2005. június 23. csütörtök 18:15

 

Meghalt a király! Éljen a király!

 

Ez a hangulat fogott el, amikor ma reggel Tony Blair beszédét hallgattam. tegnap ő volt az ördög, aki tönkre tette, amit felépítettünk. Ma mint a roskatag Európa felépülésének mestere szólalt meg, félresöpörve minden olyan vádat, hogy nem hinne Európa közös politikai eszméjében, vagy hogy közös piaccá akarná visszaminősíteni a Közösséget.

Gazdasági reformokat sürgetett, s olyan lépéseket az Uniótól, amely polgárainak javát szolgálja, s egyértelműen kiállt az új tagállamokkal való szolidaritás mellett. Nem zárkózott el az angol visszatérítés kérdésének megtárgyalásától sem, de ahhoz ragaszkodott, hogy a többi idejétmúlt elemeknek a korszerűsítése is terítékre kerüljön.

Mintha az a nagyformátumú Európa-politikus jelent volna meg az ülésteremben, akinek a hiányát többen emlegettük az elmúlt napokban.

Pálfordulás? Hamis hírek a Tanács üléséről? Fogalmunk sincs a valóságról. Egy biztos: az Unió soros elnökeként Blair eltökélt vezetőként mutatkozott be, olyan emberként, aki lát a pályán, sőt messzire is tekint. Azt mondta ki, amit a legtöbb európai gondol: az Unió nem azokkal a kérdésekkel foglalkozik, amelyekkel foglalkoznia kellene. Ezért, s nem másért szavaztak nemmel a franciák és a hollandok. Két súlyos érv szól a változások mellett: az egyik az európaiak jól érezhető kritikája, elégedetlensége, a másik az az egyértelmű veszély, hogy az USA mellé felzárkózó Kína és India is meg fog előzni minket, ha minden marad a régiben.

Blair tükröt tartott az Unió elé: Szép vagy, szép vagy ó Unió, de az USA, sőt hovatovább Kína, India még szebb, lám, a nagyra törő lisszaboni álmokból szinte semmi nem valósult meg.

Ezután, némi meglepetésre, nem új álmot vázolt fel, hanem Lisszabon megvalósítását sürgette. Beszédének számos eleme alapján könnyen érthetővé vált, miért van feszültség közte és pártjának bal szárnya között. Nem szociáldemokrata, hanem jobb-közép beszéd volt, nem is véletlen, hogy a néppárt rendre beletapsolt a beszédbe.

Mit hallottunk? Ezt csak a jövő deríti ki. Hogy egy jó képességű politikus nagyhatású beszéde volt, az nem kérdés. Hogy valósul-e meg valami is belőle, az viszont igen. Egy ennyire elkötelezett európai programot nehéz lesz megvalósítani a mélyen Európa ellenes brit adminisztrációval.

A tehetséges demagógot és a kiemelkedő államférfit biztosan csak tetteik különböztetik meg egymástól. Azzal mérjük majd Blair teljesítményét, hogy tető alá hozza-e a pénzügyi kerettervet, vagy átcsúsztatja az osztrákoknak. Számunkra ugyanis az időzítés nagyon fontos. Ha még idén van megállapodás, akkor egy év elég a Bizottságnak a felkészülésre, s 2007-től indulhatnak az új felzárkóztató programok az Unió elmaradt régióiban. Isten óvja Angliát - és Európát is - a demagógoktól és a blöffölőktől. A mai beszéd hatása alatt azt remélem, hogy egy igaz államférfire találtunk. Magyarországon Orbán Viktor szokta megragadni a lényeget, s ő tudja olykor egészen más megvilágításba helyezni a dolgokat. Most Tony Blair is ezt tette. Tegnap úgy tűnt: az önzés megakasztotta Európát. Ma úgy látjuk: a változtatás kényszerének felismerése követelte ki, hogy gomboljuk újra a kabátot. Adná Isten, hogy ne csalódjunk!

Surján László

 .

Vissza a kezdőlapra