2005. február 19. szombat 22:57
Kuncze Gábor és a hantapalinta
Antiszemiták, rasszista rágalmazók, halott-gyalázók. Nagyjából így foglalhatjuk össze véleményünket a balliberális politikai oldalról – no, persze, csak akkor, ha a tanítványainknak tekintjük magunkat. Mert hiszen mi tartotta vissza őket, korábban, attól, hogy egy-egy szélsőjobboldali – valóban megvetendő – kijelentés nyomán az egész jobboldali politikai tábort minősítsék, elhatárolódást sürgetve bár, de azt előre eljelentéktelenítve. Mondván: ha meg is történik, nem lesz őszinte, hiszen „ezek már csak ilyenek”. Nos, tehát, Zuhslag nyomán jelentsük ki: ezek már csak antiszemiták. (Amelyiküknek pedig nem tetszett a Sorstalanság filmváltozata, az különösen gyanús…) Gyurcsány terroristázása után jelentsük ki: ezek már csak ilyenek. A rassz jegyek alapján arabnak látszó emberek valamennyije terrorista. Kuncze úr pedig, lám, egyenesen a cunamival vizionálta Orbán Viktor nemzeti közérzet-javító elképzeléseit. Szökőárként fognak elsöpörni bennünket az ígérgetések, jelentette ki szokásos bő mellényében, holott, ha bárkinek az ígérgetései mindeddig elsodortak bennünket, az éppen a kormányzáshoz általuk is hozzásegített szocialisták szólamai voltak. Szerencsére sem tömegsírokat, sem romba dőlt városokat nem kellett látnunk magunk körül – bár sokak romba dőlt illúzióiról talán válthatnánk egy-két szót…
De semmiképp sem Kuncze Gáborral, akit épp e hasonlat nyomán érhetünk tetten – ismételten is. Hogy valójában egy dörzsölt, érzéketlen, cinikus megélhetési párt megélhetési politikusa. Aki nem tudja, hogy egy-egy kifejezés milyen asszociatív tartalmakat hordoz és hordozhat; hogy milyen érzelmeket válthat ki. Csak kimondja, mert akkor jó poénnak tartja. Akár háromszázezer halott rovására is képes elviccelődni – egyszerűen azért, mert nem érzékeli, hogy hol a határ. És ha még csak ez lenne a legnagyobb baj…
De nem. Kuncze úr is évértékel és bírál, mintha pártja nem lenne a kormánykoalíció tagja.
„Az SZDSZ megvédi a piacgazdaságot bármilyen támadástól" - jelentette ki, majd hozzátette, nem a politikusokon és a pártokon, hanem az embereken és a versenyen múlik, hogy mennyire lesz sikeres Magyarország. És, tegyük hozzá, rajta, rajtuk is, hiszen nélkülük egyetlen törvényjavaslat sem megy át a parlamenten. Ne csak beszéljen például arról, hogy „az általuk kívánatosnak tartott értelmében évi 3 millió forintos jövedelemig 18 százalékos, e fölött pedig 34 százalékos lenne a személyi jövedelemadó kulcsa.” Ám legyen, mondom én, bár egy-két napja már írtam arról, hogy a jelenlegi másfélmilliós határ valójában semmit sem ér. Sokkal nagyobb azok száma, akik a 2002-es béremelések nyomán ennél feljebb, de a hárommilliós „álomhatár” alá kerültek. Számukra kedvezőbb az SZDSZ javaslata – de vajon mennyibe kerülne? Ezt egyébként, érdekes módon, a szocialisták nem számolták ki olyan gyorsan, mint a Fidesz adócsökkentési javaslatait. Talán tudták, hogy „brumiékat” nem is kell komolyan venni? Mert ők sem úgy gondolják… Csak beszélnek, össze-vissza, mint a hírhedt „gatyaletolós” óriásplakátjaik korszakában – és az azt követő években… Persze, most is kibújt egy-két szálka a körmük alól. Meg kellene szüntetni az alanyi jogon járó juttatások rendszerét is, szavalja Kuncze úr, s az egyházakat ne a költségvetésből, hanem a hívek felajánlásaiból kellene támogatni. „Válasszuk szét egymástól az egyházat és az államot, és mindegyik hagyja békén a másikat" - mondta. És az elmaradhatatlan varázsszó: „Az SZDSZ pozitív diszkriminációval javítana a romák helyzetén.” Csak egyszer látnék már egy ilyen szabaddemokrata javaslatot – tényekre, számokra, programokra lebontva. Persze, strassbourgi menekült romákat mindig könnyebb támogatni, franciáknak írt nyílt levelekben, mint meghallani az itthon maradt romák tiltakozásait és kéréseit. Majd, évekkel később, bocsánatot kérni, persze, csak a franciáktól, ugyanakkor a szabaddemokrata önkormányzat gondolkodás nélkül él a kilakoltatás szankciójával. Kuncze brummogása ellenére is – hiszen tudják, hogy nem gondolja komolyan.
Mint ahogy mi sem vehetjük ezt komolyan. Olyan szélkakas módjára politizál, egyre jobban, az SZDSZ, olyan komolytalanul. Az ellenzéki javaslatok „cunamit” okoznak, a sajátjaik – lényegesen nagyobb kiadási oldalt tartalmazva – viszont kánaánt. Javasolták az egyszerűsített szja bevezetését, amely szerint az adózó maga választhatná, hogy az összes jövedelme után egy kulcs szerint fizet adót, amelynek mértéke 29 százalék lenne. (Ez esetben minden jövedelem egyneműnek tekintendő, és semmilyen kedvezmény nem érvényesíthető.) A piacgazdaság védelmében tehát ismét összezilálnák a sávos gazdaságban működő, elérhető eredményeik tekintetében egymással össze nem hasonlítható nagyságrendű vállalkozások piaci viszonyait. Mindegy – az a lényeg, hogy jól hangzik… Mondom – ne elemezzük. Hintáznak az ígéretek játszóterén, mindegy, mit mondjunk, csak hangzatos legyen. Orbán Viktor mértékegységét tovább fejlesztve: a szabaddemokraták évértékelője nem volt más, mint hantapalinta…
Tamási Orosz János
.
