Kossuth Rádió - Vasárnapi Újság
2005. április 17.


A Vasárnapi Újság vendége
Orbán Viktor volt kormányfő, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke

Riporter: Stifner Gábor


Stifner Gábor: Kedves hallgatóink, miként híreinkben hallhatták, a nagyobbik ellenzéki párt vezetője tegnap a Holocaust Emléknapján a Terror Házánál koszorúzott, megemlékezve a hatvanegy évvel ezelőtti áldozatokról. Ezután jött be a rádióba, és adott interjút műsorunknak.
   Stúdiónk vendége Orbán Viktor volt kormányfő, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke, akivel szombaton délben beszélgetünk. Elnök úr, Ön hogyan értékeli a fejleményeket az MSZP kongresszusa után? Több elemző Szili Katalin jelölésében a Gyurcsány-Hiller páros által fémjelzett liberális szárny nagy vereségét látja az MSZP-n belül.

Orbán Viktor: Nem vagyok kellőképpen tájékozott az MSZP belső ügyeit illetően, tehát ebből a szavazásból belső erőviszonyokra vonatkozó következtetéseket nem merek levonni. Egy dolgot tudunk, az MSZP világosan, egyértelműen, kellő súllyal Szili Katalin házelnök asszonyt jelöli köztársasági elnöknek. Én messzebbre nem merek merészkedni.

Stifner G.: A Magyar Demokrata Fórum egyik alelnöke úgy nyilatkozott, hogy megfelelő eljárás az lenne szerinte, ha az MDF és a Fidesz egyeztetne egymással a köztársaságielnök-jelölésről. Lát esélyt ilyen egyeztetésre az elmúlt hetek, hónapok, akár évek történései után?

Orbán Viktor: Természetesen igen. Ez egy ésszerű javaslat, sőt, azt kell mondanom, hogy ha az ember kellő felelősséggel végzi a munkáját, akkor nem is juthat más következtetésre. Kapkodni sem kell, majd valamikor júniusban dönt a Parlament a köztársasági elnök személyéről. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség pedig úgy döntött, hogy addig a saját álláspontját nem alakítja ki az elnök, a lehetséges elnök személyét illetően, amíg nem tudtuk meg, hogy mit gondoltak az emberek arról, hogy a fölmerült nevek közül kit vagy kiket tartanának alkalmasnak erre a nehéz megbízatásra. Tehát először megvárjuk, hogy ki vagy kik az emberek jelöltjei, és utána foglalunk majd állást.

Stifner G.: A folyamat során sokan és sokat beszéltek, beszélnek a kis koalíciós partner úgynevezett zsarolási potenciáljáról. Most az SZDSZ térfelén pattog a labda. Ők ugye korábban kategorikusan elutasították Szilit. Ön hogy látja ebből a szempontból a kialakult helyzetet? Szili Katalint ugye az MSZP egyedül nem tudja államfővé választani.

Orbán Viktor: Azt hiszem, hogy saját maga körül pörög most a pártpolitikai élet. Úgy tűnik, hogy a köztársasági elnök személyének ügye párthatalmi kérdések martalékává lett. Én a vitát nem tartom természetellenesnek ebben az ügyben, mert nagyon nehéz minden szempontot kielégítő személyt találni, aki a Mádl Ferenc által magasra tett mércét át tudja ugrani. Tanácstalanság, a keresés az egy indokolt dolognak tűnik. Azonban úgy tűnik, hogy már többről van szó. Itt mint hogyha valóban zsarolás, ügyeskedés, ravaszkodás, paktumpolitika... a köztársasági elnök ügye hatalompolitikai kérdéssé vált. Szerintem ez nincs így jól. A köztársasági elnök személye körüli vitát nem lehet arra a kérdésre silányítani, hogy ki támogatja és ki nem Szili Katalint. A kérdést nem így kell föltenni szerintem, és örülnék, ha a koalíció sem így tenné föl.
A helyes kérdés szerintem az, hogy ki az az ember - hölgy vagy úr -, aki a leginkább alkalmas arra, hogy a Magyar Köztársaságot a nagyvilágban és bennünket, magyar polgárokat itt, Magyarországon belül a nemzeti egység jegyében képviseljen. Ezt az embert kell megtalálni. És ehhez képest másodlagos egyébként, hogy ki mit gondol Szili Katalinról, Glatz Ferencről vagy bárki másról. És ezért is gondoltuk, hogy helyes megkérdezni az embereket, mert szerintünk az emberek is így gondolkodnak. Nem pártpolitikai logika alapján, hanem azt mondják, hogy azt várjuk el a parlamenti képviselőinktől, hogy a lehető legalkalmasabb embert bízzák meg ezzel a munkával. Hogy ez Szili Katalin-e vagy ebben az országban esetleg nála alkalmasabb emberek is akadnának, ez a nagy és nyitott kérdés.

