2005. február 15. kedd 20:54
Majd visszaköhögitek a közterhekben
Gyurcsány értékelt. Meghallgattam egyenesben, meghallgattam felvételről, de csak fokozni tudta lüktető fejfájásomat (amit egyébként alapvetően a melegfront és hidegfront csatája okozott; a Gyurcsány-szindróma, önmagában, már nem verejtékeztet meg…). Azt, hogy miről is beszélt, kár lenne boncolgatni. Nem túl sokszor, de még így is elmondhatjuk: a kevesebb olykor több lett volna. Az az eufemisztikus kijelentése például, amely szerint a Budapest és Pécs közötti távolság hamarosan másfél órára csökken, két következtetést is feltételez. Egy: Gyurcsánynak fogalma sincs arról, hogy az a bizonyos nyolcszáz össz-kilométeres autósztráda vajon milyen hosszúsági szakaszokból adódik össze. Kettő: nincs tisztában a KRESZ által előírt maximális sebességhatárokkal. Aki mást mond, az bizony nem mond igazat… Mondom, az évértékelő (? – kérdéses, hiszen ő cáfolta, hogy erre készülne, Szili viszont így konferálta fel…) beszéddel nem is nagyon érdemes foglalkozni, legfeljebb annak visszhangjaival. Például a Népszabadság kommentárjával, amely – egyebek közt – így fogalmaz: „A politikát lassan leváltja a politikai kommunikáció, a politikai rivális helyébe a sértő személyeskedés lépett - mondta Gyurcsány Ferenc, miközben szavait derültség és - nyilván gúnyos hangvétellel - helyeslés is kísérte az ellenzéki padsorokból.” Miért feltételez „nyilván gúnyos hangvételt” a tudósító? Avagy a miniszterelnök bocsánatkérési vesszőfutásait máris felejtsük el…? Avagy nem volt „borítékolható” Kuncze Gábor sértő mondata: „Gyurcsány Ferenc magasra tette a lécet, Áder János pedig néhányszor átsétált alatta"? Csak remélni merem, hogy a kormányfőnek látszó személy másnapi rádióinterjújában Kuncze felé adresszálta ezt a mondatot: „Én úgy látom, hogy egy-egy viccért lassan egy politikus odaadja a lelkét, egy-egy jó fényképért hajlandó feláldozni mindent.” De térjünk is át erre a rádiószózatra, hiszen ebben esszenciáját adta annak: mit is tart a legfontosabbnak pillanatnyi politikai gondolatai közül. Nézzük tehát, annak jegyében, hogy „merni kell nemet mondani a féligazságokra és a velünk élő hazugságokra”. (idézet Gyurcsánytól.)
„Ha nem jött volna kormányváltás, ma nem ilyen lenne az adórendszer. Átszabtuk a gazdagok és a kevéssé tehetősek felelősségvállalását? Átszabtuk” – állítja. Hogyan, kérdem én. A kétkulcsos személyi jövedelemadó rendszerében mi is a lényeg? Tizennyolc és harmincnyolc százalékos a személyi jövedelemadó; a magasabb kulccsal 1,5 millió forintos jövedelem felett kell adózni. Lefordítva: a két sávot elválasztó másfélmilliós jövedelmet havi bruttó 125 ezer forintos fizetéssel lehet elérni; az ennyit, vagy ennél kevesebbet keresők fizetnek tizennyolc százalékos adót. Hazavihetnek úgy kilencvenegynéhány ezret, euróban kicsit több mint háromszázötvenet; ami – hát, ugye, nem valami sok… Most nézzük azokat, akik havi bruttó százhetven körül keresnek. Az ő nettójuk néhány ezer forinttal haladja majd meg a havi százezer forintot – egetverő különbség tehát valóban nem lesz, de a szegénység kerül egy nevezőre. És illesszük ide Gyurcsány ugyanezen interjúban, de más kérdésre, mondott szavait: „Azért nem volt ez kibékíthető 2002-2003-ban, mert 20 százalékkal növekedtek