2005. június 19. vasárnap 23:13

 

Az Európai Unió és Latin Amerika közötti XVII. interparlamentáris konferencia
 

Lima, 2005 június 14-17. 

 

A világ távoli részeire utazni, mindig öröm, egy kicsit kiváltság, s bizony nem egyszer irigység tárgya. Mégsem tehetem meg, hogy ne számoljak be erről a konferenciáról, amelyet sokan bizonyára a politikai turizmus címkével illetnek, s nem is jogtalanul. Hiszen első pillanatra joggal vélheti az ember, hogy az Európai Parlamentnek nem sok köze van Dél-Amerikához. Mégis, több mint harminc éve rendszeresek ezek a találkozók, két évente rendezik meg váltakozva Európában és Latin Amerikában. A találkozó maga konkrét témák köré szerveződött, amelyeket a két földrészről származó egy-egy elődadó vezetett be. A referátumokat vita követte, s a konferencia zárónyilatkozat elfogásával ért véget.

Ezek volta a keretek, nézzük a tartalmat. Kedd reggel a limai parlamentben lezajlott a hivatalos megnyitó, zászlófelvonás, katonazenekar, ünnepi szónokok. Ezt követően az Európai Parlament (EP) politikai frakciói tartottak megbeszélést, majd megkezdődött az első munkaülés "Közös szociális teendők és a környezet" címmel. Már az előkészítés alatt látni lehetett, hogy itt a cím kettőssége ellenére csupán a környezetvédelmi szempontok fognak érvényesülni: Az EP részéről Lipietz képviselő úr volt a kijelölt előadó a zöldek frakciójából. Az egyik brüsszeli előkészítő ülésen zavarólag hatott, hogy Irena Belohorska asszony, (volt szlovák egészségügyi miniszter) bejelentette: szeretne szociálpolitikai szempontból a téma előadója lenni. Javaslatát oly módon támogattam, hogy társ-előadónak javasoltam. Erre a korábbi 16 konferencián nem volt példa. Ennek ellenére a javaslat győzött, Belohorska előadó lett, de nagy hatást nem váltott ki. Az érdemi vita a környezetvédelemről szólt, bár a latin-amerikai előadó, Calderon Hinojosa mexikói szenátor asszony is kitért a szociálpolitikára. Peruban jól érthető ez a hallgatás. A társadalomnak itt három rétege van: egy alig több, mint kétszáz családból álló vezető réteg, kezükben a politikai és a gazdasági hatalom. Zárt közösséget alkotnak, közéjük kerülni beházasodással nem lehet, s arról meg ügyesen gondoskodnak, hogy kívülálló ne gazdagodhasson meg annyira, hogy közéjük számítson. Alattuk van egy másfél milliós csoport, nevezzük talán középosztálynak, akik jól keresnek, irányító, de nem csúcsvezető funkciót töltenek be az állami bürokráciában és az iparban. A társadalom zöme viszont lényegében nincstelen szegény ember, ha van állása akkor el tudja tartani a családját, ha nincs, akkor csak a teljes perifériára szorulás, a nyomor az osztályrésze. Kisebb szakszervezeti megmozdulásoktól eltekintve a társadalom nyugodtan tűri ezt a helyzetet. Mindenki tudja a helyét, és elfogadja azt. Hát miért izgatta volna fel a szociálpolitika a képviselőket?

Pedig Calderon Hinojosa érdekes gondolatokat vetett fel. A mexikói szociálpolitika bizonyos elemeire nekünk is fel kell figyelnünk. Az egyik ilyen, hogy - bizonyára Mexikó költségvetésének korlátaiból kiindulva - a szegénységellenes programok némelyikét nem az egész országban, hanem csak egyes igen rászoruló régiókban indították el.
A mexikói szociálpolitika központjában a magyarul talán leginkább Esélyprogramnak nevezett akció áll. A program lényege egy minimális összegű pénzbeli támogatás, amelyet természetben adott élelem, orvosi ellátás, az oktatási és a lakhatási költségek átvállalása, továbbá részmunkaidős foglalkoztatáshoz juttatás áll. Ez a program azokon a területeken zajlik, ahol a szegénység a legnagyobb: így is öt millió családra terjed ki.
A mexikói szociálpolitika kereteit hosszú viták során alakították ki. A sajátosságokból kiemelendő, hogy az erre a területre vonatkozó költségek minimális emelésének a mértékét a  GDP meghatározott arányában határozzák meg, külön szabállyal biztosítva, hogy a szociális kiadások nem csökkenhetnek az egyik költségvetési évről a másikra.
E tervezett kerettörvény mellett a már hatályos törvények is tartalmaznak követendő elemeket: A szociális támogatás törvénye szerint például a támogatás a családnak jár, nem egyéneknek. Ez a szemlélet valójában azt a természetes társadalmi egységet akarja a megnehezedett körülmények között feladatinak ellátására képessé tenni, amely egység, a család, ez a feladatot évszázadokon át ellátta. Lehet, hogy valahol utat tévesztettünk?

Az előadások sorából Ignacio Salafranca beszédét kell kiemelni. Megelégelte azt, hogy 1974, az első interparlamentáris ülés óta igen sokat beszéltünk, és keveset tettünk. 2006-ban ismét kormány és államfői konferencia lesz. Jó lenne, ha a diplomáciai mosolyokon túl történne is valami. Salafranca a latin-amerikai térségre is kiterjedő szolidaritási alapot javasol, amelynek egy részét az EU költségvetésből kellene állni. Sürgeti azt is, hogy az etnikai alapú nacionalizmus ellen fellépjünk, nehogy ez a érség is a Balkán sorsára jusson. Végül a migrációval kapcsolatos kérdések őszinte és alapos megtárgyalását javasolta. Okkal. Ezt a vitát Dél-Amerikától függetlenül Európának le kell folytatnia és az ellentétes nézetek között meg kell találnia a megfelelő középutat. Ma még ahhoz is bátorság kellett, hogy az előadó egyáltalán érintette a sok indulatot kiváltó témát.

A továbbiakban pedig a konferenciáról szóló képes beszámoló következik:

Zászlófelvonásra vár a gárda: kezdődik a konferencia	A háttérben látható ház tetején a nyomortelepek bádogtetejű viskója
Zászlódiszben a perui parlament ülésterme	Allegorigus alakok a tetőablakon
Az ülésteremben	Szünetben
Salafranca a frakcióülésen	Elől zászlófelhúzás, a kerítésen kívül tüntetés
Ebben a teremben kellett majd két órát várni a köztársasági elnökre	A díszítések szépek voltak, mégis sokan "megszöktek"

Amint a képekből látszik, ellentétekből jól kijut ebben az országban. Egyet - nem a társadalom, hanem a természet világából még megmutatok. Lima ugyanis valójában sivatagban van, noha a tenger közelsége miatt a páratartalom igencsak magas. A sziklák és a homok magas dombokat alkotnak, alattuk olykor egy-egy - többnyire mesterséges - oázis. Zárjuk ezzel a beszámolót: minden sivatagban van valahol egy oázis!

Surján László

U.i.: További, videó klipeket is tartalmazó beszámoló a http://www.eppfrakcio.hu/ oldalán található

 

Vissza a kezdőlapra