A következő napokban részletekben közreadjuk Varga Imre beszélgetését Tamás Gáspár Miklóssal

A következő napokban részletekben közreadjuk Dr. Szakolczai György tanulmányát

A több részből álló cikk majd egybefüggően is olvasható lesz az "Olvasnivaló" rovatunkban.

1. rész

A magyar népesedés alakulását és ennek megfelelően a népesedési kérdések vizsgálatát a legutóbbi évtizedekben, sőt a legutóbbi években is négy alapvető és hosszú távú irányzat határozta meg:

Noha ezek a tendenciák szükségképpen összefüggenek, és összefüggésük nem elhanyagolható, a négy kérdéskör vizsgálata bizonyos mértékig mégis elkülönült egymástól, és ezek mellett háttérbe szorult más, rövidebb távú összefüggések elemzése.

Mindezeket a hosszú távú irányzatokat nyilvánvaló módon a társadalom hagyományos értékrendjének és magatartásmódjának megingása és megváltozása, valamint a racionális döntéshozatal súlyának növekedése váltotta ki. Nyilvánvaló tehát, hogy magyarázatuk nagyrészt szociológiai tényezőkben keresendő. Hogy csak a legutóbbi irodalomra utaljunk, a gyermekvállalás motívumainak magyarázatával a legutóbbi időben Borchardt és Stöbel-Richter (2004), a (nem)házasodás motívumaival és összefüggéseivel pedig Bukodi (2004) foglalkozott. A terhesség-megszakításoknak a jogi szabályozással való összefüggése különösképpen nyilvánvaló, ezt Balogh Hajnalka (2000) tárgyalta, a terhesség-megszakítások hazai alakulásáról viszont Kamarás (2000), nemzetközi irányzatairól pedig Tárkányi (2000) számolt be. A társadalom elöregedésének messzemenő, a jóléti állam fenntartásának lehetőségeit és jövőjét is befolyásoló következményei vannak, ezzel a kérdéssel legutóbb Mellár (2003) foglalkozott.

Ezeket a hosszú távú irányzatokat ideológiai és a politikai áramlatok is befolyásolják. Sokan rámutattak erre, legutóbb Tárkányi (2000, 29. o.) azt írta: “világszerte megfigyelhető, hogy – a női emancipáció ügyének támogatásával összekapcsolva – inkább a baloldali pártok támogatták az abortusz minél szélesebb körű jogi lehetőségét, míg a jobboldali pártok ellenezték azt”. Ugyanő utal Jobbágyira is (Jobbágyi 1994), aki az ezzel kapcsolatos társadalmi vitának és éles politikai küzdelemnek az abortusz arányát csökkentő hatására mutatott rá. Végül ugyancsak Tárkányi ír annak az esélyéről, hogy “a hagyományos vallásosság újraéledése a fiatalok között (aminek mintha lennének enyhe jelei az utóbbi egy-két évtizedben Európában és az Egyesült Államokban) is mérsékelheti a párkapcsolatok szétzilálódását és az abortusz szintjének növekedését.” (i. m., 47. o.)

Mindeddig csak a hosszú távú irányzatokról volt szó, felvetődik azonban az a kérdés, hogy van-e hatásuk a demográfiai mutatószámokra a rövidebb távon megmutatkozó gazdasági és politikai változásoknak, sőt akár a közhangulatnak vagy társadalmi-magatartásbeli divatoknak. Ez e tanulmány témája.

A gazdasági helyzet rövid távú változásai és a népesedés közti kapcsolat nyilvánvalónak látszik, és aligha tagadható, noha ennek a kérdésnek irodalmáról nem tudunk. Egy gazdasági válságnak vagy a tőzsdei árfolyamok összeomlásának szükségképpen megvan a hatása az öngyilkosságok számának alakulására. Hasonló hatásai vannak a munkanélküliségnek is. Valószínűtlen, hogy a tartós és kimélyült munkanélküliség ne növelje az öngyilkosságok, és ne csökkentse a házasságok és a születések számát, vagy akár a várható élettartamot, és így ne befolyásolja a népmozgalmi mutatószámokat. Jogosan feltételezhető ennek fordítottja kedvező körülmények között: az elhalasztott házasságok megkötése és a korábban nem vállalt gyermekek vállalása, ha rendeződik a gazdasági helyzet, ha nő a nemzeti jövedelem és a foglalkoztatás, és optimista lesz a közhangulat.