Stifner G.: Hétfőn kezdődik a Fidesz szimpátiaszavazása; a listán öt név szerepel. Mádl Ferenc és Sólyom László személyét a Fidesz szempontjából lehet érteniök, ugyanis megfelelnek a Szövetség által megfogalmazott követelményeknek. De miért került a szavazólapra Szili Katalin, Glatz Ferenc és Gombár Csaba neve?

Orbán Viktor: Ez azért történt így, mert nem a Fidesz által alkalmasnak gondolt jelöltek felől akartuk megkérdezni az embereket, hanem mindenki felől. Tehát arra vagyunk kíváncsiak, hogy mit gondolnak az emberek. Az, hogy a Fidesz mit gondol egyik-másik személyről, ez érdekes, talán majd súlya, jelentősége is lesz, de most még nincs. Most az a fontos, hogy az emberek mit gondolnak, és nem lett volna korrekt csak olyan jelölteket föltenni egy szimpátiaválasztás listájára, akik a mi szájunk íze szerint valók. Szerintem úgy korrekt, hogy az embereknek lehetőségük van öt nagyon különböző karakterű személy ügyében állást foglalni.

Stifner G.: A szimpátiaszavazás lezárultával május 15-e után lesz a Fidesznek államfőjelöltje? Lehet ezt már most tudni?

Orbán Viktor: Én szeretném, ha lenne. Úgy látom, hogy ebben egyetértés van közöttünk, hogy legyen, de május 15-ét követően kerülhet sor arra az egyeztetésre, amit az MDF szükségesnek tart. Addigra a Szövetségen belüli egyeztetéseket is el kell végeznünk: mit mondanak a kisgazdák, mit mondanak a kereszténydemokraták, mit mond a Lungo Drom, tehát a szövetségen belüli szereplőket is meg kell kérdeznünk, aztán jön az ellenzékkel való egyeztetés, és utána a Fidesz meg fogja mondani a magyar közvéleménynek, hogy minden szempontot mérlegelve - beleértve ebbe az emberek véleményét is - mit javasolunk. Ha megengedi, egy mondat erejéig azért hadd időzzek ennél az ügynél. Ez az egész áldatlannak tűnő helyzet, amely a leendő köztársasági elnök személye körül kialakult, azért mégis csak visszavezethető egyetlen origóhoz, egy kezdőponthoz.
Ez pedig az, hogy ma - remélem, nem tévedek - Magyarország polgárainak túlnyomó többsége elégedett azzal a teljesítménnyel, amit Mádl Ferenc nyújtott mint köztársasági elnök. Van az országnak egy olyan köztársasági elnöke, aki kiválóan teljesített, aki a nemzeti egységet képes volt képviselni, aki nem szolgáltatta ki magát, nem adta be a derekát sem a kormánykoalíciónak, sem az ellenzéknek, mindig fölénk tudott emelkedni, aki több nyelven beszél - amit én az egyik legfontosabb szempontnak tartok a köztársasági elnök ügyében, hiszen a köztársasági elnök az ország első diplomatája is -, több nyelvet beszél, nemzetközi szaktekintélynek számít - ráadásul éppen európai uniós ügyekben, európai közjogban és magánjogban -, és akkor ezt azt embert a mostani kormánykoalíció egész egyszerűen hatalmi megfontolásokból le akarja váltani, le akarja cserélni.

Stifner G.: Igen, de úgy hallani, hogy Mádl Ferenc nem vállalna egy újabb megbízatást.

