2005. április 22. péntek 12:48

 

Parlamenti vitanap
hazánk EU-csatlakozásáról

2005. április 20.

Szájer József felszólalása

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az Európai Néppárt és az Európai Demokraták képviselőcsoportjából Szájer József képviselő úr szólal fel. Parancsoljon, öné a szó.

 

DR. SZÁJER JÓZSEF (Európai Parlament, Európai Néppárt és Európai Demokraták Képviselőcsoportja): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én is megtiszteltetésnek tekintem, hogy itt az önök körében felszólalhatok.

Időben egy kicsit visszamennék. Én a pályafutásomat nem politikusként kezdtem, hanem az Eötvös Loránd Tudományegyetem római jogi tanszékének tanársegédjeként. Egy idő után, amikor vizsgáztatni kezdtem, azt vettem észre, hogy hirtelen megnőtt a hozzám bejelentkező vizsgázók száma. Erre az akkori tanszékvezető úr, Brósz Róbert professzor azt mondta: kolléga, maga rosszul csinálja a dolgát; egyetemen vagyunk, és ha valaki az anyagnak legalább 50 százalékát nem tudja, annak még kettest sem szabad adni, vagyis meg kell buktatni.

Azt gondolom, ha komolyan vesszük a munkánkat és a tevékenységünket - sokan vitatkoztak itt a vitanap címén, hogy az elégtelen megfelel-e -, én boldogan megadom az elégségest a magyar kormánynak az európai uniós teljesítménye kapcsán, hogyha abból a 123,2 milliárd forintból, amelyen tudomásunk szerint jelenleg a Kincstár ül, legalább az 50 százalékát és még 1 forintot kifizetnek azoknak a vállalkozóknak, akiknek ez jár, és akik ezt megpályázták.

Tehát azt gondolom, hogy nem azon kell vitatkozni, hogy hányast kapna a kormány a teljesítményére. Én ugyan engedékenyebb vagyok, mint ahogy az előző példából is látták, ezután sem sikerült ezt az 50 százalékos arányt elérnem a vizsgáztatásaim során, ezért nézzük egy kicsit a pozitív elemeit is ennek az európai uniós csatlakozásnak. Nézzük azt, hogy tulajdonképpen, ha egy kicsit túlmegyünk az ország határain, és nem szűken a magyar nemzeti érdekek szempontjából tekintjük az európai uniós csatlakozást, hanem ennél egy kicsit tágabban, akkor azt mondhatjuk, hogy azért vannak olyan lépései a magyar kormányzatnak, Magyarországnak, amelyek tekintetében eredményeket is ért el. Hiszen valószínűleg nem elégtelenre értékelik, mondjuk, a szlovák gazdák a magyar kormány teljesítményét, hiszen egy éven keresztül a szlovák gazdák számára olyan versenyelőnyt biztosított azzal, hogy nem fizette ki a magyar gazdáknak az Európai Unióból egyébként beérkező támogatásokat, ami az ő szemükben nyilvánvalóan pozitívumként jelenik meg. Még Mečiar egykori miniszterelnök úr is csettinthet a nyelvével egy ilyen kiváló magyar teljesítmény hatására.

De segítettük a román költségvetést is, hiszen Romániának nem kell annyi környezetvédelmi beruházást elvégeznie, mint amennyit Magyarországnak kell az európai uniós csatlakozás kapcsán. Tehát megszabadítottuk a román költségvetést is bizonyos terhektől. Segítettük a romániai pálinkafőzőket is - talán annak örülhetünk, hogy ezek között nyilván sok magyar is van -, hiszen Magyarország beleegyezett a "pálinka" név használatának a jogába ebben a tekintetben. De a lengyel államérdeket is képviseltük, amikor Magyarország, egy kicsit bumfordi és ügyetlen diplomáciával, átengedte azt a lehetőséget Lengyelországnak, hogy az összeurópai határügynökség képviseletét ők kapják meg. Csak természetesen ennek mi, magyarok nem mindig örülhetünk.

Hiszen az a vállalkozó, akire az imént Nógrádi Zoltán is utalt, engem keresett meg az egyik soproni fogadóórámon, ahol elmondta, hogy 2004. május 13-án, ünnepélyes körülmények között az európai ügyekért felelős miniszter, az akkori miniszterelnök átadta az első tizenvalahány vállalkozónak azt az oklevelet, amely azt tanúsította, hogy ők az első sikeres nyertesei az európai uniós pályázatoknak Magyarországon. Azóta már eltelt jó néhány nap, és ha Eörsi Mátyás számítását használom, akkor 23 napra vagyunk május 13-ától, vagyis attól a naptól, amikor ez az ünnepélyes pillanat bekövetkezett; 23 napra vagyunk ettől, és majdnem egy évre - nem egészen egy évre - vagyunk attól a pillanattól, amihez képest ezeknek a vállalkozóknak a kétharmada egyetlenegy fillért nem látott még a beérkezett pályázatok közül. Arról nem beszélve, hogy természetesen, ahogy Nógrádi Zoltán is idézte, a terheket továbbra is fizették. Vagyis valami még sincsen rendben a magyar európai uniós csatlakozás során.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sokan beszéltek arról, hogy itt a történelmi távlatokat kell nézni. Természetesen a történelmi távlatokat is kell nézni, azonban a napi problémákon nekünk kell úrrá lennünk, mert a magyar gazdálkodók, a magyar gazdák, a magyar vállalkozók mennek tönkre, hogyha valamiben bíztak, és arra aztán mégsem építhetik rá a jövőjüket. Vagyis amikor a Magyar Országgyűlés ezekről vitatkozik… - és Eörsi Mátyással ellentétben én nem annyira erős Európai Parlamentet akarok, bár európai parlamenti képviselő vagyok, hanem egy erős Országgyűlést, amely az itthoni, hazai feladatokat és az uniós csatlakozásból nyíló lehetőségeket a lehető legjobban ki tudja használni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!)

