A következő napokban részletekben közreadjuk Varga Imre beszélgetését Tamás Gáspár Miklóssal

A következő napokban részletekben közreadjuk Kengyel Ákos a Budapesti Corvinus Egyetem Világgazdasági Tanszék Európai Tanulmányi és Oktatási Központja docensének írását

A több részből álló cikk majd egybefüggően is olvasható lesz az "Olvasnivaló" rovatunkban.

6. rész

- Európai területi együttműködés. A régiók határmenti, nemzetközi együttműködését támogatná az új 3. célkitűzés. Ez a célkitűzés a jelenleg közösségi kezdeményezésű programként működő Interreg-program tapasztalataira támaszkodna. A források 4%-át (14,2 milliárd eurót) költenék erre a célra. Bár kedvező fejlemény, hogy a határmenti együttműködés bekerült a célkitűzések közé, lényeges elmozdulásról mégsem lehet beszélni, hiszen a kohéziós politika forrásainak csak töredékét fordítanák erre a területre. Amikor régiók Európájáról és a határok megszűnéséről beszélünk, akkor nagyon lényeges szempont kellene, hogy legyen a természetes földrajzi, kulturális, gazdasági, történelmi kapcsolatok alapján szerves együttműködést kialakító határokon átnyúló régiók közös fejlesztési programjainak fokozottabb támogatása. Ez a 4%-os arány továbbra is azt mutatja, hogy az unió alapvetően az egyes tagországokon belüli régiókban gondolkodik.

2006	2007	2008	2009	2010	2011	2012	2013	Összesen
1,975	1,791	1,888	1,989	2,050	2,111	2,177	2,245	14,251	teljes kiadás
	-9%	5%	5%	3%	3%	3%	3%	2%	átlagos évi növekedés
	-0,184	0,097	0,101	0,061	0,061	0,066	0,068	14%	növekmény 2006-hoz képest

A bizottsági tervezet megjelenése óta eltelt időszak során a kohéziós politikára javasolt kiadásokról alakult ki a legélesebb vita a tagországok között. Ez annyiban érthető is, hogy az agrártámogatások mellett ez a kiadási tétel befolyásolja leginkább a tagországok nettó költségvetési pozícióit és a tehermegosztás ezen a területen sértheti leginkább az egyes országok érdekeit. A jelenlegi helyzet a szokásos erővonalak mentén alakul: a fejlettebb tagországok amellett, hogy a minél alacsonyabb összegű támogatások elérése a céljuk, azt javasolják, hogy a kohéziós támogatások fő haszonélvezői az új tagországok legyenek. A régi kevésbé fejlett tagországok ezzel szemben a minél magasabb támogatási összegek elérésében érdekeltek, minél kedvezőbb átmeneti támogatások fenntartásával. Ezek az országok lehetnek úgymond a fő vesztesei a 2007-től kezdődő időszak kohéziós támogatásai alakulásának. A harmadik érdekcsoportot az új tagországok alkotják, akik minél nagyobb összegű transzferekben szeretnének részesülni és kiállnak az egyenlő elbánás elvének érvényesülése mellett. Az egyelő elbánás azt jelenti, hogy 2007-től véget kell érnie annak az átmeneti időszaknak, amely a tagság első 3 évében kevesebb mint harmadát biztosította a régi kevésbé fejlett országok támogatási szintjének.

A 2005. április végén előterjesztett luxemburgi elnökségi javaslat mindenekelőtt a kohéziós politikára fordítandó kiadások csökkentésében látja a közös költségvetés kiadásai mérséklésének fő forrását. A javaslat mintegy 50 milliárd eurós csökkentést kíván elérni azzal, hogy a támogatásokra való jogosultságra a berlini csúcson elfogadott, 2000-ben bevezetett és a bizottsági javaslat alapján a következő költségvetési időszakra is fenntartandó 4%-os GDP-arányos plafont még szigorúbban korlátozná.[18] Az elnökségi javaslat értelmében a strukturális alapokból és Kohéziós Alapból származó transzferek nagyságára vonatkozó 4%-os felső határt csak az EU átlagos egy főre jutó GDP-je 40%-a alatti fejlettségi szinten álló országok számára tennék lehetővé. Efölött minden 5% után 0,1 százalékponttal csökkenne a transzferekre vonatkozó maximális plafon. Ráadásul a javaslat a korábbi elképzelésekhez képest kedvezőbb átmeneti támogatásokkal számol az eddigi fő haszonélvező országok esetében. A jelenlegi helyzet alapján az új tagországok a 4%-os plafon fokozatos csökkentését javasló új szabály bevezetését határozottan elutasítják.

