A

Az édesanya soha nem kérdi meg gyermekét, hogy hosszú távollét után miért jött haza. A gyermek és az anya tudja, hogy igazán megnyugodni egy helyen lehet, az otthon világában. Hazajöttünk égi Édesanyánk, hogy újra lássunk! Többször hallottam gyermekkoromban, hogy napfelkeltekor Pünkösd hajnalán Somlyó hegyén csodálatos látványban van annak része, aki áldozatot vállal és fel jön ide. Egyik esztendőben én is feljöttem. Sokan szorongtunk egymás mellett, legtöbben Moldvából való csángó testvéreink. Itt töltötték az éjszakát, a Salvator kápolnában és közelében. A hagyomány azt tartja, hogy akik itt várakoznak Pünkösd hajnalán, azok meglátják a Szentlelket, és látják a Napba öltözött Asszonyt a felkelő Nap vörös fényében.
Mellettem egy csángó nénike állt. Kezében a rózsafüzér. Átszellemülten figyelte az ébredő hajnalt. Az arca ragyogott. Szemében ott sugárzott az öröm. A messzi távolságot figyelte. Gondolatban hazaszállt, hogy elhozza szülőföldjét, Moldvát, sok-sok bajt látott népét, haldokló anyanyelvüket a csíksomlyói Szűzanya lábához.
A napfelkelte után megszólított a csángó nénike: “Páterka!” - Ők így hívják a papot, s ez azt jelenti atyácska. - Ujjongva mondta: “Láttam a Szűzanyát!” Aztán egy nem várt kérdéssel fordult hozzám: “Páterka, magácska látta a Szűzanyát?” A hirtelen kérdésre önkéntelenül így válaszoltam: “Igen, én is láttam.” De a hegyről lefele jövet szemrehányást tettem magamnak: “Hol láttad te a Szűzanyát?” Egy hang válaszolt: “Te is találkoztál a Szűzanyával. Hiszen azért vagy itt, mert nemzetednek, népednek ezer esztendeje, hogy Ő az oltalmazója.”
Csíksomlyói Szűzanya, hazajött újból a te néped! Azért jöttünk, hogy átadjuk neked hármas kérésünket.
I. Első kérésünk, hogy találkozhassunk Veled, égi édesanyánk.
II. Másodszor arra kérünk: Vezess közelebb minket Szent Fiadhoz, aki itt maradt közöttünk az Oltáriszentségben, hogy mi is kérjük az emmauszi tanítványokkal “Mane nobiscum Domine - Maradj velünk Uram”.
III. Harmadik kérésünk: Segíts, Napba Öltözött Asszony, hogy nemzetünk ébredjen és a megoldott kévét, amíg nem késő, együtt gyűjtsük össze.
I. Az első kérésünk: szeretnénk találkozni a Napba öltözött Asszonnyal, Veled, Csíksomlyói Szűzanyánk. A Jelenések könyvében tanúi lehettünk, hogy Patmosz szigetén János apostol hogyan találkozott a Napba öltözött Asszonnyal. "Én, János láttam, hogy az égen feltárult az isten temploma és láthatóvá vált a szövetség ládája. Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, kinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, fején pedig tizenkét csillagból álló korona."
Szűzanyánk! Számunkra Erdély lett Patmosz szigete, mert Erdély valóban sziget. Őseink örökségül hagyták számunkra ezt a betelekkönyvezett szigetet. Ezen a szigeten tanítottak minket imádkozni, énekelni, ha kell könnyet ejteni. És mikor sorsunk elnehezül, imánk, énekünk bizalommal szálljon hozzád:

"Viharon, vészen át,
íme felzúg hozzád nyomorunk jajszava.
segítsd meg nemzeted,
háborgó tengerek csillaga, Mária."

Mária, aki Patmosz szigeti sorsot vállal, annak szent esküt kell tennie. Az eskü szövegét eleink így hagyták ránk:

“Nézz le mennyből öröködre, Mária nagyasszonyunk,
neked adta át örökre jó szent István szép honunk,
koronádnak legszebb gyöngye - hozzád sír fel - Hunnia,
nem felejt el árpád népe, míg csak lesz egy hű fia.”