Vagyis ebben a tekintetben a mostani problémák megoldására van szükség, vagyis a ki nem fizetett pénzek kifizetésére, a felmerülő problémák megfelelő megoldására, például olyan kérdésben, amivel mi is rendszerint mint európai parlamenti képviselők szembesülünk, már idéztem a határügynökségért való küzdelmet, vagyis azt, hogy Magyarország szeretne valamelyik fontos európai uniós intézménynek a központjává válni. Budapest jobb ajánlatot tett, mint Varsó ebben a tekintetben, Magyarország mégis elbaltázta a lehetőségeket, mert nem használta ki azt a módot, ahogyan ezt a célt elérhettük volna, és az Európai Unióban szokásosan még valami pótlékot, valami vigaszdíjat sem kért ennek érdekében.

Vagy itt van például az Európában sokat vitatott - itthon még csak most ismerkedünk vele - szolgáltatási irányelv kérdése, amely véleményünk szerint a most belépő országok vállalkozói számára új lehetőségeket nyithat, és egy kicsit először fordítaná meg azt az egyensúlyt, hogy mindig a nyugatiaknak jobb, a régi tagoknak jobb, nekünk pedig korlátozottak a lehetőségeink. Hiszen a tőke, a szolgáltatások, a munkaerő szabad áramlása az Európai Unió fontos feltétele, ebből mi azt láttuk, hogy Magyarországra beáramlott a tőke, nagyon helyesen egyébként, de Magyarországon elsősorban külföldi tőkével működnek a nagy vállalkozások. Ahhoz, hogy a mi kis- és középvállalkozásaink külföldön szolgáltassanak, a lehetőséget ez az irányelv teremtené meg.

A magyar kormány, nagyon helyesen egyébként, élére állt ennek a mozgalomnak, csak egy dolgot felejtett el: itthon megfelelő hatástanulmányt készíteni erről a kérdésről. Vagyis elfelejtette elvégezni azokat a munkákat - és a miniszterelnök több alkalommal is, részben kérésünkre, részben pedig magától is, nyilatkozta, hogy ezek a hatástanulmányok elkészültek. A napokban kaptuk meg azt a levelet, amely arról szól, hogy ez a hatástanulmány még csak most készül. Vagyis Magyarország úgy állt egy mozgalom élére, egy vélhetően helyes dolog élére, hogy nem tudjuk, hogy ténylegesen milyen hatása lesz a magyar vállalkozókra, az újonnan csatlakozó román-magyar határon adott esetben milyen problémák merülnek fel, és a magyar vállalkozók valóban elég mobilak-e ahhoz, hogy Franciaországban és Dániában szolgáltatásokat tudjanak nyújtani. Vagyis nem egészen működik a magyar érdekérvényesítés államigazgatási rendszere sem.

Eörsi Mátyás elnök úr emlékezetébe szeretném idézni, mert ő azt mondta, hogy annak idején nem bírálták az akkori kormányt az akkori teljesítménnyel kapcsolatban. Egy 2002. február 4-ei nyilatkozatot szeretnék idézni, egyszerre az akkori miniszterelnöktől és a külügyminisztertől: Medgyessy Péter azzal vádolta meg a kormányt, hogy nem képviseli hazánk érdekeit kellő erővel, mert nem tudta elérni, hogy Magyarország egyéni elbírálásban részesüljön. Ez akkor volt, amikor a pénzügyi csomag tekintetében az első ajánlatát letette az Európai Unió, és a magyar kormány elkezdett küzdeni annak érdekében. (Dr. Eörsi Mátyás: Én melyik pártot képviselem?) Én úgy tudtam, hogy egy koalícióba tartoznak, de talán ez belügy, én ebbe nem avatkoznék bele. Kovács László pedig amiatt aggódott, hogy az Unió javaslata méltánytalan, majd fél évre rá Koppenhágában ugyanazt az ajánlatot kis módosítással fogadták el.

Tisztelt Országgyűlés! Magyarországgal szemben már elhangzott, hogy egy formális deficiteljárás folyik, Magyarország az euró bevezetése tekintetében a számadatok alapján az utolsó helyen van, vagyis itthon rengeteg teendő van. Mi, európai parlamenti képviselők, általában a hét végén vagyunk itt, tehát a péntektől hétfőig terjedő időszakot töltjük itthon, mivel keddtől csütörtökig vannak az üléseink, és nemrégiben, az egyik hétvégén ebéd után a családommal kisétáltunk a Városligetbe, és elmentünk az időkerék mellett. Az időkerék május 1-jén indult be, Medgyessy Péter avatta fel, és arról szólt, hogy az idők végezetéig fog forogni ez a kerék, hiszen ez egy örökmozgó. Néhány hétre rá, hogy ez az időkerék beindult, bedöglött, és azóta ott áll és rozsdásodik. (Derültség a Fidesz soraiban.)

Tisztelt Kormány! Tisztelt Képviselők! Nagyon rossz szimbólum ez, nagyon rossz szimbóluma annak, hogy a magyar EU-csatlakozással és az itthoni teendők teljesítésével kapcsolatban Magyarországon valami nagyon nincsen rendben. Szeretném kérni önöket, hogy május 1-jén újból avassák fel ezt az időkereket (Derültség a Fidesz soraiban.), és ne az örök időkig, de legalább Magyarország európai uniós tagságának az idejéig forogjon.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

 .

Vissza a kezdőlapra