A következő napokban részletekben közreadjuk Varga Imre beszélgetését Tamás Gáspár Miklóssal

A következő napokban részletekben közreadjuk Kengyel Ákos a Budapesti Corvinus Egyetem Világgazdasági Tanszék Európai Tanulmányi és Oktatási Központja docensének írását

A több részből álló cikk majd egybefüggően is olvasható lesz az "Olvasnivaló" rovatunkban.

3. rész

3. A versenyképesség javítása: az 1a. költségvetési kiadási fejezet értékelése

A 2007-2013 közötti időszak költségvetési kiadásainak 1. fejezete a fenntartható növekedés elnevezést kapta. A fejezet kiadási tételei az EU növekedés-orientált, dinamikus tudásalapú társadalommá alakítását és a kohézió erősítését szolgálják. A 7 év során összesen 471,5 milliárd euró állna rendelkezésre az 1. fejezet finanszírozására. Ezen belül a versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért című 1a. költségvetési alfejezetre 132,8 milliárd eurót irányoztak elő.

Az 1.a költségvetési alfejezet lényegében az európai gazdaság versenyképességét leginkább befolyásoló belső politikák finanszírozását tartalmazza, amelyek a lisszaboni stratégiában megfogalmazott célok eléréséhez szükséges területeken nyújtanak támogatásokat. Ezek a kutatás-fejlesztési politika, a transzeurópai hálózatok kiépítésének támogatása, az oktatási-képzési politika, a szociálpolitika, és egy új Növekedési és Kiigazítási Alap felállítása[11]. Ezek a kiadási tételek a jelenlegi költségvetési időszak utolsó évében, 2006-ban az összes kötelezettségvállalás 7,3%-át érik el, a következő 7 éves költségvetés utolsó évében, 2013-ban már a kötelezettségvállalások 16,3%-át tennék ki. A hangsúlyeltolódás tehát figyelemre méltó, ugyanakkor továbbra is megkérdőjelezhető, hogy miért marad ilyen alacsony szinten az unió versenyképességét leginkább meghatározó kulcsfontosságú területeken a kiadások aránya. Kiváltképp a kutatás-fejlesztés terén lett volna szükség sokkal határozottabb uniós szintű szerepvállalásra.

Az 1a. alfejezet forrásai kapcsán fontos kérdés lehet az egyes tagországok részesedésének alakulása. Vannak olyan félelmek, hogy az alfejezet támogatásaiból elsősorban a fejlettebb tagországok részesülhetnek majd, mintegy ellentételezéseként annak, hogy a kohéziós támogatásokat biztosító 1b. alfejezet kiadásai a kevésbé fejlett tagországokat célozzák meg. Ezért is felvethető a valamilyen objektív jellemzők alapján meghatározandó országkvóták bevezetésének lehetősége – a hivatalos dokumentumokban ezzel kapcsolatos információ nem áll rendelkezésre.

Kutatás-fejlesztés

A Bizottság a kutatás-fejlesztési tevékenységek uniós szintű támogatására jelentősen megemelt kiadásokat tart szükségesnek. Az 1.a költségvetési alfejezet forrásainak 53%-át fordítanák erre a politikára, ami azt jelenti, hogy az unió GNI-jéhez képest körülbelül 0,1%-ot képvisel az uniós K+F-politikára fordított összeg. Tehát a következő időszakban is csak katalizáló szerepet és a nemzetközi együttműködés erősítését elősegítő szerepet játszhat ez a politika. A kutatás-fejlesztés finanszírozása meghatározóan nemzeti költségvetési és magánforrások bevonásával valósulhat meg a jövőben is.