Szűzanyánk! Az új idők viharában azzal a kérdéssel fordulunk hozzád: Mit kellene tennünk, hogy megmaradhassunk? Hogy megmaradhassunk ezen a szigeten.
A Csiksomlyói Szűzanya üzenete: “Gyermekeim figyeljetek mennyei Atyánkra, aki Fiamat azért küldte el hozzátok, hogy megértsétek, Isten szereti a világot, szeret benneteket!: “ÚGY SZERETTE A VILÁGOT, HOGY AZ Ő EGYSZÜLÖTT FIÁT ADTA ÉRTE, HOGY AKI BENNE HISZ, EL NE VESSZEN, hanem Örök élete legyen.” (Jn 3, 16-17)
Testvéreim! Az Isten által teremtett világ szép. Isten lelke irányítja. Testvéreim! Mégis sokszor úgy tűnik, hogy a gonoszság uralja. Már szent Pál apostol is megtapasztalta ezt és arra kéri a vele együtt gondolkodókat: “ENGEDJÉTEK, HOGY KIMENTSÜNK BENNETEKET EBBŐL A ROMLOTT NEMZEDÉKBŐL."
Lapozd fel a Bibliát. Minden oldala arról beszél, hogyan akarja az Isten az embert megmenti és kiragadni a bűn sötétségéből.
* Az Ószövetségben NOÉT megszólítja, és parancsolja, hogy építsen bárkát, mert meg akarja menteni a vízözön elől. Ma nem vízözön pusztít a világban, hanem bűnözön. Érdemes ezen elelmélkednünk. Ha Isten most indulna Noékat keresni, vajon hányat találna? Vajon hány családnak tudná elmondani: Gyertek, mert méltók vagytok, hogy megmentő bárkát építsetek.
* Az Újszövetség hajnalán Isten angyalt küld NÁZÁRET VÁROSÁBA, hogy bárkaépítőt keressen az emberek megmentésére. A kiválasztott bárkaépítőt, Máriát szent várakozásban találja és köszönti: "Üdvözlégy kegyelemmel teljes!" A Szűz igent mondott Isten kérésére. Azóta mindnyájunkat kötelez, hogy jól válasszunk. Jól csak az választ, aki az Istent választja és az Istennek mond igent.
Ma a választások korát éljük. - Hatalmas BEVÁSÁRLÓ KÖZPONTOK csábítják az embereket: válasszatok engem. A TELEVÍZIÓBAN reklámok özöne megbabonázva kínál: válasszatok engem! POLITIKUSAINK négyévenként mindent megígérnek, még a lehetetlent is, - lélegzetet sem vesznek, nehogy gondolkodási időnk maradjon. - A sok kecsegtetésnek a célja: válasszatok engem!
A keresztény embernek AZ ÉG ÉS A FÖLD között kell választania. Nagyon nehéz ez a választás. Madách Imre így fogalmaz: "SZABADON BŰN ÉS ERÉNY KÖZT VÁLASZTANI MILY NAGY ESZME S TUDNI MÉGIS, HOGY FÖLÖTTÜNK PAJZSUL ÁLL ISTEN KEGYELME." Helyes és igaz választás csak ott történhet, ahol előtte imádkoznak. Az apostolok is a Szentlélek felvilágosító kegyelmét kérték, amikor az áruló Júdás helyébe méltó apostolt akartak választani. A mai választásokból az ima hiányzik. Ha sikerül a választás, azt igazolnunk kell. Nem szóözönnel, áradozásokkal, hanem életáldozattal.
Szűzanyánknak is választania kell ebben a világban, s Ő legelőször azokat választja, akik szentségi házasságkötésre készülnek és szentségi házasságban élnek, mert a házasság szentsége válságba jutott. A Szűzanya azért akar segíteni, hogy egyre jó édesanya és édesapa álljon a családok élén. Hiszen a kétezer esztendeje elhangzott krisztusi parancs ma is változatlanul érvényes: “AMIT ISTEN EGYBEKÖTÖTT, EMBER SZÉT NE VÁLASSZA.” A szentségi házasság vállalása örök.

"A KEZET CSAK MEGFOGNI SZABAD,
ELERESZTENI VÉTEK, ELLÖKNI ÁTOK,
EGYMÁSBA SIMULÓ KEZEK TARTJÁK
FENN AZ EGET S A VILÁGOT."

