2005. április 27. szerda 22:57

 

Felhős az ég Brüsszel felett

 

Sűrű felhők gyülekeznek a 2007 utáni időszak uniós költségvetési tervei felett. Amint azt sokan ismerik, az Unióban van többéves keretköltségvetés, s vannak az ezeket megvalósító éves költségvetések. A jelenlegi ciklus 2006 végén lejár, s az új kialakítása az Európai Bizottság, az Európai Tanács és az Európai Parlament közös felelőssége. Talán úgy is mondhatnánk, hogy lehetősége, a több évre szóló keretterv ugyanis nem kötelező. Ha valaha lesz alkotmány, akkor majd az lesz. Most a három említett intézmény egyetértése kell ahhoz, hogy megszülessék.

Hol tartunk most, másfél évvel a tervezett életbelépés előtt? Az Európai Bizottság már 2004-ben letette az asztalra a saját elképzeléseit. A Parlament intenzíven dolgozik azon, hogy júniusra, amikor a Tanács dönteni szeretne, legyen közös, nagy többséggel elfogadott parlamenti határozat.

Április van, a menetrendet tartjuk. Hol itt a fenyegető viharfelhő? E felhők mind a Parlament, mind a Tanács oldalán megjelentek. A Parlament egy eseti bizottságot hozott létre, amelyben megszületett a parlamenti álláspontot leíró jelentés kézirata. A tervezethez 616 módosító indítvány érkezett. Ez a módosítási láz teszi kétségessé, hogy képes lesz a Parlament egységes döntést hozni. Annak érdekében, hogy a Tanács és a Parlament valamint a Bizottság egyeztető tárgyalásain valami elfogadható eredmény szülessék, legalább két-harmados támogatottságú parlamenti jelentésre van szükség. Győzedelmeskedik-e a konszenzus teremtő kompromisszumképzés? Megfeneklik a dolog a nemzeti önzések zátonyán? Még nem tudni. A Parlament felett a módosítványok tömege képezi a felhőt.

Mi a helyzet a Tanácsban? Az Elnökség a múlt héten előterjesztette a maga javaslatát, amelyben a felzárkózáshoz segítséget váró szegényebb államok vágyai és a befizetők szűkmarkúsága között kellene kompromisszumot elérni. Az első kísérlet megbukott. Hétfőn tárgyalta az Általános Ügyek Tanácsa (ÁÜT) a javaslatot és nem fogadta el. Most majd a pénzügyminiszterek elé kerül, akik Junckers elnök úr szerint jobban értenek a gazdaság dolgaihoz, s talán könnyebb velük szót érteni, mint az ÁÜT külügyminisztereivel.

Mi lesz, ha nem lesz megegyezés? Nem fog megállni az élet. 1988 előtt is működött az Unió, s akkor nem ismerték még ezt a fogalmat. Nekünk azonban érdekünk, hogy lehessen több évre előre tervezni. Ha az Unióból jövő támogatások léte és mértéke bizonytalan, nem tudunk nagyobb lélegzetű fejlesztésekbe fogni. Az érem másik oldala, hogy ha nagy csökkenés a megegyezés ára, akkor egy bizonyos pont után már nem érdemes engednünk.

Az új tagállamok számár a kiábrándító, hogy amíg ünnepi beszédeket kell fogalmazni, addig az Európai Unió szinte csöpög a szolidaritástól, ám mihelyt a tényleges döntésekre kerül a sor, akkor mindenki az önérdek könyörtelen érvényesítésére tör.

Egy remény van csak: a tagállamok egymásra szorulnak, s az eddigi gyakorlat szerint éles viták után mindig megtalálják a kívánatosnál rosszabb, de az elfogadhatatlannál jobb kompromisszumot.
Ehhez persze vitaképes és felkészült kormány kell. Vajon elmondható ez a mai vezetésről?

Dr. Surján László

 .

Vissza a kezdőlapra