2005. március 14. hétfő 21:01
Traktormentes március 15-e
Mit kezdjenek a kormányoldalon a gazdatüntetés végével? A háromheti kifárasztás nem volt eredményes. A kormányoldal meglepve észlelte a gazdák növekvő elszántságát, a demonstrációban résztvevők számának növekedését, a tucatnyi helyen keresztbeforduló traktorokat, elővarázsolták hát Dél-Koreából a miniszterelnököt, aki rábólintott az előkészített megállapodásra.
Nos, már hétfőre megszülettek az első ötletek: A Népszava 7. oldalán Dési János Uszítók veresége címmel azt állítja, hogy a megállapodás politikailag a legnehezebb helyzetbe azokat sodorja, akik hangosan és kitartóan uszítottak e tárgyban. Mit mondanak most azok a Fidesz-vezetők, akik már el is készítették saját költségvetési módosításukat, amely az egyedül üdvözítő megoldást jelenthetné a kormányzati ’luxuskiadások’ lefaragásával? Nos egy valamiképp is kiegyensúlyozott újságírónak nem a Fidesz költségvetés tervezetét kellene lobogtatniuk, hanem Gyurcsány felesleges és nevetséges riogatását a családi pótlék megszüntetéséről, az adók emeléséről. S ha nem épp ezekről a szarvashibákról akarnák a bértollnokok elterelni a figyelmet, akkor arra is rájönnének, hogy uszítani - épp a fentiekhez hasonló megosztó ötletekkel éppen a kormányoldal uszított. Ám még a mérhetetlenül elfogult Dési sincs abban a helyzetben, hogy ne ismerje el: egy kézfogástól és egy aláírástól azért még nagyon sok minden nincs ám rendben.
A Magyar Hírlap Szabad a gazda című szerkesztőségi cikke Gyurcsányt tömjénezi. A történet vége szerintük egy sajátos következtetés: „legyen bármekkora a baj, minden megoldódik, ha a miniszterelnök itthon van." Gyurcsány Ferenc hazajövetele előtt már éppen kezdett mindenki kétségbe esni, a tárgyalások megszakadtak, a munkagépek keresztbefordultak az utakon, a tömegoszlatást gyakorolták, amikor jött, s békét csinált. Van azonban a cikkben néhány reálisabb utalás is. "Valószínű persze, hogy ugyanezt megtehette volna csütörtökön is, Szöulból, telefonon, de az mégsem lett volna az igazi. Bár az is lehet, hogy csak itthon mérte fel, milyen kockázatokkal járna, ha holnap úgy beszél a Múzeum-kertben, hogy közben a kiskörúton traktorok pöfögnek.” Miként Dési, úgy a Magyar Hírlap sem meri eltagadni, hogy ez még nem a Kánaán: néhány hónapon belül a gazdáknak a mostaninál sokkal súlyosabb problémával kell majd szembenézniük, akkor pedig félő, hogy ismét mennek az utcára, jönnek Pestre. A lap nem konkretizálja, mi lesz a mostaninál sokkal súlyosabb ügy. Mi egyet látunk: azt,. hogy ez a megállapodás is a korábbiak sorsára jut: nem fogják maradéktalanul végrehajtani.
Hétfő hajnalban a szabályos rendben kivonuló traktorsorok láttán többekben gazda ellenes hangulat született: Ők miért kapnak ilyen-olyan támogatás, én miért nem kapok? - morfondírozott egy a feltartóztatás miatt morózus taxis. Egy másik úgy vélte, hogy "a demonstrálók többsége nem is tudta, miről van szó, vezetőik meg elsősorban a saját pecsenyéjüket sütögették." Jól működött hát a kormányoldal suttogó propagandája, de érdekes volt, hogy senki nem tett egyenlőségjelet a Fidesz és a gazdák közé - a kormánypárti bértollnokokat és az MSZP néhány politikusát leszámítva.
A világháború alatt bombamentes jó éjszakával köszöntünk. Most örömömre traktormentes március 15-ére ébredtünk, s reméljük, a kormány tanult a történtekből. Talán nem fogja túlfeszíteni a húrt, sem az áfa visszatérítéseknél, sem az egyetemi kényszerleépítések területén. Bár ki tudja: az egyetemi tanárok udvarán nem állnak erőgépek.
Surján László
.