Az egybefonódott kezeket a szülők ha elengedik, a gyermekek lesznek a legnagyobb vesztesek.
Gyergyószentmiklóson a hegyek magasságából szekérrel indult haza a nagytata kis unokájával. Előd nemrégen volt elsőáldozó. Útközben baleset történt, Előd leesett a szekérről. Az elvált szülők gyermekét kétségbeesve ölelte fel a nagytatája. Szaladt vele, hogy autóra találjon. Marosvásárhelyre vitték. Mindent elkövettek, de beállt az agyhalál. Visszahozták Gyergyószentmiklósra. A szomorú hírre az idegenből hazasiető édesapa, belépett a kórterembe. A gép elkezdett gyorsabban csipogni. A gyermek vérnyomása emelkedett. Az édesapa fia ágyához lépett. Megfogta a kezét. A kis Előd vérnyomása teljesen normális szintre jött. Nővérek, orvosok megdöbbenve álltak, földbegyökerezett lábbal. Igazolódott, hogy ISTEN A KÉT KEZET AZÉRT TEREMTETTE A GYERMEKNEK, HOGY EGYIKKEL ÉDESAPJA, A MÁSIKKAL ÉDESANYJA KEZÉBE KAPASZKODJON.
Csíksomlyói Édesanyánk abban is szeretne segíteni nektek SZÜLŐK, válasszátok az életet, a bölcsőt, utasítsuk vissza a nemzetpusztító, gyermekellenes világot, a koporsókat. Meneküljetek a bölcsőháborútól, mert megmaradásunk egyetlen záloga a gyermek.
Gyergyószentmiklóson aprószentek napján babakocsit emeltünk a magasba Mária oltáránál. A babakocsiba egy kiemelkedő keresztet helyeztünk el és mellé apró kis kereszteket. Ezek a keresztek figyelmeztetnek, hogy Jézus Krisztust újra keresztre feszítjük és vele együtt jövőnk szent Istvánjait, László királyait, Árpádházi szent Erzsébetjeit, Kőrösi Csoma Sándorait, Zágoni Mikes Kelemenjeit és a Márton Áronait utasítjuk vissza.
Egy nemzet akkor álmodhat a jövőről, ha elfogadja a bölcsőt és visszautasítja a koporsót.
Farkaslakára vittem anyaországból érkezett egyetemistákat. Tamási Áron portáját tekintettük meg. Amikor meglátták a fenyőfából készült ősi bölcsőt, körbefényképezték és ujjongtak, milyen szép ez a bölcső. Én odaálltam a bölcső elé és azt mondtam: ez a bölcső nem szép. Megdöbbenve néztek és ajkukon a nagy kérdés: hogy mondhat egy pap ilyet, hogy a bölcső nem szép. Így válaszoltam, EZ A BÖLCSŐ AKKOR VOLT SZÉP, AMIKOR A TAMÁSI ÉDESANYA TIZENEGY GYERMEKET RINGATOTT BENNE.
NEMZETÜNK FELTÁMADÁSA akkor jön el, amikor Krisztus letelepedhet a család és a nemzet életében és mi meghalljuk az Ő kérését: “ENGEDJÉTEK HOZZÁM A KISDEDEKET.” Jaj annak a nemzetnek, falunak, városnak, ahol a temető nem a falu és a város végén kezdődik, hanem az édesanyák szívében.
A Horvátországban dúló iszonyatos háborúnak tanúi voltunk. A családok föld alá menekültek. A háborús vihar elmúltával újra elfoglalták otthonukat. A családok udvarán tudjátok mi bizonyította, a legjobban hogy nemzetüket nem hagyják és élni akarnak? A televízió felvételei egészen közel hozták a horvát udvarokon szélben ringó kisgyermek ruhákat, s mondjuk ki bátran, a legszebb zászlót, a reménység zászlaját, a pelenkákat.

"TUDOD MI AZ ANYA, az élet szülője
tudod mi a gyermek, az élet jövője
mondd kié a jövő, akik harcot nyernek,
tudod-e kik azok, a szülő és a gyermek.”

