2005. április 16. szombat 00:27

 

Színpad és valóság

 

Mai amerikai darabok és az aktuális politika

 

 

Kentucky államról, észak és dél ütközőpontjában, általában a világ második legnagyobb derbyje, a Woodford Reserve bourbon, a Jack Daniels whisky és az aromás cigaretta jut az eszünkbe. Louisville város az Ohio partján fekszik; a folyó itt nagyon szélesen hömpölyög, a hidak alig érik el a túloldalt – ahol már Indiana állam terül el.

Ebben a városban működik az „Actors Theatre of Louisville”, ami fennállásának 29 éve során nemzetközi elismerést is kivívott magának. 1980-ban volt az áttörés, amikor Jugoszláviában, Írországban és Izraelben vendégszerepeltek. Azóta 15 ország 29 városában 1500 előadást játszottak. 1996-ban több Molnár Ferenc darabot (Liliom, Hattyú) is rendeztek itt óriási sikerrel, továbbá korabeli képekkel egy minikiállítás is megtekinthető volt Molnár budapesti életével és munkásságával kapcsolatban a budapesti Vígszínház jóvoltából.

Az irányvonal új amerikai darabok alkotása és klasszikusok innovatív újragondolása; az amerikai színház jövőjének a formálása. „A művészeti lényeg megragadását keressük abban, amit csinálunk”, olvasható a színház misszióját megfogalmazó bevezetőjükben. Az évi kilenc millió dolláros költségvetéssel működő színház tavaly 30 ezer embert hozott a városba.

Minden évben, így tavasz-leste táján, egy teljes hétvégén kimondottan a szakmabeliek és újságírók vesznek részt a premiereken az Egyesült Államok minden részéről. A színházat a Humana alapítvány támogatja, ezért is hívják ezt az eseményt Humana Fesztiválnak.

 

Ami igazán megfogható különbség volt az idei és a korábbi évek fesztiváljai között, az a politikai tartalom. Némely darabban olykor olyan  direkt módon (Bush és Gore fotója  volt kivetítve a színházdeszkákra), hogy szinte bántó volt, és nem maradt hely a képzelet számára. A színház igazgatója, Marc Masterson kérdésekre válaszolva elmondta, hogy valóban erős a politikai színezet a darabokban, ami nem feltétlenül szándékos összeválogatás eredménye. Ezt alá kell támasztani, hiszen évente kb. 700 új kéziratot kapnak elolvasásra, amiből úgy 20 kerül színpadra. „Ahogy a 21. század a szemünk láttára kitárul, az a feladatunk, hogy eldöntsük, megragadjuk-e a felkínált lehetőségeket, vagy elátkozódunk a közömbösségben és érzéketlenségben”, hangsúlyozta.

Tulajdonképpen az összes ismert politikai „forró téma” napirendre került valamilyen formában a darabokban. Kia Corthron drámájában Irak és a sajtó szabadsága körül zajlanak az események. „Az ország legnagyobb problémája az információ hiánya. Ebben az az ironikus, hogy több információt érhetünk el, mint bárki más valaha a világon; de az, amit kapunk, szemét”, jelenti ki igen tömören.  A darab 2000-ben kezdődik, folytatódik a vitatott elnöki választási eredményekkel, az iraki háborúval, a börtönbotránnyal (a foglyok megalázása, amit fotókon is megörökítettek), és leginkább az iraki háború hiányos közvetítésével. Nem lehet tudni alapvető információkat, már azt sem, ki az ellenség és miért. Ezeket a tényeket kísérhetjük figyelemmel egy ambíciózus irakba kihelyezett amerikai tudósító szemén keresztül. Meggyőződése, hogy az iraki háborús újságírást olyan irányba tudja terelni, mint ahogy az a vietnami háború idején volt: „ha akkor nem lettek volna ott olyan újságírók, akik feltárták az igazságot, képeket küldtek a szenvedő civilekről és a kiábrándult katonákról, akkor az elnök és a Pentagon folyamatosan hazudhatott volna, és tudatlanságban tarthatta volna  a lakosságot”, mondja egy helyütt, utalva a jelenlegi amerikai sajtóra az igazság elhallgatását illetően. A dráma mindenképpen figyelmeztetés. Az amerikai népnek joga van tudni, mi történik Irakban.

