2005. május 24. kedd 22:30
Eperjes Károly Egyesült Államok-beli körúton
20. századi magyar istenes versek
Prédikációt hallottunk? Vagy irodalomórát, előadást, monodrámát? A prédikátor, irodalomtanár, előadó, illetve színész a munkáját végezte? Vagy a saját keresztény hitéről beszélt, hogy a világ jobbítása érdekében azt megossza velünk?
A Jászai Mari-díjas és Kossuth-díjas Eperjes Károllyal, Magyarország egyik legjelentősebb színművészével a Független Magyar Református Templomban találkozhattak a New York-i magyarok az „Istent kereső 20. századi magyar költők” rendhagyó összejövetelen.
Verseket gyűjtött egybe, amelyek a legjobban segíthették őt tiszta gondolatok megalkotásában az Istenhez vezető úton. A tiszta gondolatok tiszta szerkezetet követelnek, ez jellemezte az előadást is. Három rész, három egymást kiegészítő téma: a tudat (szabad akarat), a lélek (megtérés) és a szellem (a lét végső értelmét kereső versek). Rendhagyó volt ez a délután nemcsak azért, mert mintegy ránk omlott a szép magyar beszéd – erre, Amerika felé ez nem olyan gyakori, mint Magyarországon – , hanem azért is, mert a verseket elemezte. Értelmezte őket. A bibliához fordult ő is, akárcsak a költők, akiket kihívott. „Isten rajtad végtelen könny, Isten benned végtelen mosoly” – írta Weöres Sándor. Eperjes feldolgozásában is így áll szemben egymással az öntörvényű ember és az Isten-törvényű ember.
Tulajdonképpen ezzel szembeállítások sorozatát indította el a főleg Ady Endre, József Attila és Pilinszky János verseiből való válogatás során. Úgy tűnik, mély vallásos hite nem öncélú (hiszen megosztotta velünk, sőt színészi játékkal is színezte a versmagyarázatait), hanem magasabb rendű – azt ne mondjam isteni – érdekeket szolgál. Arról van szó, hogy Eperjes Károly a körülötte levő világot és azok jelenkori jelenségeit jobban megérti keresztény emberként.
Humort sem nélkülöző ki-beszólásai (amiért, nem tudom mi okból, minden alkalommal elnézést kért) nagyon keményen kritizálták a mai magyarországi politikai helyzetet is. Ostorozta az egoizmusra épülő izmusokat, így a liberalizmust, a bolsevizmust, a nacionalizmust és a globalizmust. A nemzetet egybe kell fogni, hangsúlyozta, és ez liberális és nacionalista módon nem megy. „...imádni az Istent, és egymást szeretni” – írja Ady a Karácsony című versében. Ismerős gondolat: szeresd uradat, Istened, szeresd felebarátodat. Ennek kapcsán utalt a 2004. december 5-i csúfos kimenetelű magyarországi választásokra, amelyet „lelki Trianonnak” nevezett. Szabó Lőrinc szavai is kétségbeesve visszahangzanak ma a Hazám, keresztény Európa című művében, hogy vajon Európa elbírja-e még az Istent, a szeretetet és a békét?
Eperjes elmondta, hogy Magyarország lakosságának 72 százaléka megkeresztelt ember. Ennek azonban csak 12 százaléka gyakorolja a vallását. „Ha annyian mentek volna szavazni decemberben, mint ahányan shoppingolni voltak ugyanakkor...” – elmélkedik hangosan, és hevesen támadja az egység hiányát; az Isten, a család és a haza egységét. Hangsúlyozta, hogy ha bármelyikük előtérbe kerül, vagy helyettesíteni kívánja a másik szerepét, az egység felbomlik: az sem jó, ha egy családtagot (gyereket vagy apát) istenként imádnak; az sem jó, ha a hazát istenként imádják, az a nacionalizmus. A többi „internacionalista” világőrületről, mint amilyen a drog, abortusz, ózonlyuk stb. nem is beszélve.
Így fejtegette Eperjes Károly az egység lényegét. Az elme és a szeretet egységét. Pilinszky János versei felé kalandozva egyre elméletibb és bolnyolultabb lett a versek feldolgazása. A lényeg kicsillogott: van Teremtő és hozzá visszaút. Elmegyünk kutatni, mint tette József Attila és Ady is, de visszatérünk hozzá. Visszatérünk Istenhez és hazához. Mert hiába húzták ki József Attila, Móra Ferenc és Fekete István alkotásaiból is azokat a keresztény morálra utaló sorokat, amelyek nem feleltek meg profán politikai céloknak, azért „Az Isten itt állt a hátam mögött s én megkerültem érte a világot”.
Niemetz Ágnes
NEW YORKFotók: Győrffy Gabriella www.gimagine.com
József Attila:
Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
..................................
..................................
Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.
Úgy segített, hogy nem segíthetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Úgy van velem, hogy itt hagyott magamra.
Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.
Jobb megijedni, mint félni - interjú Eperjes Károllyal
