2005. június 14. kedd 22:52
Küzdelem a szegénység ellen a fenntartható fejlődés érdekében
Az Európai Parlamentben munkacsoporti szinten jelen van az "ATD Quart Monde" (angolul "ATD Fourth World", "Negyedik Világ") mozgalom, amely képviselők illetve munkatársaik bevonásával igyekszik céljait valóra váltani.
Az "ATD Negyedik Világ" mozgalom a szegénység és a társadalmi kirekesztettség ellen tevékenykedik nemzetközi szinten. A mozgalom vallástól és politikai hovatartozástól függetlenül működik. 1957-ben Joseph Wresisnki atya alapította néhány családdal együtt, akik egy Párizs környéki (Noisy-le-Grand) hajléktalan táborban éltek.
A mozgalom 1968-ban kapta a "Quart Monde", magyarul "Negyedik Világ" nevet: ők a világ legszegényebbjei, akik nem hajlandók saját maguk és mások nyomorába beletörődni. A kifejezés a francia forradalom idejéből származik, amikor negyedik rendnek nevezték a társadalom legszerencsétlenebb, legszegényebb rétegét, amelynek érdekeit nem képviselte senki.
Az alapító atya szemléletét vitték tovább utódai: a szegénység elleni harcot a családok támogatásában látják a legeredményesebbnek, hiszen ilyen módon a jövendő generációk esélyeit növelik.
A mozgalom világszerte kezdeményez programokat: Európában, Afrika egyes országaiban, Észak- és Dél-Amerikában, valamint Ázsiában. Tevékenységüket a következő pontokban lehet összefoglalni:
- A mozgalom,
terepmunkájában, a szegénységben élő családokkal együttműködve a következő
célkitűzéseket igyekszik megvalósítani:
- a családtervezéshez szükséges feltételek biztosítása (emberhez méltó lakhely, a megélhetéshez szükséges minimum joga, az egészséghez való jog stb.);
- a tudáshoz való hozzáférés: a tudás megosztása és a modern technológiához való hozzáférés biztosítása;
- a közéletben való részvétel és kommunikáció tanítása: jogaik védelmének érdekében, a családok és minden polgár közti párbeszéd tanítása.
- A legszegényebb családok bevonásával felméréseket készítenek annak érdekében, hogy feltárják a szegénység okait, és megoldásokat találjanak annak felszámolására.
- A mozgalom nemzeti illetve nemzetközi szinten arra törekszik, hogy minél több közintézménybe eljussanak célkitűzéseik, és partnereket találjon azok megvalósítására. Így képviseli az ATD Negyedik Világ Mozgalom a legszegényebb családokat többek közt az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsában, az Európa Tanácsnál, az Európai Bizottságban és az Európai Parlamentben.
Június 9-én, Brüsszelben, az ATD Negyedik Világ sajtónyilatkozatot adott ki, amelyben aggodalmát fejezi ki a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos célkitűzések eredményességével kapcsolatosan. A mozgalom internetes elérhetősége:
A nyilatkozat magyar fordítása:
Sajtónyilatkozat
2005. június 9.
|
A fenntartható fejlődés feltétele a szegénység megszüntetése Európában és a világban |
A fenntartható fejlődéshez szükséges a szegénység felszámolása Európában és az egész világban
2005. május 25-én az Európai Bizottság elfogadott egy nyilatkozatjavaslatot a fenntartható fejlődés fő irányvonalairól. Ez a nyilatkozat alapja lesz a fenntartható fejlődés stratégiájának újragondolásának, amely a 2001-es Göteborgi csúcson született.
A stratégia ismertetésekor a Bizottság akkori elnöke kijelentette: " A fenntartható fejlődés nem választási lehetőség, hanem kötelesség. Arról van ugyanis szó, hogy olyan világot hagyjunk gyermekeinkre, unokáinkra és a jövő generációkra, amelyikben érdemes élni, egy igazságosabb társadalmú és tisztább, egészségesebb környezetű világot. Ezt kötelességünk teljesíteni."
Akkoriban minden európai intézmény az Európában és a világban levő szegénységet és társadalmi kirekesztettséget látta legfőbb veszélynek, amely ellen küzdeni kell annak érdekében, hogy a fenntartható fejlődés megvalósítható legyen.
Mára a szegénység nem tűnt el, és nem is csökken.
A szegénységben élő emberek nem érzékelik, hogy helyzetük javulna, és attól tartanak, hogy gyermekeik és unokáik sem fognak jobban élni.
Ahhoz, hogy a társadalmaink tartósan fejlődjenek, annak egyik legfőbb feltétele az, hogy megteremtsük a valódi egyenrangúság és egyenjogúság feltételeit. Ehhez az szükséges, hogy az európai társadalom elismerje, sokan nem rendelkeznek az alapvető jogokkal. Eszközben, támogatásban és időben többet kell adni azoknak, akik szegénységük miatt kevesebbet kaptak.
Nő az egyenlőtlenség és a szegénység, ami törést jelent a társadalmakon belül - erre utaltak a szegény térségekben élő franciák az Alkotmányról való népszavazás alkalmával.
Sok fiatalnak nincs jövőbeli kilátása. Úgy látják, hogy kénytelenek életüket úgy leélni, hogy nem dolgozhatnak, nem tehetik magukat hasznossá, nem képezhetik magukat, ahelyett hogy mint a többi állampolgár, részt vennének a társadalom életében. Milyen jövője lesz azoknak a gyermekeknek, akik szüleiket egész életükben munkanélküliként láttak? Legjobb esetben gyakorlatok és képzések sorát kínálják nekik, ami azonban nem vezet sehová, vagy legrosszabb esetben a tétlenség és a fölöslegesség az, ami jut nekik.
Mindent meg kell tehát tenni annak érdekében, hogy ezek a fiatalok valóra válthassák életük tervét. Ennek érdekében hosszú távra kell tervezni, be kell fektetni életpálya-orientáló kísérő programokba, és biztosítani kell, hogy ezekhez a hátrányos helyzetű személyek is hozzáférjenek.
A nyilatkozat-tervezetében a Bizottság nem válaszol kielégítően arra a szükségletre, hogy megoldásokat kell találni minden olyan tényezőre, amely veszélyezteti a fenntartható fejlődést.
A nyilatkozatban a fenntartható fejlődés egyik fő céljaként szerepel a "társadalmi egyenlőség és kohézió", amelyen azt érti, hogy "egy olyan demokratikus, egészséges, biztonságos és igazságos társadalom kialakítása szükséges, amely tiszteletben tartja az alapvető emberi jogokat és a kulturális sokszínűséget, és amely biztosítja az esélyegyenlőséget, és küzd mindennemű megkülönböztetés ellen".
A nemzetközi mozgalom ATD Quart Monde örül ennek a célkitűzésnek. Úgy véli azonban, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztettség veszélyére adott válasznak meg kell nyilvánulnia a végső célkitűzésben: a nyilatkozatban szerepelnie kell, hogy "cél a szegénység és a társadalmi kirekesztettség felszámolása Európában és az egész világban".
A szegénységben élő személyek mára nem hisznek olyan célkitűzésekben, amelyek bár hosszú távúak, idővel mégis gyakran más irányt vesznek. Nem hisznek az ehhez hasonló célkitűzésekben, programokban, amelyek eredményei nem érnek el hozzájuk, ugyanis azok csupán a szegénység "csökkentésére", nem pedig annak teljes "megszüntetésére" törekednek.
.
Vissza a kezdőlapra