2005. május 30. hétfő 15:47

 

Magasabb igazságszolgáltatás

 

"Katolikus családban nőttem fel, egyházi gimnáziumba jártam (ami 1964-68 között nem volt teljesen problémamentes!), jelenleg is gyakorló katolikus vagyok, de nem bigott vallásos. Azért írom mindezt, mert a francia szavazás kapcsán nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy lám-lám a francia vezetés mindent megtett azért, hogy a keresztény gyökerekre való hivatkozás ne szerepeljen az európai uniós alkotmányban, és most, tessék: a szavazó nép kb. 55%-ának nem kell a dolog. Persze egyáltalán nem biztos, hogy ezért (is) szavaztak ellene, de legyen szabad nekem, azért mégis ebben a Gondviselés kezét (fricskáját) látnom!"

Ezt írta tegnap valaki egy drótposta levélben. Érdekesnek találom a felvetést. Mégsem értek vele teljesen egyet. Nem tudok mit kezdeni a bigott vallásosságtól való elhatárolódással. Értem persze, hogy nyomatékot akar adni a levélíró a szavainak. De talán nagyobb nyomatékot ad, ha világossá tesszük: akik hisznek a Gondviselésben, azok számára természetes, hogy a világon történtekben az Isten keze-nyomát is feltételezik. Hogy bigottnak lenni mit jelent, nem tudom. Vallásosnak lenni csak úgy érdemes, ha komolyan vesszük azt, ahogy a levélíró is teszi.

Az európai alkotmányból kimaradt a kereszténységre való utalás. Ettől azonban nem az Isten lett szegényebb, hanem maga az alkotmány. Ha fricskázni valót keresünk, van erre "méltóbb" elem. Miért volt népszavazás Franciaországban az alkotmányról? Mert Chirac elnök ezt javasolta. A demokrácia iránti mélységes elkötelezettség miatt javasolta ezt? Jó lenne, ha így lenne. Elemzők azonban arra mutatnak rá, hogy az IGEN-ek hullámán az elnök maga akart bevonulni még öt évre az elnökségbe. Most viszont a NEM-ek viszik hullámsírba az ő újrajelölésének esélyét. Itt a lecke, amit a Gondviselés adott Chiracnak.

A nyertest alighanem Sárközinek hívják. 

Surján László

Vissza a kezdőlapra