Teljes joggal vetődik fel a kérdés, hogy nincs-e hasonló kapcsolat a népesedési mutatószámok és a rövidebb távú társadalmi-politikai változások között. Nem vitatható, hogy a több gyermek vállalása, a házasságnak az együttéléssel és főként a rendezetlen párkapcsolattal szembeni preferálása és az abortusz elutasítása konzervatív felfogás és magatartásmód, az ezzel ellentétes pedig inkább szocialista vagy liberális. Joggal vetődik tehát fel a kérdés, hogy a politikai mérleg egyik vagy másik irányba való átbillenése nem befolyásolja-e olyan mértékben az általános magatartásmódot, hogy ez még a demográfiai mutatószámokban is észlelhető. Ezen túlmenően még az a kérdés is felvethető, hogy nem hat-e ugyanezekre a mutatószámokra akár a társadalom egészére vagy csak egy nagyobb részére kiterjedő általános optimizmus vagy pesszimizmus.

Mind a gazdasági, mind pedig az ideológiai, társadalmi és politikai meggondolások az optimizmus és a pesszimizmus ellentétpárjához vezetnek át. Nem látszik-e eleve nyilvánvalónak, hogy az optimista közhangulat – legyen ennek eredete gazdasági, társadalmi vagy politikai – kedvez a házasodásnak és a gyermekvállalásnak, és talán még a terhesség-megszakítások számát is csökkenti, a pesszimista közhangulat pedig talán a házasság és a gyermekvállalás elutasítására vagy elhalasztására, és ennek megfelelően alkalmasint az abortuszok számának növekedésére is vezet. Ennek hosszú távú hatásai közismertek. Köztudott, hogy az elszigeteltté váló és entitásuk fenntartásában nem reménykedő nemzetiségi csoportok hajlamosak az egykézésre, azaz születési arányszámuk kicsi. Ez megmutatkozott – nemzetiségtől és vallástól függetlenül – a Duna és Dráva menti kálvinista magyaroknál és a bácskai katolikus sváboknál, és megmutatkozik ma is a határon túli magyarok népesedési mutatószámaiban. Az indíték itt nem más, mint a jövőt illető pesszimizmus. Vajon nem lehet-e hatása az optimizmusnak, az optimizmus és a pesszimizmus gazdasági, társadalmi és politikai okok által kiváltott hirtelen hullámainak is, még akkor is, ha az ilyen indítékokat igencsak nehéz vagy akár lehetetlen számszerűsíteni.

Ez azt jelenti, hogy az optimizmus, tehát maga a puszta remény, vagy a pesszimizmus, tehát maga a puszta reménytelenség is valóságformáló erő lehet. Itt egy alapvető fontosságú közgazdasági fogalomra és összefüggésre, a várakozások, az expektációk szerepére is utalnunk kell. Bizonyított tény, hogy ha a gazdasági szereplők a gazdaság fellendülését, a tőzsdeindex javulását várják, vagy ellenkezőleg: visszaesést vagy romlást – a javulás, illetve romlás már pusztán a várakozások hatására is bekövetkezik. Ez is alátámasztja, hogy pusztán a kedvező politikai változás reményének, kivált, ha az megalapozott, tényleges és mérhető demográfiai hatása is lehet, sőt – amint ezt látni fogjuk – a számok szerint a legutóbbi évtizedek magyar valóságában ténylegesen volt is.

Ezek a kérdések azok, amelyek a sorok íróját, aki nem demográfus, de ehhez hasonló okok miatt egyszer már tett kirándulást a demográfia területére (Szakolczai 1976), arra indították, hogy megkísérelje ezeknek az összefüggéseknek a megvizsgálását. A továbbiakban először azt elemezzük, hogy hatott-e a rendszerváltás, majd pedig, hogy hatottak-e a rendszerváltást követő politikai váltógazdaság eseményei az élveszületések, a házasságkötések és a terhesség-megszakítások alakulására.

* Ez a tanulmány a Demográfia c. folyóiratnak közlésre benyújtott cikken alapszik. A munka elvégzését a Központi Statisztikai Hivatal és a KSH Népességtudományi Kutatóintézet, valamint a Medián Közvélemény- és Piackutató Szolgáltató Kft. és a TÁRKI Társadalomkutatási Intézet Rt munkatársai tették lehetővé a kiinduló adatok összeállításával, rendelkezésre bocsátásával és az ezek felhasználásával és értelmezésével kapcsolatos értékes felvilágosításaikkal és útmutatásaikkal. Ez a tevékenységük független az eredmények e keretek közti felhasználásától.