II. A második kérésünk ez volt: Szűzanyánk, vezess közelebb minket Szent Fiadhoz, aki itt maradt közöttünk az Oltáriszentségben, hogy az emmauszi tanítványokkal kérjük “Mane nobiscum Domine - Maradj velünk Uram”.
Boldog emlékű II. János Pál pápánk nemrég érkezett haza az örökkévalóságba. Végrendeletét úgy hisszük akkor írta meg, amikor elküldte a püspököknek, papoknak és a híveknek "Mane nobiscum Domine" apostoli levelét. Az Eucharisztikus év 2004 októberében kezdődött és még élhetünk a nagy lehetőséggel, hiszen 2005 októberében zárul. Zárul? Nem jó ez a kifejezés, akkor kezdődik igazán. Tudnunk kell, hogy mi vagyunk a XXI. század emmauszi tanítványai, akik oly csüggedten, megfáradtan járjuk életünk útját. Nekünk is ugyanabban a kegyelemben kell részesülnünk, hogy az Úr közelségében elmondhassuk: "maradj velünk Urunk, mert esteledik" (Lk 24,29.)
Az Oltáriszentség titkában rejlik életünk végső CÉLJA, a feltámadás. Szent Pál apostol a mai szentleckében ezt így fogalmazza meg: “KRISZTUS FELTÁMADT A HALÁLBÓL, ELSŐKÉNT A HALOTTAK KÖZÜL. EGY EMBER ÁLTAL JÖTT A HALÁL ÉS EGY EMBER ÁLTAL JÖN A HOLTAK FELTÁMADÁSA IS. AMINT UGYANIS ÁDÁMBAN MINDENKI MEGHALT, ÚGY KRISZTUSBAN MINDENKI ÚJ ÉLETRE KEL."
Testvéreim! Ezt a világot csak az Oltáriszentségben közöttünk maradt Jézus Krisztus tudja megváltoztatni. Ő bíztat, hogy vállaljuk vasárnapról vasárnapra a kenyértörés közösségét, a szentmiseáldozatot. Az emmauszi tanítványok szeme is az áldozati asztal mellett nyílt meg.
Szent István királyunk parancsba adta véreinknek, hogy minden tíz falu népe építsen templomot. Ma is kér tőlünk szent István király: ne hagyjátok a templomokat. Istennek üres templomra nincs szüksége. A földi templomokat töltsük meg élettel, élő templomokkal. Pál apostol kérdése nekünk is szól: “Nem tudjátok, hogy a Szentlélek templomai vagytok?” Minden vasárnap legyünk vándor erdélyi emmauszi tanítványok, hogy utána a hétköznapjainkban meghalljuk az Úr bíztatását: “Íme, én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig."
E titok befogadása nélkül hová is mehetnénk? Emlékeztek a Szentírás jelenetére, amikor a pusztában ötezer ember táplálkozott AZ ÖT ÁRPACIPÓVAL ÉS KÉT HALLAL? A jóllakott tömeg királlyá akarja tenni Jézust, mert így gondolkodnak, ezután nem kell dolgoznunk, verejtékeznünk. Jézus otthagyta az értetlen apostolokat, az őt követő, számítgató tömeget. S a tömeg nem nyugodott, utána ment. A találkozás pillanatában Krisztus így szól: “Kerestetek, mert ettetek a kenyérből. Munkálkodjatok oly kenyérért, amely soha el nem fogy.” - Uram add nekünk azt a kenyeret!
Jézus elérkezettnek látja az időt hogy bejelentheti a nagy misztériumot: "AZ ÉN TESTEM VALÓBAN ÉTEL, AZ ÉN VÉREM VALÓBAN ITAL. AKI ESZI AZ ÉN TESTEMET ÉS ISSZA AZ ÉN VÉREMET, AZ ÉNBENNEM VAN ÉS ÉN ŐBENNE." Akik a csodának tanúi voltak, hátat fordítanak a Mesternek.
Ma is napról napra ugyanez ismétlődik. Jézus föltekintett, csak a tizenkettőt látja maga előtt. Az ember szabad akaratát a Mester tiszteletben tartja. Ti is el akartok menni? Menjetek, nem tartalak vissza. Péter előáll, Uram hová menjünk? Az örök élet igéi Tenálad vannak.
* Erdély népe, anyaország népe, Kárpát-Duna medence népe, a nagyvilágban szétszóródott testvéreink, Délvidék, Felvidék, Kárpátalja s a felsorolásban olyan hűtlenek vagyunk az Őrséghez, mert mindig kihagyjuk, sok-sok vihart átélt népünk, hova akartok menni? Figyeljünk Péter vallomására! Uram, az örök élet igéi Tenálad vannak. Uram, hozzád akarunk menni, hozzád akarunk tartozni.
Látjuk, hogy akik a z Oltáriszentség éltető erejét elutasítják naponta mit tesznek világunkkal. Ugyanazt teszik, amit Mózes tett, amikor kézbe vette a KÉT KŐTÁBLÁT és földhöz vágta. Mózes utána rádöbbent tettének súlyára és Istentől új kőtáblákat kért. Ez a lépés hiányzik nagyjaink életéből. Nem kérnek Istentől új kőtáblát, inkább be se engedik Isten nevét, a keresztény értékeinket az Európai Unióba. Helyette kezükbe vették Isten erkölcsi törvényeit, felülbírálják és kihirdették, szabad az abortusz, fiatalok használhatják az enyhébb kábítószert, Mécs László ma is üzeni és súlyos a figyelmeztetése a Vád és védőbeszéd című versében: “E fiúkért valaki felelős”. Az ifjúságért mindenki felelős, nincs kivétel! Elgyengült öregeinket kegyes halálba taszíthatják.
Határozottan lépjünk fel és mondjuk el a minket nem ismerő világnak, hogy a csíksomlyói Szűzanya lábánál élő nép, a Kárpát-Duna medence magyarságával együtt megvédte a nyugati értékeket. Amerika sokkal tartozol, adós vagy nekünk, mert csak ígértél, de soha nem védtél meg. Oroszország, vért követeltél és közel ötven évet elvettél életünkből, s ma még mindig ennek hordozzuk Golgotás keresztjét.
De mi tudjuk, hogy az áldozatvállalóké és a keresztet hordozóké a jövő és az örökkévalóság. Ezt az igazságot fogalmazza meg egyik himnuszunk:

