2005. május 19. csütörtök 15:42

 

Csaba testvér Rekecsinről

Korábban már képeket közöltünk a nagy eseményről. Azóta tudjuk, hogy fanyalogva illetve ellenségesen fogadta a hírt a román sajtó. Mi inkább hallgassuk Csaba testvért, s osztozzunk örömében.

 

Kedves Testvérek!

Alleluja!
Isten kegyelméből letettük a Béke Királynője tiszteletére szentelt csángó-magyar iskolaközpont alapkövét Rekecsinben.

Szívem csordultig van örömmel, jókedvvel. Úgy érzem, hogy a Szentlélek Moldvában kiáradt, és megismétlődött a nyelvek csodája: románul, magyarul dicsőítettük a szeretet Istenét. Moldvaiak, erdélyiek, magyarországiak, különféle pártokhoz, világnézetekhez tartozó emberek szeretettel egyetértettek, és ugyanarról beszéltek: Iskolát akarunk építeni a csángó-magyar testvéreinknek, mert szeretjük őket. Együtt voltunk, és a segíteni akarás elmosott minden szakadékot, határt. Van előttünk egy szép nagy cél amelyet meg kell valósítanunk. Minél többen tesszük oda a vállunkat, annál hamarább épülhet meg, és annál szebb lesz a Béke Királynőjének moldvai otthona. Milyen jó, szép lenne, ha Románia 2007 Európai Uniós csatlakozásának egyik ünnepi állomását, a rekecsini csángó-magyar iskolaközpont felszentelése jelentené!

A kedves Dalma asszony jött, és szeretettel magához ölelt mindenkit. Bátran állíthatom, hogy nemcsak a moldvai csángó-magyarokat, hanem a helybeli román hatóságokat is magához ölelte, és Istennek hála mindenki viszonozta ezt a tiszta szívből jövő szeretetet. A kedves Dalma asszony a maga szerény természetességgel a magyar kultúra látható határkövét kétszáz kilométerrel keletebbre vitte. Örök hála érte!

Ki tudná megmondani, hogy a tegnapi áttörés mögött hány szívből jött ima, könnyekkel feltörő fohász van. Olyan jó tudni, hogy nem hiába kérjük nap mint nap, a Miatyánk elmondásakor, hogy „jöjjön el a te országod". Boldog vagyok, mert jó látni, ahogy egy-egy lépéssel előbbre lendül a világunk, ha döcögve is, szorongások közepette is, de épül körülöttünk Isten országa.

Hiszem, hogy nem csak a moldvai testvéreink lesznek gazdagabbak egy iskolával, hanem mindannyian akik ott voltunk, s akik bekapcsolódunk ebbe a nagy műbe, megerősödtünk hitünkben, abban a reményben, hogy van megoldás, kiút bármilyen gondból, nehézségből, ha alázattal megfogjuk Istenünk kezét és hagyjuk, hogy vezessen a szeretet útján.

Köszönöm Istenem május 15-ét, hisz azóta mindenütt szebben ragyog a nap, és kisebbeknek tűnnek még Erdélyben is az árnyékok.

Szeretettel, Csaba t.

Vissza a kezdőlapra