2005. április 24. vasárnap 20:04
Megszűnnek az autótemetők?
Az elmúlt napok borongós esős időjárása az embert nem csak fizikailag készteti visszahúzódásra a meleg lakóház belsejébe, hanem ilyenkor hajlamos az ember az emlékeit felidézni, szeret a múltba merengeni, régi utazásainak emlékfoszlányit összerakosgatni, azok között keresgélni. Egy ilyen alkalommal jutott eszembe, mikor a 80-as évek végén életemben először utaztam vonattal Nyugat Európába. A számtalan élmény között volt egy igen érdekes emlékem, a külvárosokban és gyakran vidéki kisebb falvak szélén is megtalálható roncstelepek, autótemetők látványa. Be kell vallanom, hogy nem a legteljesebb véletlen az, hogy pont ezek a képek jutottak eszembe, hiszen a minap olvastam Holger Kramer német Európa parlamenti képviselő javaslatát, mely arra lenne hivatott, hogy kapcsolódva már meglévő szabályokhoz, megakadályozza e roncstelepek kialakulását.
Azért ne siessünk ennyire előre, térjünk vissza még egy csöppet a vonatablakból elém táruló látványra. Tisztán emlékszem az élményre, a mély döbbenetre, amikor először suhant el a vonat egy ilyen autótemető mellett, és megláttam, majd később értelmezte is agyam a látottakat: autók ezrei, tízezrei voltak összepréselve kisebb nagyobb kockákba. Aki emlékszik még erre az élményre az most újra átélheti ezt az érzést, az első pillanat őszintén rácsodálkozó kérdését, mi a csodák ezek a színes, fémesen csillogó több méteres kiterjedésű kockák. A következő másodpercek döbbenete, te jó ég ezek autók!
Visszatérve, hogy mennyire nem tévedtem, mikor az autótemetőkben látható még össze nem préselt és összepréselt autók számát próbáltam megbecsülni, már akkor félig gyerek fejjel is több tízezer autót gyanítottam, most hogy a kérdésnek egy kicsit próbáltam utánajárni derült ki, hogy igazam volt. Az Európai Unió tagországaiban az elmúlt években, évente 600 típusban kb. 16 millió új autót helyeztek, illetve helyeznek forgalomba. Ennek a 16 millió új autónak az 56-63%-át, évente mintegy 9-10 millió darab autót, (Németországban kb. 2,5 millió db, Magyarországon kb. 130 ezer db) átlag 13-14 éves (Magyarországon 21-22 éves) korában kivonnak a forgalomból és az autótemetőkbe, illetve autó újrahasznosítókba kerülnek. Ez évente 8-9 millió tonna hulladékot jelent. Ha ezeket az autókat még összepréselés előtti állapotában, (egyébként a jelentősebb hányada ilyen préselés nélküli állapotban vár jobbsorsra) egymás mögé állítanánk, majdnem körbeérné a Földgolyót. Ha egymásra raknánk őket, akkor egy 15.000 km magas autó felhőkarcolót építhetnénk, ami hosszabb lenne, mint a Föld átmérője (12.756 km).
Egyszóval, mivel jobban belógna a Világűrbe, mint a Föld átmérője, csak az Európai Unió tagországaiban évente termelt roncs autó ma már kozmikus jelentőségű! És most nem elviccelve a szóban forgó kérdést, az értékes helyen kívül, amit elfoglalnak ezek a roncsautók, 2002 óta e roncsautók az összetételük folytán már Magyarországon is a 16/2001. (VII.18.) KöM rendelet besorolása szerinti veszélyes hulladéknak minősül. Ez abból adódik, hogy nemcsak acélról van szó - azt ugyanis egyszerűen beolvasztják -, hanem számos veszélyes hulladékról is: az autó az acél mellett például ólomból, rézből, PVC-ből, gumiból, fáradt olajból, festékből is áll. Haszonnal vagy legalább nullszaldóval csak néhány összetevőt - az acél mellett például az akkumulátort, a gumihulladék egy részét, az üveget - lehet feldolgozni.
Az említett bontott acél, mint nyersanyag, ami az autónak 58%-át teszi ki, ma már a Föld egyik jelentős ágazata lett a maga évi 46 milliárd eurójával. Az elmúlt években értéke rohamosan emelkedett, míg 2003-ban 113 eurót adtak egy tonnáért, 2004-ben már majdnem duplájáért adták, 213 euróért. De meg kell említeni a tavalyi év legmagasabb árfolyamát is, ami 272 euró/tonna nagyságú volt. A bontott acél kapcsán, jellemezve ennek az iparágnak a virágzását, muszáj vagyok elmondani azt az estet, ami napjainkban Oroszországban történt. Leleményes és ügyes, ugyanakkor erkölcsi aggályokkal kevésbé felvértezett embertársaink 80 db vasúti teher- és személykocsit loptak el, mintegy 160.000 euró értékben. Az iparág jellemzéséhez fontos még megemlíteni, a mai egyre jelentősebb Kínai acéligény meglétét, ami mára odáig fejlődött, hogy a világban többször „acélválságot” okozott az autóiparban, és több autógyár volt kénytelen szüneteltetni ill. lassítani az autók gyártását.
E pár mondatból is beláthatjuk, hogy a roncsautók elhelyezésének kérdése nem pusztán környezetvédelmi szempontokat, hanem súlyos gazdasági kérdéseket is felvet. Éppen e hosszútávú gazdasági érdekek segíthetik majd az autógyártókat abban, hogy belássák az ő érdekük is e kérdéskör megnyugtató rendezése. E törekvések egy újabb állomása az Európai Parlament napirendjén szereplő, a már fentebb említett Holger Kramer javaslata, illetve a parlament által elfogadott szöveg a gépjárművek újrafelhasználhatósága, újrafeldolgozhatósága és hasznosíthatósága ügyében.
A javaslat célja, hogy minél magasabbra emelje az autók alkotórészeinek újrahasznosíthatósági arányát. A lényegi rész nagyon röviden:
- az egyes járművek tömegének 85 százaléka újrafelhasználható és/vagy újrafeldolgozható legyen, és
- az egyes járművek tömegének 95 százaléka újrafelhasználható és/vagy hasznosítható legyen.
A környezetvédelmi szabályozásoknak általában - mint ebben az esetben is - a létét az indokolja, hogy a „vad” kapitalista tőke rövidebb távon gondolkozik, mint a természettel harmóniában élni igyekvő, európai gondolkodású ember. A tőkét egyetlen szempont motiválja, a minél gyorsabb megtérülés, a befektetés eredményeként létrejövő profit. A profitot hajszoló tőke még nem látja be, hogy hosszútávon a leggazdaságosabb, ha figyelembe veszi a természet és környezeti feltételeket, és azokat nem változtatja meg. Be kellene látni végre, hogy nincs ökonómia ökológia nélkül!
Hosszútávon a leggazdaságosabb megoldás mindig a környezetet és természetet leginkább figyelembevevő megoldás!
Talán így? Vagy mégse?
R.I.