Az új tagországok számára egyértelműen a 4%-os plafon változatlan fenntartása lenne alapvető érdek. Továbbra is tárgyalási téma lehetne viszont, hogy mi számít bele a 4%-ba (pl. európai érdekű projekt /TEN-hez kapcsolódó beruházás/, határmenti együttműködés, vidékfejlesztés ne számítson bele). Az esetleges kényszerű csökkentést csak akkor szabadna elfogadni, ha a meghatározott plafon esetében bizonyos területeket nem számítanának bele. Elsősorban a régi kedvezményezettek phasing out kifizetésein kellene megtakarításokat elérni, ez szolgálná a támogatásoknak a kevésbé fejlett országokra és régiókra való nagyobb koncentrálásának igényét is. Nem fogadható el, mert nem értelmezhető az a spanyol, görög vagy portugál érvelés, hogy ők lesznek a legnagyobb vesztesek, ugyanis éppen a támogatások hatására ők fejlődtek leginkább az elmúlt másfél évtizedben. Persze le kell mondaniuk eddigi támogatottsági szintjükről, de pont a fejlődés miatt nem indokolt a nagyobb arányú támogatás fenntartása. A támogatások célja az önjáró fejlődés beindítása, nem pedig a segélyfüggőség konzerválása.

A 4%-os keret biztosítása lényeges kérdés, de a kihasználására való képesség az igazán fontos: ha túl komplikált és nehezen teljesíthető szabályok vannak, akkor nehézségek merülhetnek fel a kihasználás terén. Éppen ezért látszólag technikai, de meghatározó jelentőségű kérdés, hogy mi lesz a támogatások felhasználására vonatkozó n+2 szabállyal[19]. A Bizottság rendelettervezete fenntartaná a strukturális alapok igénybevételére vonatkozó szabályt, sőt a Kohéziós Alapra is kiterjesztené.[20] Ez utóbbi semmiképp se lenne kedvező fejlemény. Az időbeli korlátnak természetesen van fegyelmező ereje, de ugyanakkor a nagyobb projektek időigényes előkészítése miatt az adott ország kicsúszhat a rendelkezésre álló időből és a pénzek egy része elveszhet.

A Kohéziós Alapnál, ha mindenképpen be akarnak vezetni időkorlátot, akkor legalább az n+3 szabályt kellene elfogadni. (A TEN-T esetében az EP szakbizottsága az n+3 javaslatot elfogadta.) A nagy projekteknél (környezetvédelem 25 millió euró, közlekedés 50 millió euró fölött) továbbra sem kerül bevezetésre időbeli korlátozás. Az elveszett, fel nem használt pénzek újra-felhasználásának módjáról is célszerű lenne valamilyen szabályozást elfogadni. A kohéziós politikai források társfinanszírozásának mértékéről is lehetne még vitatkozni: a főszabályként meghatározott maximum 75%-os uniós hozzájárulás mértéke miért ne lehetne meghatározott esetekben 80, vagy akár 85%.

További lényeges kérdés, hogy a strukturális alapok közötti átjárhatóságot a Bizottság rendelettervezete nagyban korlátozná, az egy alapból történő finanszírozást részesítené előnyben. Az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az Európai Szociális Alap által is finanszírozható projektek keresztfinanszírozási arányának a minél kedvezőbb megállapítása azért fontos, mert a javasolt 5%-os arány – amelyet a jelenlegi elképzelések szerint már 10%-ra emelnének fel – igen alacsony (akár 25%-ot kellene elérni). Ez lényeges kérdés lehet mindenekelőtt az oktatás és az egészségügy fejlesztése terén, mert – különösen az új tagországok esetében – nem csak a humáninfrastruktúra, hanem a fizikai infrastruktúra fejlesztése is alapvető szükséglet.

Különben az Európai Parlament jelentéstervezete is leszögezi, hogy a bővítések következményeinek és a regionális egyenlőtlenségek fokozódásának kezelése egy erős és jól finanszírozott regionális politikát igényel, amihez szükséges az érintett országok 4%-os GDP-arányos támogatása, feltéve ha biztosítani tudják a megfelelő társfinanszírozás rendelkezésre állását. Emellett hangsúlyozza azt is, hogy eltökélt szándéka az n+2 szabály szigorú alkalmazásának felügyelete.[21]

[18] Lásd: BruxInfo: Elmozdultak a holtpontról a költségvetési tárgyalások. Pénzügyek, gazdaság. Luxembourg. 2005. április 26.

[19] Az n+2 szabály értelmében a strukturális alapok támogatásai az adott évhez képest még 2 évig állnak rendelkezésre. Ha addig nem sikerül lekötni a pénzeket, akkor bennragadnak az unió költségvetésében.

[20] Lásd: European Commission: Proposal for a Council regulation laying down general provisions on the European Regional Development Fund, the European Social Fund and the Cohesion Fund. COM(2004) 492 final. Brüsszel. 2004.07.14.

[21] Lásd: Európai Parlament A kibővült Unió 2007 és 2013 közötti politikai kihívásaival és költségvetési eszközeivel foglalkozó ideiglenes bizottsága: i.m. 8. oldal

Policy: Complementary Objectives. UNICE Competitiveness Day. Brussels. 9 December 2004. Speech/04/535