Orbán Viktor: Én figyeltem az ő nyilatkozatait, nem vagyok hivatott arra, hogy értelmezzem ezeket, bízzuk is ezt őrá, én úgy látom, hogy úgy, ahogyan Göncz Árpád is két cikluson keresztül, az Alkotmány által megengedett időtartam maximumáig szolgálta az országot, az egyik lehetséges megoldás az volna, hogyha félretennék a pártpolitikai szempontokat a koalíciós pártok, és azt mondanák: miért is kellene változtatni? Ez egy lehetséges megoldás volna. Nem is jutott volna ide az ügy, hogy pártpolitikai kérdéssé váljon, mint ahol most tart.

Stifner G.: Ahogy itt a rádióban régen mondták: más. Elnök úr, a magyar gazdaság helyzetéről folyamatos vita van a Fidesz és a kormánykoalíció között, de a kérdésben azért mások is hallatják hangjukat. Hétfőn például napvilágot látott az egyik piackutató intézet fölmérése, amely szerint a vállalkozók az idén borúlátóbbak, mint az elmúlt esztendőben bármikor, az emberek pedig kedvezőtlenül ítélik meg az ország gazdasági helyzetét, főként a munkanélküliség tekintetében pesszimisták. Ön hogy látja a helyzetet?

Orbán Viktor: Nézze, hát az is fontos persze, hogy egy-egy párt mit gondol - szívesen hallgatom a pártmezben megszólalókat -, de elsőbbséget adok a tényeknek. A tények azok fenyegetőek. Kirajzolódik előttünk egy új veszély, a munkanélküli Magyarország veszélye. Amikor a kormányváltás, illetve a miniszterelnök-csere bekövetkezett 2004 őszén, akkor - függetlenül attól, hogy valaki a szocialistákat kedveli vagy nem, melyik oldalon dobog a szíve meg milyen színű vér folyik az ereiben - azt várta, hogy azért valami változás lesz. Leginkább azt várta mindenki, hogy a változás eredményeképpen csökken a munkanélküliség, de legalábbis nem nő, a kenyérkereset nélkül maradó családok száma nem emelkedik. Azt vártuk, hogy a gazdasági növekedés, amelyben gyengén teljesítettünk a megelőző időszakban, majd most újra megindul, és azt vártuk, hogy adócsökkenések történnek. Azért vártuk ezt, mert ez szerepelt a fél évvel ezelőtt a Parlament elé került új kormányprogramban.
Ezek voltak az ígéretek. Ezek már nem választási ígéretek, parlamenti, kormányprogramban szereplő ígéretek. És azt kell mondanom, hogy rosszabb a helyzet, mint akkor volt, amikor Medgyessy Péter leköszönt. Ezt senki sem várta. Mert azzal az időszakkal sem lehetünk elégedettek, de hogy rosszabbra cserélődik a miniszterelnök és egy rosszabb teljesítményt nyújt majd a most következő kormányzat, hát erre aztán szinte alig számított valaki. Harmincezerrel több családfőnek nincs munkája. Harmincezerrel nőtt a munkanélküliek száma - erről kár vitatkozni. A valóságos munkanélküli számok, tehát ha nem a munkanélküli statisztikát nézzük, hanem azt a kérdést keressük ki a statisztikákból, hogy hányan vannak ma aktív álláskeresők Magyarországon, akkor az 10 százalék fölött van.
És ha ez így megy tovább, akkor el fogunk érni egy 15 százalékos, lélektanilag már nagyon veszélyes határt, és Magyarország egy olyan országgá válik, amely nem tud munkát adni azoknak az embereknek, akik tudnának is, meg akarnának is dolgozni. Ez a legnagyobb baj. Vannak persze emellett más bajok is. Az államadósság súlyos ügy, azt gondoltuk, hogy az államadósságot meg tudja majd fékezni az új kormány, ehhez képest gyorsabban nő, mint Medgyessy Péter alatt, és most már nem is a szánk széléig ér, hanem már lassan inkább a bajuszunkat birizgálja, bele fogunk fulladni ebbe az államadósságba, az államadósság a mostani rossz kormányzati munka felelősségének és következményeinek jövőre való áthárítását jelenti. Föléljük a jövőnket. A mostani fiatalok elől vesszük el a lehetőséget, pedig egyébként ma a fiatalok között már 18-20 százalék magasságában van a munkanélküliség. Fiatalok tízezrei vannak munka nélkül Magyarországon.
És ha ehhez még azt is hozzászámolom, hogy ha megnézzük az áremelkedések mértékét - mert a nyugdíjasokat, a bérből-fizetésből élőket, a családosokat, a munkanélküliség mellett még a magas árak kínozzák leginkább -, akkor azt fogja Ön majd tapasztalni, hogy azoknak az áruknak az esetében, ahol az árat a piaci verseny szabályozza meg, tulajdonképpen elég jól mennek a dolgok, és ott, ahol pedig az árakat maga a kormányzat határozza meg, ott pedig gyalázatosan. Míg 3-4-5 százalékos a piaci termékek árának növekedése, addig mondjuk a villany, a gáz, a közüzemi szolgáltatások, a közlekedés, a gépkocsi kötelező felelősségbiztosítás, ezek mind meghaladják a tíz százalékot. Van, ahol három...

