2005. június 03. péntek 09:54

 

Krízisből esély

Gondolatok az európai alkotmányozás megakadása után

Nem csillapodik az érdeklődés: az európai alkotmány francia és holland elutasítása után egyre többen teszik fel a kérdést, mit jelent mindez nekünk. Jól vagy rosszul döntöttek ebben a két országban. Sokasodnak a kérdőjelek: mi lesz ezután. Ezért most áttekintjük mi is van veszélyben, levonjuk a tanulságokat és keressük a megoldást.

         I. Mi van veszélyben?

Az Európai Alkotmányszerződés esélyt biztosítana:

1. az egyenrangú együttműködésre az Unió tagállamaival és az egységes Európa megerősítésére;
2. az ország felzárkózására a nyugat-európai fejlettségi szinthez;
3. a magyar polgárok életminőségének érzékelhető javítására;
4. arra, hogy nagyobb biztonságban éljünk;
5. az anyaország és a határon túli magyarság közötti egyenrangú együttműködés kialakítására (azaz, ahol a határon túli magyarok nem tehertételként, hanem együttműködő félként jelennek meg).

Az Alkotmányszerződés meghatározza azokat az értékeket, amelyekre Európa épül (szabadság, demokrácia, jogállamiság, egyenlőség, emberi jogok, kisebbségi jogok, szolidaritás), és amelyeket semmilyen körülmények között nem hagy figyelmen kívül. Azért csatlakoztunk az Unióhoz, hogy ennek az értékközösségnek a részesei lehessünk, mert ezek megléte esetén látjuk elképzelhetőnek azoknak az esélyeknek a kihasználását, amelyeket az európai uniós tagságunk és az Európai Alkotmányszerződés is kínál.

Magyar szempontból külön ki kell emelni az Alkotmányszerződés két elemét:

-         Nekünk, magyaroknak talán az Alkotmányszerződés legjelentősebb újítását jelenti, hogy a kisebbségvédelem (az Unió történetében először) bekerült a védendő uniós alapértékek közé. (I-2 cikk). Az Európai Alkotmányszerződés eszerint elismeri, hogy a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelme közös európai érték. Ez visszaigazolja, hogy a tagállamok tudomásul vették, a Kárpát-medencében őshonos magyar kisebbségek élnek, és elfogadta azt, hogy Magyarország kezdeményezően lépjen fel ezen a területen. Ez is felelősség, és esély, amivel élni kell!

-         Fontos további újítás, hogy az Alkotmányszerződés elismeri az egyházak identitását és különleges hozzájárulásukat, s jelzi, az Unió nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet tart fenn velük. Ez megteremti az elvi lehetőséget, hogy a számukra fontos kérdésekben ők is hallassák hangjukat egy-egy uniós tervezet tárgyalása során (eutanázia, abortusz, génsebészet, oktatás, stb.)

A fentiek következtében nemzeti érdekünk lett volna, hogy az Alkotmányszerződés hatályba lépjen. A francia, illetve a holland népszavazás kimenetele nem csak azért okoz problémát, mert megbénítja az Unió működését, s olyan fontos kérdésekben késlelteti a döntést, mint például a 2007-13 közötti uniós költségvetés, hanem azért is, mert e számunkra fontos újítások nem válnak az uniós joganyag részévé. E célról pedig nem szabad lemondani.

Most minden bizonnyal egy hosszú gondolkodási időszak következik. Az az érdekünk, hogy az Unió mielőbb magára találjon, meghozza az esedékes döntéseket, mert csak így érheti el kitűzött céljait.

II. Mit tanulhatunk a kudarcból?

1. Az Unió tizenöt éve, iszonyatos tempót diktálva alakítja magát. Reformból reformba, az integráció elmélyítésétől a bővítésig rohant, történelmet csinálva, és a XX. század történelmi hibáit kiigazítva. Az európai elit ugyanakkor megfeledkezett arról, hogy mindennek értelmét közkinccsé tegye, nem győződött meg arról, a polgárok képesek-e követni ezt a tempót.

