2005. január 02. vasárnap 21:35
Számvetés 2004
Miért nem „csináltunk történelmet” december 5-én?
Nagy történelmi feladatokat nem lehet megvalósítani lelkesedő és minden áldozatra kész tömegek, és: rátermett vezérek nélkül. A tömegek, illetőleg pontosabban: a közösségek (népek, nemzetek, osztályok) csak akkor alkalmasak arra, hogy „történelmet csináljanak”, vagyis arra, hogy történelmi eszméknek megadják a kellő egyetemességet és átütő erőt,
ha igazán közösségek,
ha köz-szellem és köz-akarat járja át őket,
ha az egyéni és osztálybeli ellentétek dacára tudnak mint ember érezni és
akarni;
ha a különérdekek háttérbeszorításával tudják igenelni a nagy közös
történelmi eszmét és megtudják hozni a megvalósításához szükséges nagy
áldozatokat.
Ennek a kornak a legtöbb fia, - a vezéreket sem véve ki – csak azt látja és szenvedi és vívja szélmalomharcaiban, hogy a mai társadalom testén ezer repedés van, hogy egyre atomizálódik és mállik, még őselemeiben: a családban és a folytatódni akarásban is. Egyesek és családok, osztályok és pártok, nemzetek és államok szemérmetlenül csak a magukét keresik, sokszor a legelemibb köztisztesség és lelkiismeret sutbavetésével. A hivatalos és öncsinálta vezérek a komor történelmi konstellációban legföljebb a konjunktúrát látják meg, és a kispolgári önzés vétkes naivitásával vagy az utánunk a vízözön cinizmusával banketteznek, míg világok vonaglanak halálos kínban.
A december 5-e előtti napokban több helyen felbukkant a gondolat: csináljunk történelmet. A felvetés jogos volt, az IGEN szavazatok győzelme a trianoni sebekre olyan gyógyírt adott volna, amely jogossá tette volna a nagy szavakat. Írásom első két bekezdése azonban pontosan megmutatja, hogy a kísérlet kudarcra volt ítélve. Nincsenek ma Magyarországon minden áldozatra kész tömegek. A trianoni sebek ott égnek minden határon túli magyarban, de - bár kimutathatók, - már nem okoznak panaszt a maradék ország könnyen felejtő polgárainak. Ők nem érezték, hogy gyógyulásra szorulnának, és nem voltak készek a gyógyításra sem. Az értő és nemzetét féltő politikus tudta ezt. Ám amikor a vásári kikiáltók, az érzelmek húrjain lovagolva belekergettek az országot a népszavazásba, a fellelős vezetők mindent megtettek az IGEN győzelme érdekében. A hivatalos és öncsinálta vezérek viszont meglátták a konjunktúrát és példátlan hazugságkampánnyal félrevezették az embereket. A bajt ugyan a népszavazás kezdeményezői váltották ki, de nem ők okozták. Arra a tisztességtelen becsapósdira ugyanis, amit a „hivatalos és öncsinálta vezérek” elkövettek minimális tisztességgel rendelkező ember nem számíthatott.
Három tanulságot érdemes magunkkal vinnünk:
- Jobb, ha a politikát a politikusokra hagyjuk, s a civil világ most teljesen megbukott.
- Próbáljuk megértetni minél több embertársunkkal, hogy a jelenlegi hatalom minden képzeletet felülmúló aljasságra is képes, ha vélt vagy valós önérdeke vezeti. Hányszor kell még megtapasztalnunk, hogy nem jön a „23 millió román”, ahhoz, hogy végképp hiteltelenné váljanak?
- A harmadik tanulság kimondása előtt el kell árulnom, amit az értő olvasó eddig is sejtett, hogy e kis írás elején lévő két bekezdés nem az én művem. Schütz Antalnak 1931-ben írt sorairól van szó. A MA SODRÁBAN című írás két részletét használtam fel, egyrészt azért, hogy jobban megértsük a december ötödikei kudarc okait, másrészt azért, - s ez a harmadik tanulság, - hogy buzdítsak a korábbi korok gondolkodóitól való tanulásra. Schütz fenti tanításának ismerete sok kíntól menthette volna meg nemzetünket.
Surján László
Vissza a kezdőlapra