Stifner G.: És mi lenne a teendő?

Orbán Viktor: Hát a kormány emeli az árakat, mondjuk ki egyenesen. Az a helyzet, hogy ott, ahol az áremelkedés a kormány felelősségi körébe tartozik, ott az emberek számára elviselhetetlen mértékű áremelkedések következnek be. Ez egy rossz gazdaságpolitikának a következménye. Szerintem ezt be kell fejezni. Tehát azt már mindenki látja, hogy az a három év - de különösen az a fél év, amely mögöttünk van - nem vezet sehova. Vagy ha valahova, az inkább szakadék, zsákutca, parkolópálya, tehát kisodor bennünket az Európai Unió többi országával való versenyképes országok köréből. Nem leszünk versenyképesek az Unió más államaival, tehát erről az útról le kell térni, változtatni kell. A mi munkánk - az én munkám is személy szerint - leginkább arra kell hogy összpontosítson az előttünk álló időszakokban, hogy fölkészítsük az országot erre a változásra.
Mert nem a pártoknak kell megpróbálnia változtatni, nem az a kérdés, hogy a Fidesz akar-e változtatni - hát persze hogy szeretne a Szövetségünk változtatni. A kérdés az az, hogy az emberek hisznek-e még abban, hogy a változtatásnak van értelme. Vissza tudjuk-e adni az embereknek azt a hitet és reményt, hogy ha változtatnak, akkor ismét elindulhatunk fölfele. Lesz több munkahely, el tudjuk érni a teljes foglalkoztatottságot, amit - szerintem - egyedüli, legfontosabb célként meg kellene jelölni, lesz-e olyan kormány, amely - ahelyett, hogy megnyúzná az embereket és az égbe emelné az árakat - megpróbál inkább segíteni rajtuk, és megfékezi az árakat, és nem engedi, hogy az inflációnál nagyobb mértékben nőjenek az állam által meghatározott árak, tehát ez a jövő. Hiszünk-e még ebben vagy nem? Ma az emberek egyre kevésbé hisznek ebben, hogy a változtatásnak van értelme. És most nem politikai változtatásról beszélek, hogy majd milyen kormány alakul, mert persze afelől is lehetnek jó
reményeink, de az másodlagos. Hanem hogy más útra tudjon lépni Magyarország, ez a tétje az előttünk álló egy évnek.

Stifner G.: Bő egy év múlva itt a választás, egyre több figyelem szentelődik a különböző cégek közvélemény-kutatásainak. Nemcsak a cégek különbözőek ugyanakkor, hanem az általuk felmutatott eredmények is. Az egyik minapi szerint zárulni látszik az olló a jelenlegi kormány és az ellenzék között. Mások továbbra is az ellenzék, az Önök jelentős előnyét regisztrálják. Ön mennyire figyeli ezeket vagy netán fontosabbnak kell tekinteni a valóságos megmérettetéseket, mint például a jövő vasárnapi soproni időközi képviselőválasztást?