“OLTÁRISZENTSÉG ÁLDOZAT,
ÁLTALA SZŰN A KÁRHOZAT,
Ó VEDD LE RÓLUNK ÁTKUNKAT,
BÉKÉBEN LAKJUK HÁZUNKAT."

III. HARMADIK KÉRÉSÜNK: SEGÍTS, NAPBA ÖLTÖZÖTT ASSZONY, HOGY NEMZETÜNK ÉBREDJEN ÉS A MEGOLDOTT KÉVÉT, AMÍG NEM KÉSŐ, EGYÜTT GYŰJTSÜK ÖSSZE.
- Egy alvó nemzet megoldott kévéi lettünk. Izaiás prófétától tanuljunk, aki felelősségre vonja az önjelölteket, a választott vezetőket: (21.11) "Custos qid de nocte - Őrt álló mondd, mi hír az éjszakában". Ma minden vezetőnek vállalnia kell, hogy őrt álló lesz. Mi hinni akarjuk Pál apostollal, "MÚLÓBAN AZ ÉJSZAKA, KÖZELEG A NAPPAL" (Róm 13.12). Sokan vannak még, akik a sötétséget szolgálják, de bármily hosszú lehet az éjszaka, előbb vagy utóbb felváltja a fény a sötétséget, mert a fény szolgálata apostoli feladat.
Apostoli küldetésünkben segít a Napba öltözött Asszony, csíksomlyói Szűzanyánk. Hallottuk az Evangéliumban "AZOKBAN A NAPOKBAN MÁRIA ÚTRA KELT ÉS A HEGYEK KÖZÉ, JÚDA EGYIK VÁROSÁBA SIETETT".
Az Evangéliumnak ez a szava, SIETETT, minket is kötelez, ahogy az ősök megfogalmazták:

"VÁNDOR FECSKE HAZATALÁL,
ÉDESANYJA FÉSZKÉRE SZÁLL,
HAZAJÖTTÜNK MEGÁLDOTT A
CSÍKSOMLYÓI SZŰZ MÁRIA".

