokat elérni, mint például a homoszexuális beállítottságúak, vagy a
drogfogyasztók, akikkel megpróbálják az öt százalékot összehozni.
– Ez a támadás csak ön ellen, vagy pedig egyúttal a Fidesz ellen, vagy
pedig az egyház ellen irányul?
– Mindegyik, de elsősorban az egyház ellen. Olyan méretű támadás, ami
valójában a Rákosi-idők nem volt. Azt is csak zárójelben jegyzem meg, hogy
arra se volt precedens a Rákosi-idők óta, ami Gyurcsány Ferenc csinált, amikor
szitokszóként elkezdett klerikálisozni a Parlamentben. Az SZDSZ elkészített
egy olyan programot, amit keresztül akar erőltetni, és ennek állok én az
útjában, az emberjogi bizottságban betöltött pozícióm tekintetében, hiszen
ezen a bizottságon kell ezt először átvenni, és az SZDSZ pontosan tisztában
van azzal, hogy az Alkotmánybíróságnál hányszor nyertem velük szemben
beadványt, és ezért vagyok én az útjukban. Mi az SZDSZ-nek a programja egyházi
tekintetben? Három elemét emelném ki, és abból világossá válik. Az egyik az,
hogy az egyházi iskolák csak a kétharmadát kapnák annak, mint amit az
önkormányzatiak. Tehát ez a teljes egyházi iskolarendszer megfojtását
jelentené, ami egy nyilvánvaló célja a Magyar Bálintnak. A másik a
hitoktatásnak a korlátozása; megszüntetnék a hitoktatásnak mint fakultatív
tárgynak a finanszírozását, tehát ideológiai alapon korlátoznák a szabad,
fakultatív tantárgyválasztást. És a harmadik pedig, amikor erről az egy
százalékról beszélnek, ennek a lényege az, hogy egy skatulyába gyömöszölnék a
társadalmi egyesületeket és az egyházakat, mert ennek így az az üzenete, hogy
van, aki bélyeget gyűjt, van, aki horgászik, és van, aki katolikus vagy
református.
– Magányos harcosnak érzem; miért nem kiabál, miért nem szól hangosan,
sok-sok képviselő?
– Nagyon sokan mellettem álltak és mellettem állnak, és egyre többen gondolok
itt a KÉSZ-nek a nyilatkozatára, sok ezer keresztény értelmiséginek a
támogatására, csak hát ugye a médián ez nehezen jön át.
– És hogyan tovább? Előbb-utóbb nem korrodálódik a bátorsága vagy az
állhatatossága?
– Én tíz körömmel fogom védeni a házasság szónak a jelentőségét, a szentségét,
a gyerekeknek az alkotmányos jogát, a legkiszolgáltatottabbak és jogfosztott
kisebbségnek, a magzati korukat élő embertársainknak a jogait, az egyháznak a
szabadságát. Az egyház túlélte Nérót, Hitlert, Sztálint, sok mindenkit, nem
fogják tudni ezek az urak megrendíteni, hiszen Krisztus megmondta, hogy az
egyházon a pokol kapui sem vesznek erőt. Nem hagyom magam megfélemlíteni;
megjegyzem, ezek a támadások inkább abban erősítenek meg, hogy valami nagyon
fontos dolgot mondtam ki, valami nagyon fontos érték mellett álltam ki, hogyha
ezek az emberek ennyire támadnak és ennyire hisztérikusak és ennyire
agresszívek. A végső motiváció pedig az, hogy Krisztus azt mondta, hogy „aki
megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az én mennyei atyám
előtt. Aki pedig megvall engem az emberek előtt, azt én is megvallom az én
mennyei atyám előtt”.
Földvári Géza
Kossuth Rádió, Vasárnapi újság.