A 7. Kutatási és Technológiafejlesztési Keretprogramban a következő célok támogatása kerül előtérbe:

2006	2007	2008	2009	2010	2011	2012	2013	Összesen
5,256	6,325	7,525	8,750	9,950	11,175	12,375	13,600	69,700	teljes kiadás
	20%	19%	16%	14%	12%	11%	10%	15%	átlagos évi növekedés
	1,069	1,200	1,225	1,200	1,225	1,200	1,225	159%	növekmény 2006-hoz képest

Az európai gazdaságot érő kihívások – és így a tudományos és műszaki kutatás előtt álló főbb célok is – időről időre változnak, mégis megfogalmazhatók olyan általános érvényű megfontolások, amelyek indokolttá teszik a kutatással kapcsolatos tevékenységek uniós szintű előmozdítását, a támogatott kutatási irányok tudatos meghatározását és a különböző tagországok intézményei közötti együttműködés kialakítását. A közös kutatás-fejlesztési politika fő feladata a vállalatok, kutatóközpontok és egyetemek magas színvonalú kutatási és műszaki fejlesztési erőfeszítéseinek ösztönzése, a közöttük kialakuló nemzetközi együttműködés támogatása.[12] Az uniós szintű támogatások eredményeként elkerülhetők a párhuzamosan folytatott kutatások, és összehangolhatók az erőfeszítések. A legtöbb esetben a kutatás túl nagy kockázatot és komoly tőkeráfordítást igényel, amire a vállalatok önmagukban nem mernek vállalkozni. Vagyis, ha nem kerülne sor tudatos beavatkozásra, akkor a piac önmagától „alulteljesítene”. A beavatkozás egyik alapvető célja az üzleti élet szereplői és a kutatóintézetek közötti együttműködést előmozdítása kell hogy legyen.

A tagországok közötti nagyobb mértékű együttműködés mellett több érv felhozható:

- Költségcsökkentés, többek között a méretgazdasági előnyök és a felhalmozódott tapasztalat kihasználásának köszönhető megtakarításokból;

- A technológiai eredmények nemzeti határokon átívelő hasznosításának lehetősége, ami azt is jelenti, hogy nincs szükség a magas kutatás-fejlesztési költségek megkétszerezésére;

- A kockázatvállalás megosztása, elsősorban az olyan nagy volumenű projekteknél, ahol a bukás kockázata is fennáll;

- A műszaki szabványok problémájának kiküszöbölése, ami abból adódik, hogy az új találmány szabványosítása már nem nemzeti szinten történik;

- Nagyobb piaci erő, ami azt jelenti, hogy az együttműködés eredménye valószínű, hogy nem fog a piac kis mérete vagy a piacokon való csekély jelenlét miatt elveszni.

Tehát számos érv szól amellett, hogy az uniós szintű támogatások hatására intenzívebbé váló együttműködés komoly előnyökkel járhat. Az EU szintjén folytatott kutatás-fejlesztési politika mellett természetesen továbbra is meghatározó szerepet kell hogy játsszanak a tagországok állami támogatási programjai, hiszen uniós szinten távolról sem áll rendelkezésre elég támogatási forrás ahhoz, hogy valamennyi szektor számára támogatási kezdeményezéseket lehessen indítani. Meg kell jegyezni, hogy annak ellenére, hogy a kutatás-fejlesztési keretprogramokra fordított kiadások az eltelt időszakok során fokozatosan emelkedtek,[13] a 2002-től 2006-ig terjedő időszakban rendelkezésre álló 17,5 milliárd euró is csak az EU költségvetésének 4%-át és az unióban folytatott kutatások 6%-át teszi ki.

A 2007-től 2013-ig tartó időszakban a Bizottság által javasolt összeg már a költségvetés 8%-át tenné ki, ami a jelentős részarány-növelés ellenére még mindig rendkívül szerény uniós szintű szerepvállalást tesz lehetővé. Ilyen uniós szintű támogatások mellett továbbra is nehéz lesz elérni, hogy az EU-ban átlagosan jellemző 2-%-os GDP-arányos K+F-ráfordítás 3%-ra emelkedjen. Legalábbis a várt 50%-os kiadásnövelésben igen csekély szerepet játszhatnak a költségvetésben biztosítandó uniós források a GDP 0,1%-a körüli nagyságukkal. Ebben az összefüggésben szinte értelmetlennek tűnnek az uniós kutatás-fejlesztési kiadások jelentős emeléséről szóló bizottsági viták és célkitűzések, hiszen a kívánatos ráfordítások biztosítása a jövőben is nagymértékben a magánszektor és a kormányok szerepvállalásán múlik.