Siessünk, hogy találkozzunk a Szűzanyával, és együtt énekeljük a Magnificatot: "MAGASZTALJA LELKEM AZ URAT, ÉS SZÍVEM UJJONG MEGVÁLTÓ ISTENEMBEN". Több mint ezer esztendeje népünk a Szűzanyával együtt magasztalta a történelem igazságos Istenét. Az imádság adott erőt, hogy mindenki előtt valljuk, mi egy láthatatlan magyar nemzethez tartozunk és minket nem lehet országhatárok közé zárni. Azt is tudjuk, hol a helyünk. Szűzanyánk sürget, hogy siessünk, ébresszük nemzetünket és a megoldott kévét gyűjtsük össze.
Siennai szent Katalin az Avignonba száműzött, raboskodó pápának üzeni: “JÖJJÖN HAZA! MERT MINDEN CSILLAG CSAK A SAJÁT CSILLAGZATÁBAN A LEGFÉNYESEBB."
Ma vajon ez kinek szól? - Nekünk, a helytállóknak.
Ne adjuk fel, az oldott kévét össze kell gyűjtenünk! Erre bátorít a csíksomlyói Szűzanya. Az EGYIPTOMBA száműzött Isten-népe a fáraó kegyetlen parancsát hallja, hogy minden fiúgyermeket dobjanak a Nílus folyóba. Hatalmas apparátus vigyázott a diktátor parancsára. Hiába a parancs, Mózest az édesanyja gyékénykosárba rejti és megmenti. Gondja van arra is, hogy később felvilágosítsa: mi Egyiptomban élünk, de nem vagyunk egyiptomiak. Csendben, hogy senki ne hallja, elmondja nemzete küzdelmes történelmét.
- Te elmondtad-e gyermekednek a mi nemzetünk történelmét? Azt is merd elmondani, hogy 1890-ben Angliában kiadtak egy olyan európai térképet, amelyen Magyarország nem látható.
Mózes, amikor népe élére állt és Hóreb hegyének közelében találkozik az Úrral, úgy tudott imádkozni és kérni, hogy az Úr szíve is megesett és a diktátorok hatalmát elsöpörte.
Ne adjuk fel és gyűjtsük össze nemzetünk oldott kévéit! Bíztatnunk kell CSALÁDJAINKAT, hogy csak annak a népnek van jövője, aki vállalja a harcot. Herodotosz már a maga korában megfogalmazta, "PUHA FÖLDBEN PUHA EMBEREK TEREMNEK". A perzsák: “INKÁBB AKARTAK URAK LENNI EGY TERMÉKETLEN FÖLDÖN, SEMMINT A TERMÉKENY SÍKSÁGON MÁSOK RABSZOLGÁI.” Így kell nevelnünk gyermekeinket, mert ők lesznek a holnap vezetői.
Isten elküldi SÁMUEL prófétát a betlehemi Izájhoz, hogy válasszon gyermekei közül királyt. Hét gyermekét állítja sorba az édesapa. Az Úr szól, ne a külsejét nézd! A próféta megkérdi az apát, csak ennyi gyermeked van? A legkisebbik kint van a nyáj mellett. A próféta arra kéri, hívják haza. Hét gyermekkel sem volt megelégedve Isten küldöttje, és amikor megérkezett a nyájszagú kicsi Dávid, az Úr szólt, őt választottam. És király lett Dávidból. Ha ma titeket szólítana az Úr, édesapák és édesanyák, hány gyermeket tudnátok sorba állítani? És ha az Úr megkérdezné hol a többi, mit válaszolnátok? Melyiket válasszam népem vezetőjének?
Ne adjuk fel! A SZENT CSALÁDOT is Egyiptomba száműzték. Nem lett egyiptomi a gyermek Jézus, mert ott állt a legnagyobb nevelő, a Szűzanya, a nevelő atya, szent József. Imájukban azt kérték: Uram add, hogy hazamehessünk. Idegenben nevelt gyermeküket így bíztatták, fiam ne félj, jön az idő és hazamegyünk. Érzitek, hogy ebben az elhangzott üzenetben benne rejlik, hogy a szent család sem tudta elhagyni a Jordán folyót, Genezáret tavát, és ez nekünk is szól, hogy nem lehetünk hűtlenek a belénk szült Hargitához, Maroshoz, Olthoz, Küküllőhöz, nem hagyhatjuk el a gyulafehérvári ezer éves szent István székesegyházát, kincses Kolozsvárt s az aradi Golgotánkat. Nem mondhatunk le Csíkszentdomokos nagy fiának, Márton Áronnak parancsáról, "ISTEN MAGYARNAK TEREMTETT, NÉPEMNEK SORSA, SORSÁNAK ALAKULÁSA IRÁNT NEM LEHETEK KÖZÖMBÖS."
