2005. május 14. szombat 16:44
Roger testvér 90 éves
2005 május 12-én volt Roger Schütz kilencven éves. Kortársainkról nem szoktunk megemlékezni honlapunk nyitó oldalán, ahol ráadásul lehetőleg magyar nagyjaink előtt tisztelgünk. Ez azonban nem lehet akadálya annak, hogy ne hajtsunk fejet korunk egyik rendkívüli egyénisége előtt. A XX. század második felének nagy emberei közül Teréz Anya, II. János Pál, már nincs velünk, Roger Schütz és Jean Vanier viszont itt él, érdekes, hogy mindketten Franciaországban.
A 76 születésnapját vele együtt ünnepelhettem magam is Taizében. Egyénisége azonban nem akkor, hanem jóval korábban, itt Budapesten, a zugligeti templomban ragadott magával. Az akkori hatalom félt tőle. Beengedték nagy nehezen az országba, de némaságra kárhoztatták: nem szólhatott hozzánk, de énekelhetett velünk, s körbe járt a zsúfolt templomban, hogy mindenkivel találkozzék. A suttogva kiejtett szavak egy néma tüntetés erejével recsegtették a lassan gyengülő rendszert, amely akkor, negyedszázada, még nem sejtette, hogy nem is oly sokára távoznia kell. Roger a maga végtelenül szelíd módján nem lázított, nem politizált, de felfelé irányította a szemünket és a szívünket, s megtanított arra, ami II. János Pálnak is fontos üzenete: hogy ne féljünk.
Figyelve, hogyan botladozik a mai kormányzat még a sima utakon is, felháborodva a kakaóbiztos számítógépen, a ki nem fizetett mezőgazdasági támogatáson, az összeomló egészségügyön, az ismét túlzsúfolt óvodákon - nem mert sok a gyerek, hanem mert a zömét bezárták - a leszerelt, postahivatalon, a megszűnt buszjáratokon, a budapesti kátyú tengeren, sokak felteszik a kérdést, hogyan ronthattuk el a 2002-es szavazást. Vannak, akik a választási csalásokat emlegetik, de aligha jutunk egyről kettőre, ha nem magunkban keressük az okot. Hány felemelt fejű, embertársai felé nyitott és Istenére támaszkodó magyar él e hazában? Mindszenty is hiába vár az egy millió imádkozó magyarra. Pedig Roger testvér is arra tanít, mint az evangélium: keressük előbb az Isten országát, a többi pedig megadatik nekünk. Ha keressük.
Surján László