a jövedelmek, a 20 százalékot már a 4 százalékos növekedésből nem lehetett finanszírozni.” Az akkori gazdasági kormányprogramról beszél, a félreértések elkerülése végett. Több nagy tanulsága is van. Az egyik: valaki újólag is elismeri, hogy a szocialisták csak egy minden realitást nélkülöző ígéretcsomag hazugságával nyerték meg a választást. A másik: az ötvenszázalékosnak hazudott emelés is csak húsz százalékos jövedelem-növekedést jelentett. A harmadik: most ki-ki számoljon utána annak, hogy mennyibe is került neki és munkáltatójának az akkori emelés? Most, hogy egy magasabb adósávba kerülve is alig, vagy egyáltalán nem keres többet…
„Bevezettük a Fészekrakó programot? Igen” – folytatja Gyurcsány a keddi rádió-dialógban. Pozitívumként említve egy olyan lakástámogatási rendszert, amely nem csak, hogy egyértelmű visszalépés a polgári kormányéhoz képest, hanem a lakáspiac résztvevői szerint sem jár igazán „vérpezsdítő” hatással. Hallgassuk tovább hosszú Ferkót: „Meg tudtuk akadályozni, hogy egy nagyon rossz kettős népszavazásban rossz végeredmény szülessen, amit mi rossznak tartottunk?” Ismét ünnepli azt, ami egy önmagát magyar miniszterelnöknek valló ember számára nem okozhat örömet… „Képesek voltunk-e, hogy másként viszonyuljunk nagyon fontos dolgokhoz, 1956-tól, az állam-egyház viszonyáig bezárólag. Ezek nagyon izgalmas politikai kérdések, amelyek nem kerültek volna így napirendre, ha nincsen kormányváltás.” Mire gondol e másként viszonyulás alatt? Felerősítették a forradalom reform-kommunista „ihletettségének” kizárólagosságát, és a korábbinál is hevesebb támadás alá vették az egyházak belső életét és társadalmi szerepvállalásának érvényesítését.
Úgy nagyjából ennyi a gyurcsányi évértékelés.
Mit is mondott még ez az úr a miniszterelnöki hivataltól? „Ennél a dolog lényegesen egyszerűbb. Mi úgy döntöttünk 2002-ben, hogy többet fogunk költeni autópályák fejlesztésére, nyugdíjakra, közalkalmazottak fizetésére, otthonteremtésre, családtámogatásra. Ilyenkor mindig az a kérdés, hogy az-e a probléma, hogy hitelt vettünk fel, azaz vegyünk vissza, akkor a juttatásokból, vagy más a probléma? Azt kérem mindenkitől, hogy döntse el, a hiteleket akarja csökkenteni, vagy többet akar költeni. Beszéljünk egyenesen.”
Igen. Beszéljünk egyenesen. Arról beszéltek-e a szocialisták 2002-ben, hogy emeljük a fizetéseket ötven százalékkal, mert erre vannak megszerzett gazdasági tartalékaink, vagy arról, hogy emeljük a fizetéseket ötven százalékkal, mert erre a célra komoly hitelösszeget ajánlottak fel számunkra? Szavazzatok ránk, mert mi emeljük a fizetéseteket, legfeljebb később visszaköhögitek a közterhekben…
És, persze, ott a fény az alagút végén. „Nézze meg, hogy hol épül Európa egyik legnagyobb filmstúdiója! Furcsa lett a világ. Olyan új iparágak termelnek nagyon sok jövedelmet, amelyekről nem is hallottunk tíz évvel ezelőtt” – lelkesít rádiószózata végén Gyurcsány. Aki eddig, szavai szerint, korábban még sohasem hallott a filmipar milliárdosairól, talán még moziban sem volt. Spongyát rá. Én viszont mindeddig azt hallottam, hogy ezt az etyeki stúdiót Andy Vajna építteti. És sem, mint „új iparág”, sem, mint lényeges bevételi forrás, nem szerepel a gyurcsányi nemzeti fejlesztési tervben.
Tamási Orosz János
.
