2005. január 08. szombat 23:09
Wass Albert fiát is ünnepelték
A Várban található Litea Könyv- és Teaszalon, Bakó Annamária boltja, már nagyon sok kiemelkedő rendezvénnyel szolgálta a kortárs kultúrát. Itt ünnepelték meg először nyilvánosan is Wass Albert születésnapját; s tették ezt most is, pénteken délután. Az ünnepségen a család is képviseltette magát; természetesen kihasználtuk az alkalmat, és megkérdeztük őt; sietősen bár, hiszen idejük szűkre volt szabva; néhány aktualitásról.
„Nagyon örülök annak, hogy itt lehetek, ennyi ember között. Nagyon meghat, hogy édesapám kilencvenhetedik születésnapját ilyen sokan és ilyen szépen ünneplik, együtt, ennyien. Édesapám mindig azt mondta, hogy ha az egész világ el van rontva, egy becsületes ember mindig megmentheti… Itt, most, sokkal többen vannak. A családunk egyébként épp ezért kért egy budapesti kiadót arra: gyűjtsék össze Wass Albert magyarországi és erdélyi levelezéseit, kapcsolatait, hiszen egyre többször döbbentünk rá arra: milyen sokan szerették, tisztelik, és milyen sokan ápolják az emlékét, küzdenek – ahogyan e kötet címe is mondja – Wass Albert igazságáért.” – felelte kérdésemre, meghatottságával láthatóan küszködve, Wass Miklós, az író öt fia közül a középső. Majd a szerzői jogok körüli vitás helyzetekre utaltam, s ő elkomorodva fakadt ki. – „Olyan felháborító hazugságokat kell hallgatnunk, hogy immáron elhatároztuk: az évek óta tartó békés rendezési kísérleteinket peres útra tereljük. Ugye, Szász Lóránt azt állítja, hogy ötezer dollárért vette meg Wass Albert összes művének szerzői jogát – mert Wass Albert éhezett. Ez teljes hazugság. Wass Albert nem éhezett; egy csodálatosan szép floridai házban lakott, az ottani egyetem professzoraként dolgozott, ennek nyugdíjából élt, de ezen kívül a gyermekei mindig segítségére voltak. Sőt, Géza fia vele lakott, s a papa valamennyi számláját ő fizette. Wass Albert legnagyobb öregkori fájdalma egyébként az volt, hogy nem látta a könyvei sorsát. Magyarul írt, de nem tudta elérni az otthoni, magyar olvasókat. Ezt fájlalta – de hogy éhezett volna, az egy nagyon szégyenletes hazugság… A per első lépéseként egyébként hamarosan az újságokban közölni fogjuk azokat a szerződéseket, amelyet Wass Albert kötött magyarországi kiadóival. Ezekből egyértelműen kiderül majd: szó sincs a jogok kizárólagos átruházásáról – ellenétben azzal, amit e kiadók állítanak. Eddig a család próbálta elkerülni a pert, hiszen született egy megállapodás arról, hogy a befolyó honoráriumokból egy erdélyi árvaház épül fel és működik. De eddig még egyetlen fillért sem utaltak a kiadók, erre a célra sem. Egyetlen cent „royalti” sem érkezett, s ezt – tekintettel az életmű megjelent köteteinek nagyságrendjére – rendkívül furcsálljuk.”
„Hozzátartozik az igazsághoz” – folytatódik a történet – „hogy a pertől eddig azért is tartottuk távol magunkat, mert – mivel a szóban forgó szerződések az Államokban köttettek – rendkívül drága a jogi procedúra. Egy amerikai ügyvéd tiszteletdíja, egy ekkora ügyben, a százezer dollárt is elérheti – s a család eddig úgy gondolta, hogy inkább az időközben felépített erdélyi árvaházat működtetik, ahogyan eddig is tették. De most már elkerülhetetlen a per, hiszen nem csupán arról van szó, hogy nem fizetnek szerzői honoráriumot, hanem eljárásukat Wass Albertet és a családját lejárató hazugságokkal is megpróbálják alátámasztani…” – Tekintettel az idő rövidségére – beszélgetésünk a megemlékezés előtt zajlott – nem tudtunk jobban elmerülni a részletekben. De ígéretet kaptam arra, hogy a részletekről, a per, vagy az esetleges megegyezés fejleményeiről, folyamatos beszámolót kapok majd. Így arról olvasóink is tájékozódhatnak. De ebben az ügyben még egyéb meglepetéseket is tartogatunk számukra… Végezetül arról kérdeztem a család képviselőjét: Wass Albert hogyan reagált volna a kettős állampolgárságról szóló népszavazás „eredményére”. Vajon felragadta-e volna ismét a tollat?
„Ő mindig úgy gondolat, hogy aki magyarnak született, az, éljen a világ bármely pontján, magyar is marad. Mindig tudnia kell, hogy ő magyar – és mindig tudni kell róla, hogy ő elsősorban magyar. Sok hazugság volt ebben a kampányban… A lelki összetartozás egy olyan kötelék, amelyet nem szabad szétszaggatni. És nem váltható politikai aprópénzzé…” – szomorodik meg Wass Miklós hangja… - Sokan azt gondolják, hogy ha egy alacsonyabb életszínvonalú országból sokan költöznek át a magasabb életszínvonalat biztosító országba – Erdélyből Magyarországra, vagy akár Mexikóból az Egyesült Államokba - akkor ez lehúzza a befogadó ország gazdasági helyzetét. De ennek épp az ellenkezője igaz, például Amerikában. Sokan érkeznek oda szegény országokból, de olyan hatalmas álmokkal, amelyek megvalósítása során gazdagabbá teszik az országot. Kreativitásukkal, munkaerejükkel, céltudatosságukkal. Erősítik az országot, pedig „csak” második hazájukként választják. Hát mit és hogyan felelnének egy ilyen helyzet kihívásaira azok, akik hazatérnek, szívükkel, lelkükkel, érzelmeikkel, és nem utolsósorban a közös kultúra kincseivel?