2. A pártpolitika ne temesse maga alá az európai ügyet. Sajnos néhány párt, s nemcsak a szélsőségesek, önös belpolitikai céljaik érdekében a tűzzel játszanak. (Franciaországban a szocialisták egyik csoportja buktatta meg az Alkotmányszerződést a kirekesztő, kimondottan bővítésellenes kampánnyal. A szélsőjobb, a szélsőbal, a globalizáció- és az EU-ellenes erők csoportjának és a francia szocialisták egy részének „perckoalíciója” lehetetleníti el Európát ebben a pillanatban.)

3. A polgárokat döntéseikben gyakran a félelem irányítja. Erre Magyarországon is bőven akadt példa. El kell érni, hogy a riogatás, az emberek érthető félelmeinek kihasználása visszaüssön kiagyalóinak fejére. Ehhez egyébként idő kell, s ezért ezek a tisztességtelen eszközök rövid távon igen hatásosak. Ahol van mértékadó, valóban független sajtó, amelyben a véleményformálók rámutatnak az ilyen csalárdságokra, ott kevesebb tere nyílik ennek a taktikának az alkalmazására. Sajnos kor és kór tünet, hogy ez a hang a  médiából eltűnőben van.

4. Tagadhatatlan, hogy az Európai Unió identitásválságban szenved. Az Alkotmányszerződés megalkotásakor az Unió alapvető értékeiről és gyökereiről folytatott vita is bizonyította ezt, most pedig egyértelmű bizonyítékot kaptunk rá.

III. Mi lehet a megoldás?

Az Uniónak a sok reform után konszolidációra van szüksége, arra, hogy az elmúlt 15 év történéseit, a mélyítést és a bővítést is megeméssze. Az EU-nak az emberek mindennapi problémáira, félelmeire kell választ adnia, tehát az ezekkel kapcsolatos problémák kezelését kell előtérbe helyezni (bevándorlás, határokon átnyúló bűnözés, munkahelyteremtés, stb.). Az Unió további bővítését is át kell gondolni tehát, s a témában egyenesen kellene beszélni (kit igen és mikor, milyen feltétellel felvenni tagnak, s kit nem). A közép-európai országoknak pedig aktív szerepet kell játszaniuk a mostani félelmek eloszlatásában.

Európa most kapott egy lehetőséget, hogy megvizsgálja önmagát, eddigi sikereit, kudarcait és – ahogy azt már annyiszor tette – tanuljon a válságból. Csak egy identitásában magabiztos, értékeit, gyökereit vállaló Unió lehet sikeres, s tud majd megfelelő válaszokat adni az olyan egyre erősebben érzékelhető kihívásokra, mint a demográfiai helyzet, a bevándorlás és a versenyképesség. Előttünk áll továbbá az integráció intézményi és jogi rendszerének kihívása. Amennyiben mindezen kihívásokra nem adunk megfelelő választ, a kontinens egyszerre kerülhet politikai, gazdasági, intézményi, sőt kulturális és morális válságba. Ezek az igazi kérdések, és mindehhez képest az Alkotmányszerződés sorsa másodlagos. 

Valószínűleg tudomásul kell vennünk, hogy nem lesz vagy csak soká lesz Alkotmányszerződés. Meg kell belőle menteni mindazt, ami segít minket megfelelő választ adni a fent említett kihívásokra. Olyan Európai Uniót kell teremteni, amelyet az emberek magukénak éreznek. Ez a szubszidiaritás elvének a gyakorlatba való átültetése révén valósulhat meg, tehát ha a polgárokhoz és közösségekhez a lehető legközelebb hozzuk a döntéseket. Ebben a „közösségek közössége Európában” van a legjobb esély a magyarság boldogulására is.

A Fidesz elemzése nyomán

Vissza a kezdőlapra