Transzeurópai hálózatok fejlesztése

Az 1.a költségvetési fejezet másik fő célja az EU közlekedési-, energia- és távközlési hálózatainak fejlesztése. Az 1.a költségvetési fejezet kiadásainak 17%-át fordítanák erre a célra. A szállítási hálózatok többéves finanszírozásban részesülnének egy új rendelet alapján felállított eszközből. Az energiahálózatoknál a rendszerek összekapcsolására dolgoznának ki egy többéves programot. Ennek célja az ellátásbiztonság és a hatékonyság növelése. A Bizottság elképzelései szerint a jelenlegi gyakorlattal ellentétben nem csak megvalósíthatósági tanulmányok kidolgozását támogatnák, hanem a kivitelezést is. A Marco Polo és a Galileo programok továbbra is fennmaradnak (az előbbi a multimodális közlekedés és a kisebb nagyságrendű projektek támogatására, az utóbbi a műholdas navigációs rendszerek fejlesztésére irányul).

A Bizottság által felvázolt célok megvalósulása nagyon fontos lenne egy igazán integrált egységes piac hatékony működése szempontjából. A 2004-es és a 2007-es kibővülés tükrében még inkább alapvető fontosságú fejlesztendő területnek kellene lennie a transzeurópai hálózatokkal kapcsolatos beruházásoknak, hiszen ezek kapcsolják össze a különböző tagországok és régiók közlekedési, távközlési és energiahálózatait. Ezen hálózatok megfelelő kiépítettsége és kapcsolatai nélkül nem tud igazán jól működni a belső piac. A Bizottság által javasolt évi 3-3,5 milliárd eurós átlagos támogatási összeg nagysága azonban messze elmarad a szükséges fejlesztési források nagyságától.

Bár a Bizottság hangsúlyozza, hogy nem csak megvalósíthatósági tanulmányok és kivitelezési tervek támogatásához kíván hozzájárulni, ez az összeg egyáltalán nem játszhat jelentős szerepet az igen költséges beruházások finanszírozásában. Úgy tűnik, hogy továbbra is nemzeti költségvetési és magánforrások bevonásával lehet ezeket a nagyberuházásokat megvalósítani. A javasolt kiadásoknak a kohéziós politika keretében a Kohéziós Alapból finanszírozandó, ugyancsak a transzeurópai közlekedési hálózatok építésére irányuló támogatásaihoz való kapcsolódása nem világos. A Bizottság javaslataiból nem derül ki a bevezetett új kiadási tétel és a kohéziós politika közötti viszony. Ebből arra a következtetésre lehet jutni, hogy a javasolt új fejezetből a transzeurópai hálózatokhoz kapcsolódó beruházások terén valószínűleg a Kohéziós Alapra nem jogosult fejlettebb tagországok kapnának támogatást.

2006	2007	2008	2009	2010	2011	2012	2013	Összesen
1,175	1,675	2,200	2,725	3,250	3,775	4,275	4,800	22,700	teljes kiadás
	43%	31%	24%	19%	16%	13%	12%	23%	átlagos évi növekedés
	0,500	0,525	0,525	0,525	0,525	0,500	0,525	309%	növekmény 2006-hoz képest

[11] Ez utóbbit szinte kivétel nélkül elutasították a tagországok. Lásd: BruxInfo: Kezdődhet az álláspontok közelítése a pénzügyi tárgyalásokon. Pénzügyek, gazdaság. Brüsszel. 2005. február 22.

[12] Lásd: Kengyel Ákos: Kutatás-fejlesztési politika. In: Palánkai Tbor (szerk.): Az európai integráció gazdaságtana. Aula Kiadó. Budapest. 2004. 153-159. oldal

[13] Az 1984-1987 közötti 3,75 milliárd ECU-t kitevő támogatás 1987-1991 között 5,4 milliárd ECU-re, 1990-1994 között 5,7 milliárd ECU-re, 1994-1998 között 13,2 milliárd ECU-re, 1998-2002 között 14,9 milliárd euróra nőtt. Lásd: European Commission DG for Research: New Framework Programme Launched. A Fact Sheet. Brüsszel. 2002.