Ne adjuk fel! Az oldott kévét gyűjtsük össze, még akkor is, ha minden esztendőben megrendezik 2004 december 5.-ét, amikor a nemzetet két részre szakították. Mindent elkövettek, hogy a többség letagadja, azt az igazságot, hogy mi testvérek vagyunk. Nem győztek, mert a testvéreinket félrevezetőkkel szemben, másfélmillióan vállalták az IGENT. Az igent vállalók felismerték, hogy A MAGYAR NÉP, A MAGYAR NEMZET NEM ALAKULHAT TÖMEGGÉ. A tömeg latin neve "massa", a massza pedig képlékeny, mindenki azt gyúr belőle, amit akar.
Csíksomlyói Szűzanya tanítsd meg rád bízott fiaidat tisztán látni, hisz oly sokszor megvédtél minket tatár, török pusztítástól, Trianon sötét felhőjétől, 1956-ban mellettünk álltál, amikor Budapesten a vérző magyarságnak az alföldről parasztszekéren hordóba rejtve vitték a vért. S ezért fáj Szűzanyánk, hogy ez a nemzet nem tudja, mikor kell igent és mikor kell nemet mondani. Hála Istennek 2004 december 5-e után ébrednek testvéreink. Itt szeretnék köszönetet mondani, annak a hátizsákos polgármester úrnak, aki Tatabányáról gyalog jött el Csíksomlyóra. Polgármester úr, remélem hogy a hátizsákodban nem hoztál nekünk semmit, mert minket azzal aláztak meg annak idején, hogy ha kettős állampolgárságot adnak, akkor mi mindent elveszünk a magyaroktól. Mi nem akartunk semmi mást csak az együvé tartozás isteni ajándékát. Polgármester úr, arra kérünk téged és az anyaországból érkezett jó szándékú testvéreinket, a hátizsákotokat ne vigyétek üresen haza. Töltsétek meg Erdély sokat szenvedett népének vallomásával: “ERDÉLY LELKE A HŰSÉG”. Ezt mondjátok amikor hazaérkeztek az anyaországba.
Akik a végvárakon maradtunk, üzenjük a NEMet mondóknak, akármennyire nehéz, megbocsátottunk, mert mi Krisztus parancsának akarunk engedelmeskedni, “SZERESD FELEBARÁTODAT ÚGY, MINT ÖNMAGADAT”. Addig öleljük a nemet mondó testvéreinket krisztusi szeretettel, amíg jön az idő és jönnie kell a történelem igazságos órájának, és igent fogtok mondani.
Ne legyen igaza annak a ROMÁN professzornak, aki a kolozsvári egyetemen tanított és nem a magyar-barátságáról volt híres, aki azt mondta, hogy: “Ennek a népnek sok fiatal hőse és halottja van, de kevés a bölcs öregje.
Ne adjátok fel! A Napba öltözött Asszony így bíztatja egyházunk elöljáróit, politikusainkat, sorsunkért aggódó jóakaratú testvéreinket, kössünk vérszerződést, mint Árpád vezér tette. Vérszerződést kell kötnünk Istennel és minden testvérünkkel. Az általunk megválasztottak ne feledjék el, hogy 89 után Kolozsvárott a Szent Mihály templomban, esküt tettek és ez az eskü kötelez. Nem csak mi követelünk, hanem csángó testvéreink is. (Duma András) Egy ma élő kortársunk, csángó országból így üzen:

