2005. március 05. szombat 21:44
Tíz ok arra, hogy miért nem szabad előre hozott választásokat tartanunk
1. A 2002-ben hivatalba lépett kormány volt az első demokratikus kabinet, amely már első évében sem fordított gondot a költségvetési és a fizetési mérleg egyensúlyára. Az elmúlt 3-4 évben Magyarország elveszítette azt az előnyt, amelyet a kilencvenes évek szerkezeti reformjai révén elért. A Medgyessy-kormány végrehajtotta ésszerűtlen választási ígéreteit, anélkül, hogy kísérletet tett volna a közszféra reformjára. Amennyiben ezt egy előrehozott választás szorgalmazásával ország-világ előtt beismernénk, megrendülne bennünk a karvalytőke bizalma; s amennyiben beigazoljuk azt az állítást, hogy szabad választásaink eredményét a tömegek felelőtlen ígéretekbe vetett illúziói döntik el – a világ népei joggal mosolyognának meg bennünket. Márpedig a kopogtató cédulákat igenis a nyuszi hozza.
2. Ma senki sem tekint úgy Magyarországra, mint élenjáró reformországra. Az Európai Unió szégyenpadra ülteti országunkat, hiszen nem vesszük komolyan saját ígéreteinket sem. Az állítás eredeti megfogalmazásából okkal töröltem az ok nélküli hezitálást, de kiemelném a lényeget: már nem vagyunk eminensek. Ezzel kivívhatjuk a szomszéd nemzetek szánalmát, korábbi okvetetlenkedéseik helyett. Elismerik talán, hogy csupán az ő esélyeiket akarjuk javítani azzal, hogy lemondunk eminens igyekvéseinkről. Lehet, hogy jutalmul, idén karácsonyra, tovább enyhítik a Szigetköz tájregenerációja és a tiszai halászat okozta súlyos anyagi nehézségeinket, valamint engedélyezik a nyuszik kettős identitását.
3. Megbukott a Medgyessy-kormány választást nyert jóléti programja. Új választásokat már ekkor sem írtunk ki. Elismerve, hogy mi, lényegében, a választások során tulajdonképpen büntető-szavazásokat tartunk. Azokat büntetjük, akik korábban illúziókat keltettek bennünk, s a négyéves ciklusuk során mégsem tettek bennünket milliárdosokká. Pedig mi, mindig, türelmesen várakozunk. Hiszen a kopogtató cédulákat igenis a nyusziknak címezik.
4. A Gyurcsány-kormány elfogadásával bebizonyítottuk, hogy mi igenis képesek vagyunk a szükségből erényt kovácsolni, s a nagy szükségek eredményeiből várat építeni. Márpedig a mi várunk a mi házunk… Fentebb már szóltunk a választójog tartalma és az annak gyakorlása során kifejeződő népakarat nem pontos egybeeséséről. Most egyértelműsítettük: a továbbiakban sem kívánunk választási programokkal bíbelődni. Döntéseinkben pusztán érzelmi motivációk vezetnek bennünket. Leginkább a pesszimizmus. Ezért tehát a jövőben is arra szavazunk, aki azt hirdeti: nehogy már a nyuszi vigye a vadászpuskát.
5. Mi igenis tönkre akarunk menni. Ide nekünk a tervgazdálkodást, és a szovjet piacokat, valamint a kágéestét. Levehető ajtós endéká turmixgépeket és hatósági árral (ólmozott) közlekedő kockás taxikat akarunk. De ha nem megy, akkor magasabb adókat és kevesebb bért, a kényszervállalkozások mellé járó színlelt szerződések bokrosbokrétáját akarjuk. Húsz év múlva is a minimálbérek minimál-nyugdíját; addigra úgysem lesz a költségvetésben több pénz a magasabb nyugdíjakra. Elfogadjuk, hogy le a gulyáskommunizmussal, de akkor éljen a bokroscsomag-küldő szolgálat. Tízévente, igenis, szőnyegbombázzanak le bennünket. A nyuszik a bokorban élnek.