Orbán Viktor: Persze a valóság mindig fontosabb, mint a beszéd; a tett mindig fontosabb, mint a szövegelés - ha szabad ilyen csúnyán kifejeznem magam -, tehát a soproni időközi választás az fontosabb bármilyen fölmérésnél. A fölméréseket, habár én azokat nem tartom nagyon fontos dolgoknak, mégsem tudom teljesen figyelmen kívül hagyni, mert a Szövetségen belül is befolyásolják a hangulatot, meg a híveink körében is. Tehát más... Nem tudom, miért van ez így, de mi, magyarok ilyenek vagyunk. Szerintem a kelleténél jobban hiszünk annak, amit az újságban olvasunk, meg a tévében, rádióban hallunk, faluhelyen még az ember találkozik olyan véleményekkel is, hogyha valami éktelen nagy butaságot hallok valakitől, és mondom neki, hogy hát ez nem lehet igaz, azt mondja, de igaz, mert bemondta a rádió. Nos tehát ezért nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, ami megjeleni az újságban közvélemény-kutatás címén, de túlbecsülni sem szabad.
Tehát ott valahol a látókörünk szélén érdemes elhelyezni. Valójában ez egy nagy csapda egyébként, hogy az ember túl sok újságot olvas, túl sok rádiót hallgat, túl sok politikai hírt fogyaszt, meg túl sok közvélemény-kutatást olvas, és ezzel kezd foglalkozni. Az letéríti, eltéríti a helyes ösvényről, és az igazi munkájától eltereli az energiáit, figyelmét. Nekünk ma arra kell összpontosítani, még egyszer mondom, akármit mutatnak a fölmérések, hogy az országban legyen elég lelkierő, hogy ki merje mondani, hogy ma a legfőbb veszély egy munkanélküli Magyarország. Ehelyett nekünk egy olyan országot kell fölépíteni, ahol egy munkabarát piacgazdaság működik, ahol megbecsülik az emberek munkáját. A megbecsülés pedig a tisztességes bérben fejeződik ki. És hiszünk abban, hogy mi együtt, közösen, párthovatartozásra való tekintet nélkül képesek vagyunk a mai leromló országunkból egy ilyen teljes foglalkoztatottság felé haladó országot fölépíteni. Ennek a hitnek és reménynek az életben
tartása, gyarapítása a feladatunk, mind­egy, hogy egyébként mit mutatnak a közvélemény-kutatási adatok. Azokra majd a választások előestéjén térjünk vissza.

Stifner G.: Sopronban mi a tét, mindezek fényében is, amiről idáig beszéltünk?

Orbán Viktor: Nézze, kicsit sajnálom a soproniakat, az egy nagyon derék város. Sőt, a hűség szimbóluma. Méltatlanul szoktunk elfeledkezni arról a decemberi napról, ami a Hűség napja, és amely Sopron város dicsőséges helytállásának állít emléket, amikor a környékbeli településekkel együtt, néhány faluval együtt egy népszavazáson úgy döntöttek, hogy nem Ausztriához, hanem Magyarországhoz akarnak csatlakozni. Tehát nem Románia, meg Magyarország között választhattak, hanem Ausztria és Magyarország között. Hiszen egy óriási tett, hogy akkor voltak olyanok, sok tízezren, akik Magyarországot választották. Tehát Sopron egy különleges, kivételes város a környékbeli falvakkal egyetemben. Meg kell becsülni. Ez a város most attól szenved, hogy különböző pártpolitikai butaságok okán, immáron hosszú hónapok óta nincs képviselője a Magyar Parlamentben. Mintha nem lenne Magyarország része. Ettől persze az élet ott még folyik, na de csak azok a települések egyenrangú szereplői a magyar
közéletnek, a magyar települések mezőnyének, azok vannak igazán benne a magyar közéletben, akik a Magyar Parlamentben is képesek magukat képviseltetni. És Sopron és környéke kiesik ebből a körből. Kívánom a soproniaknak, hogy ne engedjék, hogy ez a helyzet sokáig így maradjon, és a következő alkalommal, ami valóban már csak néhány nap, válasszanak Sopron képviseletére méltó parlamenti képviselőt a saját maguk és egyúttal Magyarország számára.

Stifner G.: Orbán Viktor volt kormányfővel, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnökével hallottak beszélgetést.