2005. április 24. vasárnap 21:04
AKI HALLJA, ADJA ÁT
Európai tükör
Egy magyar munkás a dániaiak bérének csak 13 százalékát kapja, s 2004-ben kevesebbet, mint 2003-ban, miközben vagy 4 százalékkal több értéket hozott létre, mint egy évvel korábban. Csoda-e, hogy az átlagbérek rangsorában a 48 európai ország között csak a 31. helyet szereztük meg?
A kormánypárt arra kérte a szakszervezeteket, ne készítsenek értékelést a kormány hároméves eredményeiről. (Sok oka lehet ennek, például az is, hogy az eredménytelenségről úgy terelik el a figyelmet, hogy Gyurcsány lerázza magáról a Medgyessy időszakot, mint kutya a vizet. Ehhez persze nem a meglehetősen súlytalan szakszervezeteket kellene kikapcsolni, hanem a médiát. Nehéz ugyanis elfelejteni, hogy a Medgyessy kormánynak Gyurcsány maga is tagja volt.) Mi nem kaptunk ilyen felkérést, mégis megszíveljük a tanácsot. Tehát nem jön hároméves értékelés. Van - azaz épp nincs - értékelés, de vannak a tények.
Tény, hogy a legtöbb európai országban 2004-ben emelkedtek a reálbérek, Magyarországon azonban csökkentek. E csökkenést a gazdaság mutatószámai szempontjából némelyik elemző még dicséretes dolognak is tartja, de az érintettek határozottan másként vélekednek. Ráadásul 2005 sem ígér sokat, főleg annak nem, akinek csökkentik a munkaidejét, s ezzel arányosan a fizetését, vagy annak, aki januárban kapott ugyan fizetésemelést, de azt áprilistól visszavonják. (Konkrétumok: név és cím a szerkesztőségben.)
Maradjunk viszont még 2004-ben. Ezt az évet növekvő gazdaság és csökkenő fizetések jellemezték. Helyezzük be a hazai béreket az európai országok körébe. Ha a dániai átlagfizetés 100 százalék, akkor a németek 87 %-ot, az olaszok 56-ot, a franciák 48-at kapnak. A spanyoloknak 39, a szlovénoknak 22, a magyaroknak 13 százalék jut. Vígasztal-e valakit, hogy a románok átlagbére csak 5 százaléka a dánokénak?
Nem kell nekünk értékelni, mindenki érzi a saját helyzetén, hogy hogyan is állunk. Azok pedig, akik igazságosságról beszélnek, s közben bérvisszafogással akarják az országot jobb helyzetbe hozni, magukról mondanak ítéletet. Hiszen egy olyan országban teszik ezt, amelyben a kibővült Unió egy főre eső termelésének (GDP) 61 százaléka a teljesítmény, de ezért nem a többiek átlagbérének bő felét kapják az emberek, hanem csak a harmadát.
Mindezt tudnunk kell ahhoz, hogy jól megértsük a hírt: 48 európai ország között 2004-ben az átlagfizetések összehasonlításában Magyarország a 29. helyről a 31-re esett vissza.
Felháborító? Az. Mit tehetünk? Ezért - és több minden másért - a Döbrögi-Gyurcsány kormánynak, az SZDSZ-MSZP koalíciónak háromszor kell megfizetnie: 2006-ban az országgyűlési választások két fordulójában és ősszel az önkormányzatin is.
Surján László