6. Szeretjük, ha a miniszterelnökünk nem egy nyámnyila ember. Szóljon ránk, hogy fogjuk be a szánkat, ha sokat beszélnénk. Ha olyan lelki közösségekre vágyunk, amelyek találkozási pontjait nem lehet privatizálni, majd vissza-haszonbéreltetni velünk. Jóléti fogamzást gátló adósságspirált akarunk. Törjön felszínre az elfojtott infláció – millforintos bankót nekünk. De a mai adósávokat. És ne csak Söjtörön legyen az étlapon nyuszipörkölt.
7. Nem szeretjük, ha mindent összemosva „gazdákról” beszélnek. A káposzta és a sárgarépa termelése létszükséglet, ehhez tehát minden támogatást meg kell adni. De a többi „csurgó nyálú, hataloméhes, pénzért tüntetőt" haza kell zavarni. Igaza van Gyurcsány Ferenc miniszterelnök őfenségének: az agrárpolitika nem egyenlő a támogatáspolitikával. Ezért tehát valóban nem jár nekünk az az összeg, amelyet e célra utalt át az unió, sem az, amelyet még ősszel ígért a kormány, azt tehát – amennyiben nem hazudott – bele is építette a költségvetésbe. Valószínűleg úszósztráda épül belőle a nyuszik szigetén.
8. Egyesek szerint Magyarország folyamatosan veszíti el versenyképességét, gyengül a társadalom egysége és szolidaritása. Így van. Na és? Mi több: szeretjük, ha a szomszéd tehene is megdöglik. Örülünk, hogy több mint háromszáz húsfeldolgozással foglalkozó romániai üzemet állított le az ország állategészségügyi és élelmiszerbiztonsági hatósága. Az ok: azoknak nincs átalakítási programjuk, mely révén megfelelhetnének az EU vonatkozó normáinak. A román cégeknek egyelőre nehéz finanszírozási lehetőséget találni az uniós megfeleléshez, miután ehhez legalább több tízezer vagy akár milliónyi euróra lenne szükségük. Ennek következtében a helyi húsipari vállalatok helyét az EU-ból érkező cégek vehetik majd át a román piacon. Helyes. Mi pedig majd megvesszük olcsóbban a román kolbászt, és eladjuk, nyugaton, a magyar sonkát. Nyuszi hipp, nyuszi hopp. Ki van ez találva.
9. Adunk hozzá henteseket is. A magyar henteseket egyes esetekben napi tizenhét óra munka és tömegszállás várja. Míg egy kvalifikált német vagy osztrák szakember 3000 eurót is megkeres havonta, addig a magyarok ennek csak a felét kapják. Igaz, ez a 375 ezer forintnak megfelelő összeg még mindig háromszor-négyszer magasabb, mint az itthoni, 57-150 ezer forint közötti bér. Németország és Ausztria mellett Angliában, valamint Írországban is egyre többen vállalnak munkát. A német húsiparban ma már jelentős részben külföldiek dolgoznak, a csatlakozás óta mintegy 26 ezer német munkahely szűnt meg, az ágazatban dolgozók létszáma 107 ezerre csökkent. A bérkiadások visszaesése miatt a húsfeldolgozás költségei 25-30 százalékkal alacsonyabbak a dánénál. Következtetés: ha az összes magyar hentest nyugatra küldjük, Romániába betör a bajor kolbász, nálunk pedig baromi olcsó lesz a román szalámi. Amit majd eladunk disneylandi sárgarépáért.
10. Mert ezen, mint fentebb láthatjuk, csak sírni, vagy röhögni lehet. Minek ide egy előrehozott választás macerája? Különben meg – nem is a nyuszi hozza a kisbabát. Vagy – csak az. Mert a gólya épp fészekrakó programon dolgozik az Interneten – érdeklődő ugyanis csak ott van. És egy eladó székház a Köztársaság-téren…
Tamási Orosz János
.