A magyarság minden vezetőjének testvéri szeretettel mondom: Eljön az az idő, amikor Isten előtt számot adunk. Miért kellett éppen egy finn asszony felemelje szavát az Európai Tanácsban a 150.000 csángó-magyar testvérünk jogaiért. (Titty Isohookana Asunmaa)
HA EZT NEM MERJÜK FELVÁLLALNI, AKKOR MIT VÁLLALUNK? MIT AKARUNK? MIÉRT VAGYUNK? Aki ma vezető, annak legyen szent a haza, a szülőföld, népének öröme és fájdalma.
Értitek ezt az üzenetet...? Mi értjük és érezzük.
Márai Sándor mondja el az Őrszem című írásában, hogy az őrségben álló, ha valaki közeledik, felkiált: Állj! Ki vagy? S addig nem engedi közel, amíg nem tudja, mi a jelszó. Mi, akik kisebbségi sorsban élünk, mindannyian őrszemek vagyunk. Minden hozzánk közeledőnek kiáltsuk: Állj! Ki vagy? És csak azt engedjük magunkhoz közel, aki tudja a jelszót. Erdélyi létünk hármas jelszava:
- A HIT, ez szent István király öröksége. Adjuk mindenkinek tudtára, hogy ezt a földet kard szerezte meg, de a magasba emelkedett keresztbe vetett hitünk őrizte meg.
- ANYANYELVÜNK a második jelszónk, mert ma is veszély fenyegeti. Egy mai kortársunk vallomását ne feledjük el, és ajkunk úgy mondja, mint egy szent esküt: “A SZÓT NEM ADJUK, CSAK HA NYELVÜNK VELE TÉPIK.”
- AUTONÓMIA, ez a harmadik jelszavunk. Amikor ezt a szent kérésünket tárjuk fel, teljesen érthetetlen, hogy a körülöttünk élő nemzetek, akik szent István koronájának védnöksége alatt növekedtek nagy nemzetté, ezt a szót, autonómia nem szeretik hallani. Szívvel-lélekkel támogatnunk kell a Duna Televízió kezdeményezését, hogy az Autonómia nevű adó létrejöjjön, és tanítson meg arra minden kételkedőt, hogy az önrendelkezés nem más, mint meghirdetése annak az isteni jognak, hogy mi testvérek vagyunk és szeretetben együtt kell élnünk. Azt is jelenti, nekünk nem kell a másé, de a miénkről nem mondunk le. Mindenféle más utat megígérnek nekünk, de mi érezzük és tudjuk, hogy holnapunk, jövőnk, megmaradásunk csak ezen az úton lehetséges. Lépjünk ma szent István királyunkkal szövetségre és ugyanazt tegyük amit 1038 augusztus 15-én tett, amikor leborult a Nagyboldogasszony elé, koronáját nemzetét és országát felajánlotta. Akkor elég volt egy szent István király, ma legyünk mindnyájan szent István királyok és ajánljuk fel hitünket, anyanyelvünket, önrendelkezésünk szent kérését a Napba öltözött csíksomlyói Szűzanyának.
Vezetőink, lépjetek be Erdély Jordán folyóiba, és mint Vajk megkeresztelkedett István lett belőle, nem is akármilyen, hanem szent István. Népünknek, nemzetünknek ma szent Istvánokra van szüksége.
Fülöp szigetek bíborosa, SINI egyik elmélkedésében mondja el, hogy a törzsfőnök három fia közül utódot akar választani. Parancsba adja, holnap felmentek a hegyekbe. A nagyobbik reggel, a középső délben, s a legkisebb estére jöjjön haza, és mindenik hozza magával a Föld legértékesebb ajándékát. S aki a legszebbet és legértékesebbet hozza, az lesz az utód. A legnagyobbik hazaérkezett és egy aranyrög csillogott a kezében. A középső fiú délben, amikor hazajött, egy csokor virágot nyújtott át édesapjának. A legkisebbik napszentülte után érkezett haza és így szólt: Édesapám én nem hoztam semmit. Amikor a hegy magasságába értem, s megláttam a tovacsobogó patakokat, hegyeket, dalos madarakat és láttam az embereket, a ringó bölcsőket, gyermekek kacaját hallottam, amint benépesítik ezt a gyönyörű szülőföldet, Édesapám, ennél szebbet nem tudtam hozni. A törzsfőnök megölelte fiát, és így szólt, te leszel az utódom, mert te hoztad el számunkra a biztos holnapot, a REMÉNYT. Ilyen vezetőkre van szükségünk, akik reményt hoznak és vigyáznak, a reményből élő nemzetünkre.
Csíksomlyói Szűzanya, búcsú fiaként add nekünk ezt a reményt. És ebben a reményünkben segíts, hogy megmaradhatunk szülőföldünkön. Mi ezt a reményt visszük haza búcsú fiaként.
Szűzanyánk, nem csak mi vagyunk itt, hanem más nyelven beszélők, más hitet vallók testvéreink is. Anyai palástoddal öleld magadhoz őket is.
Még azt is el szeretnénk mondani, hogy nem maradhatsz itt Csíksomlyón, hanem magunkkal viszünk a Kárpát-Duna medencébe, a nagyvilágban szétszóródott népünk, nemzetünk kicsi otthonaiba, mert ha te velünk maradsz, akkor minden ősi portánk Csíksomlyó lesz.
Induljunk, Napba öltözött Asszony, Csíksomlyói Szűzanyánk, hívjuk szent Fiadat, mint az emmauszi tanítványok, “Mane nobiscum Domine - Maradj velünk Uram” és hisszük, hogy az ég segítségével győzni fogunk.

Gondolod kerül életed útjába egyetlen zárókő is hiába
Lehet otromba, lehet kicsike, hidd el, ahol van, ott kell lennie.
De nem azért, hogy visszatartson téged, lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette, hogy te állj meg mellette.
Őt kérdezd meg: milyen üzenetet küld ezzel az akadállyal neked
S ha lelked Istennel találkozott, utadba minden kő áldást hozott.

Beszámoló a zarándoklatról

Az erdélyi ferences honlap

Napba öltözött Asszony, csíksomlyói Szűzanyánk, hazajöttünk!