 

Más műfajban, viszont szintén égető témákban hoztak jelentőset a színészgyakornokok az „Amerikai nagybácsi szatírikus jelenetei a demokráciáról és más fikciókról, főleg a patriotizmus-törvényről és kék dalokról egy vörös államban”. Aki egy picit is követi a valóságos politikai show-t, a címből más sok mindent leszűrhet. A szerzők (mert az Egyesült Államok kultúrája és politikája egyre szürreálisabb lesz) pezsgő, fiatalos lendületű, szókimondó, cirkuszi mutatványos, sok kis szösszenet-darabból álló színházi művet alkottak, hogy az aktuális problémákat feltárják. A végkicsengés az, hogy, az összes furcsaság ellenére („mert, ami történik, az igencsak furcsa manapság”, olvasható az egyik tájékoztatóban), Amerika úgy dönt, a show-nak folytatódnia kell.

 

Mi van még, ami a közvéleményt zavarja manapság? A lelkiismeretük, illetve a lelkiismeretlenségük a nyomorékokkal és a betegekkel. Az Ideges mosoly című darabban az agysérült lányukat hagynak el a szülei intézetben, hogy saját életük lehessen. Vagyis végülis nem hagyják el, és a háttérben zajló szerelmi viszony sem bontakozhat ki. Nem menekülhettek el, ha az apa nem is tér vissza. A probléma kristálytiszta, és gyakori a mai világban; kétségtelenül összekapcsolható a véletlenül éppen a bemutató idejében zajló, országos vihart kavaró floridai „agyhalottal”, aki már 15 éve volt kómában, amikor a táplálócsövet bírói döntéssel eltávolították a testéből, hogy meghaljon. A férje a fizikai halálát kérte, hogy segítsen rajta, a szülei pedig a mesterséges vegetatív életben tartását, hogy segítsenek rajta. Ki dönt, ki dönthet az ő sorsuk felett? Isten, vagy ember? A kérdés valójában az, ki dönt a betegeket és elhagyatottakat ápolók sorsa felett, akik feláldozzák magukat a választás lehetetlensége miatt?

 

„...úgy tűnik nekem, hogy akkor vagy igazán szabad, ha van választási lehetőséged. De ha már választottál, akkor elkötelezted magad, hogy kiszolgálsz valamit.” Ezek a szavak már egy másik drámából valók, ami 130 évvel ezelőtt történt. A Tiszta lelkiismeret című műben a rendkívül tehetséges jockey elhatározza, hogy mindenképpen felszabadítja magát a rabszolgaság alól. Több cseles tárgyalás után kivásárolja magát az őt amúgy nagyra tartó gazdájától, sőt még asszonyt is vesz magának. A darab központi témája, hogy az egyének és a nemzet hogyan határozza meg a szabadság fogalmát. A szabadság és a rabszolgaság ellentétei egymásnak. A darabban az válik világossá, hogy a rabszolgaságból való elmenekülés nem hozza magával egyertelműen a szabadságot. A főhős véleménye is megváltozik a szabadságról, amikor északra megy (ez már a polgárháború után),  hordárként dolgozik egy hotelban, viszont megdöbbenve tapasztalja, hogy a jogait semmibe veszik.

Ez Amerika ma, felkavart föld. A szabadságvágyával, ami legendás, és ami el nem vehető. A szabadság iránti még erősebb vágyával, mert mintha el akarnák venni tőle.

Niemetz Ágnes

NEW YORK

 

 .

Vissza a kezdőlapra