2005. február 09. szerda 00:00
Bocelli a Sportarénában
Bő két hét múlva egy szép koncert részesei lehetünk: Andrea
Bocelli lép fel a Budapest Sportarénában, február 26-án, este nyolckor. Andrea
Bocelli egy különleges ajándékot kapott a sorstól: egy hangot, amellyel első
hallásra átjárja az emberek szívét és lelkét, túlemelkedve a különböző nyelvek
okozta határokon. Ezt ő is tudja, nem véletlenül fogalmai így: „A
hallgatóval való kommunikáció az, amire a leginkább törekszem.” Van valami
különleges Bocelli hangjában, amely oly sok embert megérintett már. Ez az
utánozhatatlan hang az, amely Bocellit igazi jelenséggé tette a mai, modern
zenei életben.
Egy olyan énekessé, aki képes új területekre kalandozni és
zseniálisat alkotni, mind a komolyzene, mind a könnyűzene világában. A popzene
Andrea Bocelli számára óriási lehetőség, hogy milliónyi zeneszeretőhöz elérjen
és dalaival elkápráztassa őket.
„A popzene egy olyan műfaj, amelyet sokmillióan hallgatnak nap, mint nap és amelynek segítségével könnyen megoszthatom érzéseimet a közönséggel. Számomra a popzene lényege, hogy az életben történt eseményekről szóljon a lélek és a szív hangján”- vallja. Klasszikus zenei karrierje során olyan lemezeket jelentetett meg, mint pl. az Aria, a Sacred Arias, a Verdi és a La Boheme, amelyekkel óriási sikereket ért el és a legnagyobb eladási példányszámokkal büszkélkedő klasszikus zenésszé lett. Mind a popzenében, mind a klasszikus zenében kompromisszumok nélkül érte el sikereit személyes és művészi szabadságának teljes megtartásával. Budapesten először 1999. decemberében karácsonyi koncert keretében lépett fel a világhírű karmester, Lorin Maazel társaságában. Februári koncertjét a Budapest Sportarénában a Failoni Szimfonikus Zenekar kíséri, Marcello Rota – a neves filmzeneszerző Nino Rota fia – vezetésével, Paola Sanguinetti szopránénekesnő közreműködésével. A kétrészes, több mint kilencven perces műsorában néhány népszerű klasszikus operarészlet mellett ismert olasz dalok és popalbumainak számai csendülnek fel.
* * *
Andrea Bocelli 1958-ban született toszkán vidéken. Glaukómával – zöldhályoggal – jött a világra, s már hat hónaposan átesett az első operáción, amelyet rövidesen 27 további szemműtét követett. Mindezek ellenére csupán formákat és színeket érzékelt.
A szülők korán felfigyeltek a gyermek kivételes muzikalitására: Andrea háromévesen már együtt énekelte az operaáriákat a lemezek előadóival, s minden vágya az volt, hogy énekes legyen belőle. Hatévesen kezdett zongorázni tanulni. A zene életre szóló szenvedélyévé vált – már gyerekként teljes operákat tanult meg, s titokban arról álmodott, hogy egyszer majd ő maga énekli el a legnagyobb hőstenor szerepeket a leghíresebb operaszínpadokon. Szülei kívánságának eleget téve, a pisai egyetemen jogot tanult. A diploma megszerzése után jogászként praktizált Pisa városában, de mihelyt megteremtette jövőbeni biztonságát, figyelmét hangjának iskoláztatása és a gyermekkori ambíciók megvalósítása felé fordította – feladta jogi karrierjét, hogy életét teljesen a muzsikának szentelje. Andrea első merész lépése a klasszikus zene műfajában a „Viaggio Italiano”, egy népszerű operaáriákból és nápolyi dalokból álló válogatás lemezre éneklése volt, majd 1998-ban az „Aria”-val Andrea Bocelli a nemzetközi komolyzenei piacra is betört: az album minden idők egyik legsikeresebb tenor szólóalbuma lett, több mint 60 hétig vezetve az Egyesült Államok komolyzenei slágerlistáját!
Bocelli karrierjét a nagyszámú rendkívül sikeres koncertturné,
nemzetközi gálaelőadás és operabemutató jellemzi. Felkérték többek között:
Luciano Pavarotti, az évenként megrendezendő „Pavarotti és barátai” című
nagyszabású jótékonysági gálájára, egy nemzetközi élőadásban a Vatikánból
közvetített koncertre José Carreras partnereként, a II. János Pál pápa párizsi
látogatása tiszteletére adott szabadtéri előadásra, Cecilia Bartolival az
oldalán. Ezután a Torre del Lago-i Puccini Fesztivál következett, majd
Jeruzsálemben adott koncertet Zubin Mehtával: az Izrael állam megalapítása
ötvenedik évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepségeken. A londoni Royal
Albert Hallban, a Királyi Filharmonikusok fennállásának 50. évfordulójára
szervezett díszelőadás sztárvendége volt, és szinte vég nélkül sorolhatnánk e
lendületes életpálya további állomásait… Az Egyesült Államokban 1998-ban
debütált, a washingtoni Kennedy Centerben, az Amerikai Nemzeti Szimfonikusok
kíséretében, majd teltházas koncert-sorozatának végén a New York-i Madison
Square Gardens hallgatóságát kápráztatta el. 1999-ben, második amerikai
turnéját a híres Hollywood Bowl-ban zárta, hatalmas sikerrel. Az arénában
összegyűlt Hollywood hírességeinek színe-java, hogy élőben is meghallgassa azt
az embert, aki Celine Dionnal az oldalán elbűvölte úgy az 1999-es Grammy
Díjkiosztó gála, mind az Oscar-díjak átadása ünnepi ceremóniájának közönségét
a „The Prayer” című Oscar-díjra jelölt duettel. Operaszínpadon főszerepben
1998-ban debütált, a Bohémélet Rodolphe-jaként, Szardínia szigetén Steven
Mercurio irányítása alatt. 1999 nyarán a világhírű
veronai Aréna színpadán a Víg özvegy-ben lépett fel a nemzetközi szaksajtó és
a zenerajongók figyelmének kereszttüzében…és mindez még csak a múlt…
Andrea Bocelli a zenei crossover kiemelkedő képviselője, aki elképesztő biztonsággal és eleganciával járja át a klasszikus és a popzene határait. Szinte minden évben egy-egy új lemezzel rukkol elő, poplemezeinek gyönyörű dalait hatalmas sikerű turnéjain - az USA-tól Ausztráliáig - élvezhetik rajongók milliói. Nagyon gyakran fellép jótékonysági koncerteken és különleges rendezvényeken egyaránt. Néhány hete Oslóban a Nobel-díj átadási ünnepség gálaestjén lépett fel, január 20-án pedig George W. Bush újraválasztott amerikai elnök beiktatási ceremóniájának sztárvendégeként énekel. Alig egy évtizedes pályafutása alatt Andrea Bocelli máris biztosította megkülönböztetett, maradandó helyét a klasszikus és pop előadók világában. Szerény emberként viszi tovább az olasz tenor hagyományokat, tudva, hogy néhány óriási elődjének művészete felülmúlhatatlan. Bár hangfelvételei hatalmas sikert aratnak, Andrea mégis arra a legbüszkébb, hogy a zene iránti rajongást új közönségével, a fiatalokkal oszthatja meg, aki talán először érzik azt, amit valaha egy toszkán kisfiú…
(tamási)
.
