2005. február 06. vasárnap 23:48
Törvény, vagy törvényesdi?
No lám, eddig tartott a fogadalmam… Két nap sem kellett ahhoz, hogy megszegjem. Elég volt megnéznem a tv2 Naplóját – tudják: mérlegen a valóság… - ahhoz, hogy ismét Szita-ügyben mondjam a magamét. Lesz, amit nem először, de igyekszek rövid lenni. (Egyúttal olvasónk levelére is reagálnék, amely felvillant valamit abból a kötelező felelősségből, amellyel a kérdést kellene kezelni, ugyanakkor ki kell őt egészítenem: nem csupán az „erkölcsi alapokról” van szó. És nem csupán az én „eretnek” nézeteim miatt – elég talán Kolláth György (szak)véleményére apellálnom, amely szerint a kérdés e pillanatban nincs büntetőjogi szempontból alátámasztva. Egy jogállamban viszont ez – elengedhetetlen.)
Mit is kérdezett a tv2 nézőitől? Le kell-e mondania Szita Károlynak. Riportjuk végén pedig két állítás hangzott el. Az egyik: amennyiben a bíróság Szita Károly javára dönt az ügyben, úgy megkérdőjeleződik a történeti levéltár archívumának hitelessége. Ha viszont Szita Károly nem mond igazat, akkor a jövőben bárki hosszas bírósági perekben szennyezheti be a közélet tisztaságát. Nézzük először a kérdést. Folytatható-e úgy – folytatta-e úgy a tv2 – hogy mondjon le mindenki, aki érintettnek bizonyult, már korábban, vagy érintettnek bizonyul, a jövőben, az átvilágítás során? Vonuljon-e vissza a közélettől Horn Gyula, Medgyessy Péter, Kovács László; de vonuljanak-e vissza mindazok, akik, akár felelős KISZ-vezetőként, kapcsolatban állhattak és álltak a szigorúan titkos, vagy szigorúan bizalmas iratokat előállító emberekkel, illetve kapták ezen iratokat? Nem emlékszem például arra, hogy a tv2 Medgyessy Péter esetében hasonló kérdést tett volna fel a nézőknek… Ami pedig a bírósági eljárást illeti: a törvény rendelkezései e pillanatban is egyértelműek. Idézem a törvény 1.§-át: „Ellenőrizni kell, hogy a 2. §-ban meghatározott személyek a) hivatásos - nyílt vagy "szigorúan titkos" - állományú tisztként teljesítettek-e szolgálatot … (itt lényegében felsoroltatik valamennyi korábban létezett hatóság), valamint b) végeztek-e az a) pontban felsorolt szervek részére érdemi tevékenységet, azaz aláírták-e a hálózati feladatok vállalására vonatkozó nyilatkozatot, és adtak-e jelentést, illetve kaptak-e e szervezetektől illetményt, prémiumot, kedvezményt, és aláírtak-e hálózati feladatok vállalására vonatkozó nyilatkozatot, vagy adtak-e jelentést, illetve szerepelnek-e az a) pontban felsorolt szervek hálózati nyilvántartásában, és kaptak-e e szervezetektől illetményt, prémiumot, kedvezményt, vagy adtak-e jelentést? A törvénynek ezen paragrafusáról soha senki nem beszél. Pedig egyértelmű: a karton mellé csatolni kell az aláírt beszervezési nyilatkozatot és a hiteles jelentéseket. A három dokumentum együttes megléte elégséges ahhoz, hogy valakit – bűnösnek (?) kiálthassunk ki. A kérdőjelre azonnal visszatérek, de előtte szögezzük le: valakit a törvény szerint előírt bizonyítékok hiányában megvádolni valamivel – rágalmazás. Vagy talán elegendő két tanú ahhoz, hogy bárkire ráfoghassam: eladta nekem a lakását, vagy kölcsönadtam neki iksz milliót; a törvény előtt akkor is megáll a vád, ha nincs tőle adóslevelem, vagy ingatlan adásvételi szerződésem…?
Most pedig a kérdőjelről. Amennyiben a társadalom számára kárt okozó cselekedetekről van szó, azokban minimum társtettesek az egykori beszervezők, illetve tartótisztek (s akkor még nem beszéltünk az ő főnökeikről). E pillanatban azonban azt látjuk, e történetben konkrétan: a sikeres polgármesternek, aki valamikor vagy lejegyzett néhány külföldi rendszámot, vagy nem, takarodnia kell a közéletből, de az őt egykor beszervező rendőrtiszt magas állami kitüntetést vehet át a kormánytól. Történetesen Lamperth Mónikától, Szita kaposvári politikai ellenfelétől… A kérdés tehát, helyesen, így hangzik: önök szerint ezt a kitüntetést vissza kell-e adnia Fenesi alezredes úrnak, illetve le kell-e mondania az egykori beszervezőket kitüntető belügyminiszternek? Mindaddig, amíg e kérdésben nem fogalmazunk pontosan – addig egyik oldalnak sincs morális lehetősége arra, hogy kettős mércén alapuló törvényesdit játszogasson. Mindezen túl: egy törvényes és tisztességes bíróság, e pillanatban, a törvény fent leírt betűhív előírása szerint, csakis egyféleképpen dönthet. Kérdés, hogy ez a döntés, például Kondor Katalin esetében, visszaadta-e, visszaadhatja-e az ember csorbítatlan hitelességét? A célszemély(ek) emberi méltóságát.
Tamási Orosz János
.
